A King Crimson és az ELP nyomdokain járó, mégis önálló és színes hangzásvilágú After Cryingot 1986 novemberében alapította Egervári Gábor (1963, fuvola), Pejtsik Péter (1968, cselló) és Vedres Csaba (1964, zongora). Kezdetben kizárólag akusztikus zenét játszottak, majd 1987 márciusától kezdve havi rendszerességgel adták elő közösen komponált, megírt és improvizatív szakaszokból álló, a pillanat hevének megfelelően ötven és nyolcvan perc között kibontható szvitjüket. Az Opus 1 annak idején kazettán is megjelent, akárcsak második műsoruk, az AC 89. A mindenkori zenei folyamatoknak szűrő nélküli, szabad kibontakozást engedő előadásmódjuk főként az egyetemi klubokban aratott jelentős sikert, Pejtsikék a Szkénében fellépő Tanulmány (később Arvisura) Színház előadásaiban működtek közre, részben megírt, részben a színészek mozgását követő improvizatív zenével.

1989 végén kezdett formálódni az Overground Music című műsoruk, soktételes művek helyett már önálló számokkal, kevesebb improvizációval és több fúvóssal, melynek erősen átdolgozott változata lett aztán első nagylemezük anyaga. 1992-ben a Quint egy album (Megalázottak és megszomorítottak) erejéig látott bennük fantáziát, aztán jöttek a hányadtatás évei, a Pejtsik–Vedres tandem is bomlásnak indult, legfőképp azért, mert Vedrest időközben más dolgok kezdték el érdekelni.

1994 végén lépett a képbe Böszörményi Gergely, és attól kezdve ő lett a kiadójuk és menedzserük. A következő három évben három új albumuk jelent meg: a főként még Vedres elképzeléseit megvalósító Föld és ég (1995), a helyenként megrendítő erejű De profundis (1996), valamint a zenekar első évtizedét lezáró, részben kiadatlan felvételeket tartalmazó dupla CD (After Crying 6, 1997). 1998-ban pedig megkezdődött az ő külföldjárásuk is, Franciaországtól Mexikóig, Finnországtól Venezueláig számos fesztiválon léptek fel. A Solaris-szal ellentétben ők fontosnak tartották a hazai jelenlétet is, 1999-ben például – több budapesti koncert mellett – tizenöt vidéki városba látogattak el. 2003-ban – hat év után – új stúdióalbumot (Show) jelentettek meg, amit további nyolc év után, 2011-ben követett az eddigi utolsó, a Creatura.

JBSz–SJ

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 458–459.

Kapcsolat:

https://www.facebook.com/aftercrying/