Publication/name

Saturnus

Babos Gyula 1979-ben alapította meg első saját formációját, a Saturnust, amellyel két populáris jazzrock albumot jelentetett meg.
Nem sokkal az Éjszaka a stúdióban megjelenése után alakult meg a kezdetben Jazzimpexnek, majd Saturnusnak nevezett új jazzrock formáció – Babos Gyula (gitár), Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Dandó Péter (basszusgitár), Gritz Péter (dob) –, amelyik a következő években meglehetősen simulékony, populáris jazzrock korongokat készített. Se eléggé gondolatgazdag (jazz), se elégé dinamikus (rock) nem volt, talán azért is, mert ezt az eredendően improvizatív jellegű, nagyfokú intellektust és átélést kívánó műfajt piaci megrendelésre elvétve lehet meggyőző erővel és sikerrel művelni.
Szakcsi Lakatos Béla: „Gyuszival korábban valamin keményen összedördültünk, nem is nagyon voltunk beszélő viszonyban. Aztán egyszer csak odajött hozzám, hogy kapott egy lemezfelkérést a Hungarotontól, tudnék-e ajánlani egy zongoristát? Mondom, ott van Füsti Balogh Gábor, remekül és modernül játszik. Egy darabig hallgatott, majd megkérdezte: »oké, de te nem vállalnád el?« Na erre megöleltük egymást. Így született meg a Saturnus. Persze mindenféle hatás volt benne, Chich Coreától a Weather Reportig, de szerették az emberek.” 
Babos Gyula: „Az a bizonyos kisegítősdi meghozta a maga gyümölcsét. Erdős Péter felajánlotta, hogy készíthetünk nagylemezt, mondta, legyen olyasmi, mint a Syrius, csak poposabb. Meg hogy hívják az együttest Saturnusnak. Oké, leültünk, elkészítettük az albumot, ami olyan lett, amilyen. De szerették az emberek. Persze a sajtótól, a szakmától kaptunk érte hideget, meleget, hogy a lemezgyár pártolta, de ez számomra lényegtelen. Szerintem az adott kornak megfelelő anyagok lettek, szép dallamvilággal. Főleg a második album, a Csigaházak, amin már Kőszegi Imre dobolt. Nem véletlen, hogy ez a két Saturnus-korong azon kevés nyolcvanas évekbeli jazzlemezek közé tartozik, amelyet azóta CD-n is kihozott a Hungaroton.” 
A Saturnust tehát Babos Gyula gründolta össze, ő cipelte a hátán, ő is gyűjtötte be érte a sallereket és vállveregetéseket. Ha kellett, felvállalta a konfliktusokat, ha kellett, bevállalta a kompromisszumokat, mert úgy gondolta, abban a világban az utóbbin keresztül vezet az út oda, hogy egyszer a saját zenéjét vehesse lemezre. „A lemezgyár üzleti cég. Nekem megmondták, hogy művészkedni van épp elég emberük, bukni van elég államilag szubvencionált ügyfelük.”  – nyilatkozta 1983-ban. S ha Erdős Péterék nem is határozták meg pontosan, hogy milyen jellegű zenét játsszanak, azért kijelölték számukra a követendő utat.
Aztán 1985-re a Saturnus szépen elhalt.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 179–181.

Magyarország talán legismertebb jazzgitárosa, a jazztanszakon a gitár szak 1977-es bevezetése óta annak vezető tanára, szinte nincs ma olyan jazzgitáros, aki ne nála kezdte volna. Ráadásul az egyik legtöbbet foglalkoztatott hazai jazzmuzsikus, játéka megszámlálhatatlan hazai pop-, rock- és jazzlemezen hallható.
Prímás édesapja nyomdokain haladva gyerekkorában ő is hegedülni kezdett, később zongorázni tanult. Tizenhét éves korában Pege Aladár együttesének tagjaként megnyerte a Magyar Rádió jazzversenyét. 1970-ben a Kex együttesben tűnt fel, később a Rákfogóban gitározott, majd Kőszegi Imre zenekarában játszott.
1979-ben alapította meg első saját formációját, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-saturnus-53790">Saturnus</a>t – partnerei: Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Dandó Péter (basszusgitár), Gritz Péter (dob), később Kőszegi Imre (dob) –, amellyel két populáris jazzrock albumot jelentetett meg. 1985-ben létrehozta a Babos Trio Pluszt, amit később a Babos Trió váltott fel (Egri János – bőgő, Balázs Elemér – dob).
1989-ben került a boltokba első önálló nagylemeze, a Kinn és benn. Egy évvel később a Petőfi Csarnokban koncertezett Victor Bailey, Terry Lynn Carrington, Jinda György és Szakcsi Lakatos Béla társaságában. Az 1990-es Sham című Hungaroton nagylemezt régi muzsikuspartnerével, Szakcsi Lakatos Bélával és az akkor már az Egyesült Államokban élő, ott roppant népszerű Jinda Györggyel készítette (a korong címe is az ő zenei világára utalt). Az elkövetkezendő években pedig olyan neves amerikai előadókkal lépett fel, mint Frank Zappa, James Moody és Tony Scott.
1994-ben a Sony jóvoltából második jazzalbuma, a Blue Victory Európa tizenkét országában volt kapható. A Babos Quartetben ekkor Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Szappanos György (basszusgitár) és Borlai Gergő (dob) játszott. 1997-től a Babos Project Romani nevű új produkciójával járta a hazai és európai fesztiválokat, mellyel 1998-ban Egyszer volt... címmel albumot is jelentetett meg. Később a Take 4-ral, majd Herbie Mann-nel készített felvételeket. 2004-ben adták ki a Trilok Gurtuval közös koncertlemezét. 2005-től újabb formációt hozott létre, Babos Project Special névvel.
Munkásságát 2003-ban Szabó Gábor-díjjal, 2008-ban Liszt Ferenc-díjjal ismerték el.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 179–182.

