Publication/name

Ruttkai

Szörényi Levente dalszerzőként és dalműszerzőként is korszakos alkotó. A hatvanas évek közepétől a születő magyar rockzene első olyan zeneszerzője volt, aki saját dalaiban megpróbált elszakadni az angolszász mintáktól, majd a hetvenes évek elejétől szólólemezein markáns kísérletekbe kezdett, hogy a magyar és a kelet-közép-európai térség népzenéjének és a rockzenének a keveredéséből egy sajátos kelet-európai rockzenei stílust hozzon létre. Ezeket a kísérleteket a nyolcvanas évek elejétől a dalformától a dalműforma felé fejlesztette tovább, s különböző színházi produkciókban megpróbálta megújítani, modernizálni az opera műfaját azzal, hogy megteremtette a történelmi témájú nemzeti rockoperát.
Pályafutását a Mediterrán (1962), a Balassa (1963–1964) együttesekben kezdte, majd az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-illes-klasszikus-178">Illés</a>ben (1965–1973) és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fonograf-488">Fonográf</a>ban (1974–1984) folytatta. 1974-ben jelentette meg első szólóalbumát (Az utazás), amely szakított az illési hagyományokkal, s mintegy megelőlegezte a Fonográf későbbi, nemzetközi zenei trendeket követő zenéjét. Alkotó munkásságában az 1980-ban kiadott Hazatérés jelentette a fordulópontot, amelyen összegezte korábbi – elsősorban filmzenékben (Hajdúk, A trombitás) megnyilvánuló – zenei kísérleteit. Ezek dallam- és szövegvilága, hangszerelése már magán hordozta egy új magyar rockzenei stílus jegyeit, mely aztán részben a Kőműves Kelemen-ben (1982), de sokkal inkább az 1983 augusztusában bemutatott István, a király című rockoperában teljesedett ki. E sikeres produkciók is közrejátszottak abban, hogy 1984-ben a Fonográf felbomlott, Szörényi pedig három koncerten búcsúzott el a Budapest Sportcsarnokban a nyilvános színpadi szerepléstől.
A továbbiakban kísérleteinek szánta minden alkotó energiáját. Előbb Sebestyén Mártával jelentetett meg közös lemezt (Jeles napok, 1984), majd újabb szólóalbumot adott ki (Végtelen úton, 1986). Még mindig a népzenei kincsből és a magyar folklórból merített a Fehér Anna (1988) című rockballada, de 1989-ben a sumér-akkád ékiratos szövegekre írt ötszereplős oratórium (Fénylő ölednek édes örömében) már az ősidőkbe, a misztikus múltba vezetett vissza, s ezzel új szakasz kezdődött az életműben.
A rendszerváltozás után már a magyarság történelmi múltját küldetéses megszállottsággal kutató, felsőbb szellemi körökkel is kommunikáló, olykor médiumként is megnyilvánuló alkotó lépett az előtérbe, aki maga nyilatkozta: „A történelemről gondolkodó Szörényi Levente szétválaszthatatlanul összefonódik bennem a zeneszerző Szörényivel.”
Szörényi a magyarság sorsához, történelmi feladatához kapcsolódó mondanivalóját ettől kezdve monumentális előadásokban, nagy lélegzetű, egymással szoros kapcsolatban álló, történelmi tablóvá formálódó zenés színpadi előadásokban közli hallgatóságával. Ennek összefüggő részei az Atilla – Isten kardja (1993), A kiátkozott (1997), a Veled, Uram! (2000), az Árpád népe (2006) és A sziklák meghasadnak (2007) című színpadi művek.
Több mint ötvenéves pályafutása során számos filmhez írt zenét. Többek között: Ezek a fiatalok, Szevasz Vera, Eltávozott nap, Holdudvar, Bűbájosok, Petőfi ’73, Extázis 7-től 10-ig, Álljon meg a menet, Az oroszlán ugrani készül, Tigrisugrás, Szabad lélegzet, Hajdúk, Ékezet, Kabala, Pókfoci, Locsolókocsi, Szép leányok, ne sírjatok, Egyszeregy.
2015-ben Szörényi – Rohan az idő címmel Stumpf András írta meg élettörténetét.
Munkásságáért 1983-ban Erkel-díjat, 1995-ben Huszka Jenő-díjat, 2000-ben – az Illés tagjaként – Kossuth-díjat kapott.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 407–408.
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 255–257.
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/szorenyilevente/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/szorenyilevente/?locale=hu_HU</a>

