Publication/name

Haj, Rákóczi, Haj, Bercsényi...

A hagyományos magyar népzene ápolását, életben tartását, megismertetését, gyűjtését tűzte ki a második generációs táncházas zenekar, a Kalamajka.
Az 1978-ban a javarészt a Mákvirág együttes tagjaiból alakult zenekar - Fábián Éva (1959, ének), Sipos János (1953, hegedű), Dövényi Péter (1950–2009, brácsa), Petrovits Tamás (1948–2008, cimbalom) és Nagymarosy András (1949–2016, bőgő) - a Belvárosi Művelődési Házban (a „Molnár utcában”, a mai Aranytíz jogelődjében ) talált otthonra. Ahol aztán harmincegy éven át, egészen a 2009 májusi „visszavonulásig” tartottak heti rendszerességű táncházat.
Hangszerösszeállításban, harmonizálásban, játékstílusban és dallamkincsben egyaránt a parasztzenei hagyományokat követték, és vitték el a koncertpódiumokra, klubokba, iskolákba. 1991-től a Kalamajka prímásaként tért vissza az aktív zenélésbe Halmos Béla.
Az évtizedek során – hosszabb-rövidebb ideig – Berán István (alapítótagként), Hajdú Péter és Székely Levente is játszott a zenekarban.
Nagymarosy András 2016-os halála tett végképp pontot a zenekar pályájának végére.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 129–130.

Kapcsolatok

Kalamajka