Babos Gyula 1979-ben alapította meg első saját formációját, a Saturnust, amellyel két populáris jazzrock albumot jelentetett meg.

Nem sokkal az Éjszaka a stúdióban megjelenése után alakult meg a kezdetben Jazzimpexnek, majd Saturnusnak nevezett új jazzrock formáció – Babos Gyula (gitár), Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Dandó Péter (basszusgitár), Gritz Péter (dob) –, amelyik a következő években meglehetősen simulékony, populáris jazzrock korongokat készített. Se eléggé gondolatgazdag (jazz), se elégé dinamikus (rock) nem volt, talán azért is, mert ezt az eredendően improvizatív jellegű, nagyfokú intellektust és átélést kívánó műfajt piaci megrendelésre elvétve lehet meggyőző erővel és sikerrel művelni.

Szakcsi Lakatos Béla: „Gyuszival korábban valamin keményen összedördültünk, nem is nagyon voltunk beszélő viszonyban. Aztán egyszer csak odajött hozzám, hogy kapott egy lemezfelkérést a Hungarotontól, tudnék-e ajánlani egy zongoristát? Mondom, ott van Füsti Balogh Gábor, remekül és modernül játszik. Egy darabig hallgatott, majd megkérdezte: »oké, de te nem vállalnád el?« Na erre megöleltük egymást. Így született meg a Saturnus. Persze mindenféle hatás volt benne, Chich Coreától a Weather Reportig, de szerették az emberek.” 

Babos Gyula: „Az a bizonyos kisegítősdi meghozta a maga gyümölcsét. Erdős Péter felajánlotta, hogy készíthetünk nagylemezt, mondta, legyen olyasmi, mint a Syrius, csak poposabb. Meg hogy hívják az együttest Saturnusnak. Oké, leültünk, elkészítettük az albumot, ami olyan lett, amilyen. De szerették az emberek. Persze a sajtótól, a szakmától kaptunk érte hideget, meleget, hogy a lemezgyár pártolta, de ez számomra lényegtelen. Szerintem az adott kornak megfelelő anyagok lettek, szép dallamvilággal. Főleg a második album, a Csigaházak, amin már Kőszegi Imre dobolt. Nem véletlen, hogy ez a két Saturnus-korong azon kevés nyolcvanas évekbeli jazzlemezek közé tartozik, amelyet azóta CD-n is kihozott a Hungaroton.” 

A Saturnust tehát Babos Gyula gründolta össze, ő cipelte a hátán, ő is gyűjtötte be érte a sallereket és vállveregetéseket. Ha kellett, felvállalta a konfliktusokat, ha kellett, bevállalta a kompromisszumokat, mert úgy gondolta, abban a világban az utóbbin keresztül vezet az út oda, hogy egyszer a saját zenéjét vehesse lemezre. „A lemezgyár üzleti cég. Nekem megmondták, hogy művészkedni van épp elég emberük, bukni van elég államilag szubvencionált ügyfelük.”  – nyilatkozta 1983-ban. S ha Erdős Péterék nem is határozták meg pontosan, hogy milyen jellegű zenét játsszanak, azért kijelölték számukra a követendő utat.

Aztán 1985-re a Saturnus szépen elhalt.

JBSz

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 179–181.