Szörényi Levente

Jakab György (1950-1996) billentyűs, énekes, az 1980-as évek nemzetközi szinten is legsikeresebb magyar popegyüttesének, a Neoton Famíliának a tagja és dalszerzője.
Egy zenész családba született Budapesten, 1950 július 2-án. Fiatalon már vendéglátózott nyaranta a Balatonnál, az egyik formációban együtt zenélt Szigeti Ferenccel, a Corvina, majd a Karthago későbbi gitárosával is. Első jelentősebb zenekara a Rákfogó volt, amelyben 1965-67 között játszott billentyűs hangszereken, valamint énekelt is. Itt zenésztársa volt Orszáczky Jackie Miklós, Lakatos „Bögöly” Béla és Mogyorósi László.
Ezután következett a Winkelmayer Brass, amelynek 1969 végén alapító tagja volt, és amelyben zongorán, orgonán játszott és énekelt. A legelső magyar jazz-rock formációnak számító együttes névadója Winkelmayer József fúvós, billentyűs, multiinstrumentalista, aki azelőtt az Olympia tagja volt. A hattagú csapat új színt hozott a magyar klubéletbe jazz-rockos, soulos, funkys hangzásával. Ennek ellenére lemezük vagy rádiófelvételük nem készült. Jakab György itt jegyezte első saját szerzeményeit (M7-es országút, Fuvola blues, Desszert). De nem lett belőle hosszú távon jazz-zenész, hiszen 1971 végétől a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-neoton-6654">Neoton</a> együttes tagja lett.
A popzenét játszó Neotonban a távozó Balázs Fecó helyét vette át a billentyűs poszton. 1972-ben a Ki mit tud?-on tűnt fel egy női vokálegyüttes, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kocbabak-6833">Kócbabák</a>, amelynek Csepregi Éva, Fábián Éva és Pál Éva voltak a tagjai. Ezután a Neoton és a Kócbabák együtt léptek fel. Ezzel együtt 1973-76 között csupán másodvonalbeli együttesnek számítottak. A Menedékház című 1976-ban megjelent lemezükön Jakab György több szerzeménye is helyet kapott, és énekelt is néhány dalban.
Aztán a formáció 1977-ben átalakult, és <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-neoton-familia-9497">Neoton Família</a> néven ők lettek az akkoriban népszerűvé váló diszkózene elsőszámú hazai képviselői. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat popzenei márkamenedzsere, <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-erdos-peter-6587">Erdős Péter</a> az 1970-es évek második felében új célként jelölte ki a magyar könnyűzene számára a külföldi, elsősorban nyugati piacok meghódítását. „Három éven belül világsztárunk lesz!” - nyilatkozta 1979-ben. És a magyar zenei exporttevékenység első számú támogatott jelöltje a Neoton Família lett. Elkezdődött egy igazi sikertörténet, itthoni és külföldi fellépések sokaságával, hatalmas rajongótáborral, rengeteg nagylemezzel. És ezekben a sikerekben Jakab Györgynek nemcsak billentyűsként, nem ritkán énekesként, hanem szerzőként is kulcsszerepe volt. Olyan slágerek fűződnek nevéhez, mint a Holnap hajnalig, Don Quijote, Kétszázhúsz felett.
A Neoton Família - amely a nemzetközi porondon Newton Family néven jelent meg - a sikerek ellenére több belső feszültséggel volt megterhelve. Ennek első jelei tagcserék voltak, majd Pásztor László és Jakab György az új sztárjelölttel, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-zoltan-erika-11782">Zoltán Eriká</a>val készített albumokat, amelyek óriási sikert arattak. Végül a zenekar 1989-ben két részre bomlott: Éva-Neotonra és Neotonra. Jakab György az utóbbi formációban folytatta zenei pályafutását. Emellett a a Magneoton kiadónak volt résztulajdonosa és producere. Közreműködött többek közt Zorán, Zámbó Jimmy, Gergely Róbert, a 100 Folk Celsius és az Alvajárók lemezein. Olyan dalok fűződnek nevéhez, mint Zoltán Erika Madonna című sikere, és Zámbó Jimmy Még nem veszíthetek című megaslágere.
1995 decemberében súlyos betegséggel kórházba került, ahol 1996. február 16-án elhunyt. Alig több mint 45 évet élt. Zenésztársai egy nagyon jó humorú, de mégis visszafogott, szerény emberként emlékeznek rá, aki kiváló zenész volt, és jó értelemben vett „slágergyáros” szerző. Zenekara, a Neoton Família pedig – talán nem véletlenül – 1998. április 24-én, György napján tartotta teltházas búcsúkoncertjét a Budapest Sportcsarnokban, ahol egykori zenésztársukról is megemlékeztek. A billentyűs hangszereken pedig Jakab György játszott. Az ifjabbik, a legendás zenész fia.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100063867588737">https://www.facebook.com/profile.php?id=100063867588737</a>

