Publication/name

Opus 1

A King Crimson és az ELP nyomdokain járó, mégis önálló és színes hangzásvilágú After Cryingot 1986 novemberében alapította Egervári Gábor (1963, fuvola), Pejtsik Péter (1968, cselló) és Vedres Csaba (1964, zongora). Kezdetben kizárólag akusztikus zenét játszottak, majd 1987 márciusától kezdve havi rendszerességgel adták elő közösen komponált, megírt és improvizatív szakaszokból álló, a pillanat hevének megfelelően ötven és nyolcvan perc között kibontható szvitjüket. Az Opus 1 annak idején kazettán is megjelent, akárcsak második műsoruk, az AC 89. A mindenkori zenei folyamatoknak szűrő nélküli, szabad kibontakozást engedő előadásmódjuk főként az egyetemi klubokban aratott jelentős sikert, Pejtsikék a Szkénében fellépő Tanulmány (később Arvisura) Színház előadásaiban működtek közre, részben megírt, részben a színészek mozgását követő improvizatív zenével.
1989 végén kezdett formálódni az Overground Music című műsoruk, soktételes művek helyett már önálló számokkal, kevesebb improvizációval és több fúvóssal, melynek erősen átdolgozott változata lett aztán első nagylemezük anyaga. 1992-ben a Quint egy album (Megalázottak és megszomorítottak) erejéig látott bennük fantáziát, aztán jöttek a hányadtatás évei, a Pejtsik–Vedres tandem is bomlásnak indult, legfőképp azért, mert Vedrest időközben más dolgok kezdték el érdekelni.
1994 végén lépett a képbe Böszörményi Gergely, és attól kezdve ő lett a kiadójuk és menedzserük. A következő három évben három új albumuk jelent meg: a főként még Vedres elképzeléseit megvalósító Föld és ég (1995), a helyenként megrendítő erejű De profundis (1996), valamint a zenekar első évtizedét lezáró, részben kiadatlan felvételeket tartalmazó dupla CD (After Crying 6, 1997). 1998-ban pedig megkezdődött az ő külföldjárásuk is, Franciaországtól Mexikóig, Finnországtól Venezueláig számos fesztiválon léptek fel. A Solaris-szal ellentétben ők fontosnak tartották a hazai jelenlétet is, 1999-ben például – több budapesti koncert mellett – tizenöt vidéki városba látogattak el. 2003-ban – hat év után – új stúdióalbumot (Show) jelentettek meg, amit további nyolc év után, 2011-ben követett az eddigi utolsó, a Creatura.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 458–459.
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/aftercrying/">https://www.facebook.com/aftercrying/</a>

After Crying

Zeneszerző, zongoraművész, kántor, az After Crying és a Townscream egykori tagja.
Zeneszerető családban született, szülei kilencévesen iratták be zongorára a kerületi zeneiskolában. Állítása szerint erősen idegenkedett a klasszikus zenétől, inkább a rockzene vonzotta. Ezért tizenöt évesen áttért a gitárra, a Madách Gimnázium diákjaként számos tiniegyüttest alapított, közülük különösen a Kálmán aratott lokális sikereket. Ekkoriban találkozott az Emerson, Lake &amp; Palmer, a King Crimson és Frank Zappa zenéjével, a progresszív rock éltette, mégis – elsősorban Beethoven Karfantáziája hatására – úgy döntött, hogy beiratkozik a konzervatóriumba, ahol a kötelező sorkatonai szolgálat letöltése után Kocsár Miklósnál végzett.
Miként egy <a href="https://jbsz.hu/interjuk/aktualis/346-vedres-csaba-hallgathato-kortars-zene">2009-es interjúban</a> megfogalmazta: „A konzervatóriumban minden fontos alapot megkaptam. Viszont folyamatosan azt hallottam, hogy a hagyományos hangkészlet kimerült. Miközben a rockerek között naponta tapasztaltam, hogy dehogyis merült ki. Hogy azok a zenészek rettentő jól érzik magukat abban az élő zenei közegben. A klasszikusokat nem becsülik le, csak érzik, hogy egy másik kor zenéje. A konzi elvégzése után egy évig jártam Binder Károlyhoz is, akitől emberileg és szakmailag egyaránt nagyon sokat kaptam, de hosszabb folytatásra nem gondoltam: éreztem, hogy nem a jazz felé vezet az utam. Aztán 1986 őszén összetalálkoztam a rendkívül tehetséges, filozofikus gondolkodású és minden újra fogékony csellistával, Pejtsik Péterrel, és vele, illetve gyerekkori jóbarátommal, a fuvolista Egervári Gáborral hármasban elkezdtünk zenélni. Így született meg az After Crying.”
Vedres a progresszív rockos <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-after-crying-12725">After Crying</a>-nak 1994-ig volt zeneszerzője és zongoristája. Közben beiratkozott a Váci Egyházmegyei Kántorképzőbe, ahol 1996-ban diplomázott. Családjával előbb Leányfalun élt, majd Pécsre költözött, 2002 óta Szentendrén él.
1995-ben létrehozta a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-townscream-12740">Townscream</a> együttest, amely – több-kevesebb kihagyással – 1999 áprilisáig létezett. 2004 novemberében született meg a vonósnégyesből és billentyűsökből álló elektronikus zenei formáció, a Kairosz, amely később – már akusztikus zenei formációként – Vedres Csaba és a Kairosz kvartett néven vált ismertté. Ezek mellett leginkább szólistaként ad koncerteket.  Zenekaraival és szólóban is számos alkalommal szerepelt külföldön, többek között Angliában, Portugáliában, Izraelben, Németországban, Kanadában és Jugoszláviában.
1999 óta megjelent szólólemezei a klasszikus zene és a rockzene keresztmetszeteiben állnak. Bevallott célja a klasszikus zenei hagyományt felvállaló hiteles, modern zene megalkotása, rockzenei elemek alkalmazásával.
A színházakkal mindig is aktív volt a kapcsolata: az utóbbi években, évtizedekben években Nyíregyházán, Egerben, Székesfehérváron, Debrecenben, Veszprémben, valamint Budapesten az RS9 Színház, a Budapesti Kamaraszínház és az Örkény István Színház darabjainál működött közre.
2003-ban Mi az, hogy könnyűzene?! címmel vitaindító előadássorozatba kezdett, e témában 2006-ban könyvet is megjelentett. Miként az említett interjúban megfogalmazta: „Szerintem nem kakaóval kellene népszerűvé tenni a klasszikusokat, hanem olyan zenék segítségével, amelyek mai és érthető gesztusokkal dolgoznak. A magas zene Bach vagy Mozart idején is saját kora zenei köznyelvéből táplálkozott. A mi korunk zenei köznyelve pedig a pop- és rockzene. Ennek elemelésével lehetne frissíteni az úgynevezett komolyzene vérkeringését. Ehhez viszont be kell engedni a repertoárba a megfelelő műveket, előadókat.  Könyvem hatására meghívtak vendégelőadónak a pécsi tudományegyetem esztétika tanszékére. Nagyon szeretek tanítani. Egyrészt rám is hatnak a tanítványaim azzal, hogy hozzák a maguk kedvenceit, másrészt én is tesztelhetem őket régebbi zenékkel, harmadrészt pedig végre felnőhet egy olyan új esztéta generáció, amely már tisztában van a könnyűzene és a komolyzene fogalmainak keletkezéstörténetével, elterjedésével, s nem utolsó sorban: pontatlanságával.”
JBSz

Kapcsolatok

After Crying

Vedres Csaba