Babos Gyula

A modern jazz egyik legismertebb képviselője
Édesapja hatására kilencévesen kezdett zongorázni. Klasszikus zenét tanult, tehetsége korán megmutatkozott, tizenkét évesen felvették a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumba. De amikor három évvel később megismerkedett a jazzel, otthagyott érte mindent.
A hatvanas éveket hol a nyugati vendéglátóban, hol idehaza töltötte. Miközben fellépett a legendás Dália Klubban, 1963 és 1966 között Holéczy Ákos zenekarával modern tánczenét játszott, 1968 és 1971 között pedig az NSZK-ban és az Egyesült Államokban vendéglátózott. 1972-ben viszont megalapította a Rákfogót, mellyel lényegében meghonosította Magyarországon a fúziós zenét.
Érdeklődése kiterjedt a komolyzene és a jazz ötvözése felé is. A hetvenes évek kezdetétől tizenkét éven át tanított a jazztanszakon. A cigány folklór gyűjtésével és színpadi művekké formálásával is foglalkozott, Piros karaván címmel 1975-ben mutatták be első cigány musicaljét, melyet az Egyszer egy cigánylány, majd a Cigánykerék követett. 1988-ban a Rock Színház a Szegedi Szabadtéri Játékokon vitte színre A bestia című művét. 1992-ben – Amerika felfedezésének ötszázadik évében – pedig Cristoforo címmel mutatta be százperces balettjét a Magyar Állami Operaház.
Nemzetközi karrierjét még az 1970-es montreux-i díj indította el, csúcsát pedig a Special EFX-szel készített lemezek, illetve a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján a GRP Recordsnál megjelent három (alapvetően new age-es hangvételű) szólóalbuma és az ugyanitt publikált triólemeze (Straight Ahead) jelentette. Miközben olyan zenészekkel játszott, mint Bob Mintzer, John Patitucci, Jack DeJohnette, Dave Weckl, Frank Zappa, Chris Potter és Tim Ries.
2004-es Na dara! (Ne félj!) című albumával sokak szerint megteremtette a cigány jazz műfaját. 2008 júliusában mutatták be a Kerényi Miklós Gáborral (librettó) és Müller Péter Sziámival (dalszöveg) közösen írt, Szentivánéji álom című új musicaljét. A Shakespeare történetén alapuló, a világ zenéjének szinte minden műfaját felvonultató, „worldmusicalnek” titulált darab – a Szegedi Szabadtéri Játékokon tartott ősbemutató óta – a Budapesti Operettszínház repertoárján fut nagy sikerrel.
Munkásságát 1987-ben Liszt-díjjal, 1994-ben Szabó Gábor-díjjal, 2005-ben Kossuth-díjjal ismerték el. 2014 novemberében pedig a jazz-zenészek közül elsőként neki ítélték oda a frissen létrehozott állami csúcsdíjat, a Nemzet Művésze-díjat.
Albumai: Sa-chi (1988), Mystic Dreams (1989), Eve of Chance (1992), Straight Ahead (1994), Virágom, virágom (1998), Útban hazafelé (2000), In One Breath (2001, Kathy-Horváth Lajossal), Hosszú, forró nyár – Gábor S. Pál dalai (2001), Na dara! (2004), Check It Out, Igor (2005, Lukács Miklóssal), Szakcsi Generation with Jack DeJohnette and John Patitucci: 8 Trios for 4 Pianists (2006), Szakcsi 65 (2008, Chris Potterrel), Live At The Budapest Jazz Club (2012), Climate Change (2014), Density Of Standards (2017)
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 103–106.

Kapcsolatok

Saturnus

Babos Gyula

Szakcsi Lakatos Béla