Jakab György

Ruttkai Éva

Másik János (1952, Kisbajcs) zeneszerző, énekes, előadóművész. Főbb hangszerei: zongora, gitár, bandoneon, ütős hangszerek. Cseh Tamás alkotótársa volt, jeleskedett a jazz-műfajban, majd a hazai underground megkerülhetetlen alakja lett, játszott a Trabant és a Balaton zenekarban, sokáig az Európa Kiadó tagja volt.
Konzervatóriumi tanulmányait Győrött végezte, majd a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola jazz tanszakán tanult tovább. Az 1972 évi Ki mit tud? tehetségkutató verseny jazz kategóriájában nyertes <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-interbrass-7014">Interbrass</a> zenekar tagja lett, később évekig zenei vezetője. 1976-ban szerzett tanári diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán.
1972-1983 között a hazai jazz élet egyik meghatározó zenésze volt. A világhírű jazz gitáros, Szabó Gábor őt választotta billentyűsének két magyarországi koncertjére (1974, 1977). Közben a Jazz Tanszakon improvizáció technika órákon adta tovább tudását. 1977-től Kőszegi Group zongoristájaként bejárta Nyugat-Európát, Kőszegi Imre, Tony Lakatos, Dandó Péter, Babos Gyula, Tornóczky Ferenc, és más ismert muzsikusok társaságában. A Csaba Deseő Jazz Quintet &amp; Friends 1977-es Ultraviola című lemezén zeneszerzőként és billentyűsként is közreműködött. A 80-as évek elején játszott Dés László zenekarában, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dimenzio-7020">Dimenzió</a>ban és tagja volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-supergroup-7029">Supergroup</a> nevű jazz-rock társulásnak.
1975-ben <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-cseh-tamas-6979">Cseh Tamás</a>sal és Bereményi Gézával közösen megírták és előadták a Levél nővéremnek című előadást, melyből lemez készült. A korszakos jelentőségű kiadvány 1977-ben jelent meg. A szerzőhármas még két közös színházi, illetve lemez produkciót készített: Levél nővéremnek 2. (1994) és az Igazi levél nővéremnek (2001) címmel.
Az 1980-as évek elejétől érdeklődése az underground felé fordult, részt vett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-balaton-trabant-10031">Trabant</a> zenekar felvételein, turnézott a Balaton és <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-europa-kiado-8246">Európa Kiadó</a> zenekarokkal. Utóbbi együttessel a kapcsolata egészen 2017-ig tartott. 1994-ben Menyhárt Jenővel, az Európa Kiadó frontemberével jelentettek meg közös anyagot MJMJ címmel. 1997-ben elkészítette a Peepshow-mennyország című albumot, amely nagyrészt Bálint István író, költő szövegeire épül. 2001-ben kiadott önálló lemezének címe: Iguana Bár.
1987-ben az általa alapított <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-trance-balance-11002">Trance Balance</a> zenekar a világzene egyik legfontosabb hazai képviselője lett. A zenekar 1988-as lemezét napjainkban a nemzetközi DJ-társadalom fedezte fel újra.
Társszerzőként több lemez zenei anyagának elkészítésében vett részt: Bontovics Kati: Ártatlan bűn (1979), Ruttkai (1982), Darvas Iván: Összegyűrt szavak (1983), Kern (1985).
Az 1980-as években színházi darabhoz is készített zenét. Karrierje során számos magyar és nyugat-európai filmhez írt zenét. Néhány ezek közül: Habfürdő (1980), Egymásra nézve (1982), Városbújócska (1985), Meteo (1990), Simon Mágus (1999), Hídember (2002), Hunky Blues (2009), Szerelempatak (2013), Vándorszínészek (2018).
A 2000-es évektől a Másik János Heart Rock Company formációival koncertezik. Önálló estjein a dalait énekli és időnként verseiből is felolvas.  A Heart Rock Company olyan alkotói műhelyként működik, ahol a zenei élet különböző területeiről ismert muzsikusok is megfordulnak.
2019-ben versenydarabot írt, amelyet Vörös Eszter és a Budapesti Vonósok Fantáziák bandoneonra és vonószenekarra címmel adtak elő.
1991-ben Szemző Tiborral közösen a filmkritikusok B. Nagy László-díját kapta meg a Meteo című film zenéjéért. 1996-ban A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (polgári tagozat) kitüntetést vehette át.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/janosmasik">https://www.facebook.com/janosmasik</a>
<a href="http://janosmasik.com/">http://janosmasik.com/</a>

Másik János

Az 1970–1980-as évek egyik legjelentősebb szövegírója. Különösen Presser Gáborral alakított ki gyümölcsöző munkakapcsolatot, akivel közösen az Omega és a korai Locomotiv GT legjelentősebb dalait jegyzik. Miközben olyan előadók számára is írt dalszövegeket, mint – időrendi sorrendben haladva – Zalatnay Sarolta, Kovács Kati, Bontovics Kati, Ruttkai Éva, Darvas Iván, Bács Ferenc, Szörényi Örs, Keresztes Ildikó és Varga Miklós. Zárkózott ember, egyszer így jellemezte magát: „Olyan vagyok, mint a parázsló tűz – aki közelebbről néz, többet érez belőlem.”
1943. augusztus 30-án az akkoriban Magyarországhoz tartozó Gútán (ma Kolárovo, Szlovákia) született, orvos apja négy gyermeke közül a legfiatalabbként. Az 1946-os csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény alapján a családnak menekülnie kellett, Szentendrére költöztek, ott is nőtt fel. Gyermekkorában olvasott, zongorázott, nyelveket tanult, az irodalom és a színház vonzotta, s bár az ELTE jogi karán diplomázott, 1961 és 1967 között az Egyetemi Színpad tagja volt, és már hallgatóként különféle lapokban publikált. Az Omega dobosa, Laux József feleségeként ismerkedett meg Presser Gáborral, és onnantól csak úgy ontották a dalokat. Ő írta például a Trombitás Frédi, a Ha én szél lehetnék, a Halott virágok, a Petróleum lámpa, a Tízezer lépés és hát persze a Gyöngyhajú lány szövegét. 
Az Éjszakai országút című 1970-es Omega LP után azonban Laux és Presser kivált, és létrehozta a Locomotiv GT-t, Adamis Anna pedig velük tartott. Ő jegyzi az LGT első öt nagylemezén a dalok többségének szövegét, hozzá kötődik többek között az Ezüst nyár, a Kotta nélkül, a Miénk itt a tér, az Ő még csak most tizennégy, a Szólj rám, ha hangosan énekelek, A Kicsi, a Nagy, az Arthur és az Indián, az Álomarcú lány vagy a Ha a csend beszélni tudna. Emellett ő írta az LGT első két angol nyelvű albumát. Nem mellesleg pedig az 1973 márciusában bemutatott, több mint négyszáz előadást megért Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című rockmusical dalszövegeit (köztük a Vinnélek, a Menni kéne, a Ringasd el magad és az Arra születtem) is.
Laux József 1976-os disszidálása után Adamis Anna itthon maradt (később el is váltak), de ezzel Presserrel a munkakapcsolata is megszakadt. Két évvel később Szörényi Leventével közösen Kovács Katinak írt albumot (Életem lemeze, 1978), majd Jakab Györggyel és Másik Jánossal egy másikat Bontovics Katinak (Ártatlan bűn, 1979). Gross Arnold grafikusművésszel közös könyvet adott ki (Versek és képek, 1979). A nyolcvanas-kilencvenes években pedig főként színészalbumok dalszövegeit jegyezte (Ruttkai Éva: Ruttkai, 1982; Darvas Iván: Összegyűrt szavak, 1983, Bács Ferenc: Tolvajlásaim, 1991, Szörényi Örs: Percemberek, 1996), illetve publikált egy gyermeklemezt (Tintás ujjak, 1993). 1998-ban a Szent István körút 14. című zenés darab szövegeinek egy részét jegyzi, 1999-ben pedig Vukán György Black Advent című operának a librettóját írta.
1987-ben jelent meg címnélküli szerzői lemeze.
1995-ben Artisjus életmű-díjat, 1997-ben Huszka Jenő-életműdíjat kapott. 1996-ban művészeti munkájának elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át, 2011-ben a V. kerület díszpolgárává avatták, 2013-ban szülővárosa Pro Urbe Díját vehette át. Életpályája elismeréseként pedig 2023-ban a Petőfi Zenei Díj Életműdíjat kapta meg.
JBSz

Kapcsolatok

Szörényi Levente

Jakab György

Ruttkai Éva

Másik János

Adamis Anna