Band/name

A hagyományos magyar népzene ápolását, életben tartását, megismertetését, gyűjtését tűzte ki a második generációs táncházas zenekar, a Kalamajka.
Az 1978-ban a javarészt a Mákvirág együttes tagjaiból alakult zenekar - Fábián Éva (1959, ének), Sipos János (1953, hegedű), Dövényi Péter (1950–2009, brácsa), Petrovits Tamás (1948–2008, cimbalom) és Nagymarosy András (1949–2016, bőgő) - a Belvárosi Művelődési Házban (a „Molnár utcában”, a mai Aranytíz jogelődjében ) talált otthonra. Ahol aztán harmincegy éven át, egészen a 2009 májusi „visszavonulásig” tartottak heti rendszerességű táncházat.
Hangszerösszeállításban, harmonizálásban, játékstílusban és dallamkincsben egyaránt a parasztzenei hagyományokat követték, és vitték el a koncertpódiumokra, klubokba, iskolákba. 1991-től a Kalamajka prímásaként tért vissza az aktív zenélésbe Halmos Béla.
Az évtizedek során – hosszabb-rövidebb ideig – Berán István (alapítótagként), Hajdú Péter és Székely Levente is játszott a zenekarban.
Nagymarosy András 2016-os halála tett végképp pontot a zenekar pályájának végére.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 129–130.

Kalamajka

Kalamajka zenekari fotók

Közép-Európa legrégebbi folkzenei fesztiválja, melyet 1980 és 2011 között a Diósgyőri várban, 2012 óta pedig Egerben rendeznek meg.
Ötletét 1980 tavaszán a miskolci Városi Művelődési Központ munkatársa, Barta Éva vetette fel, akinek elképzelése szerencsésen találkozott az akkor már tizenegy éve működő <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kalaka-39218">Kaláka</a> együttes tagjaiéval, akik korábban számos nyugat-európai (Németország, Franciaország, Hollandia) országban léptek fel hasonló rendezvényen. 1980 júniusában Kaláka folknapok néven szervezték meg az első eseményt, melynek helyszínét a Diósgyőri várrom adta. Már az első alkalommal amolyan hazai folktalálkozót tartottak: a kétnapos rendezvényen a házgazda Kaláka együttesen túl – alfabetikus sorrendben – Bródy János, Cseh Tamás, Dévai Nagy Kamilla, a Délibáb, a Kalamajka, a Mákvirág, a Muzsikás, Sárközy Gergely, Szörényi Levente, a Tolcsvay, az Unikum és a Vujicsics lépett fel, miközben a műsort az akkori népszerű rádiós-televíziós személyiség, Szilágyi János vezette. 
1985-től az időközben Kaláka folkfesztiválra keresztelt eseményre a hazai élvonal mellett egyre több külföldi együttest és szólistát hívtak meg, azon a népzenén kívül megjelent a jazz és a versmegzenésítés illetve a program szerves része lett az amatőr előadók versengése. A rendszerváltozásig Városi Művelődési Központ állt mögötte, annak megszűnése után, 1993-tól pedig a Kaláka Alapítvány vette át a szervezői feladatot. Az előadásokat idővel már nem csak a Diósgyőri várban felállított két színpadon tartották, hanem a város számos más pontján is, például a Városháza díszudvarán, az Európa Házban, a Csodamalom Bábszínházban, a Belvárosi evangélikus templomban, a Zsinagógában és az avasi műemlék templomban.
2011 júliusában tartott 32. Kaláka Folkfesztivál egyben az utolsó lett a régi Diósgyőri várban, amelynek akkor kezdődött a rekonstrukciója. Az esemény Egerbe költözött át , ahol azóta is megrendezik minden évben (kivéve 2020-at, amikor a pandémia miatt elmaradt). A kulturális kínálat itt is ugyanaz: koncertek, táncházak, kiállítás, gyerekműsor, templomi hangverseny, verskoncert. Eger több pontján zajlanak az események, a kiemelt koncerteket esténként az egri várban tartják. Az időpont pedig azóta is változatlan: minden évben június negyedik hétvégéjén. A 44. alkalmat 2024. június 27-30 között.
JBSz

Kaláka Folkfesztivál

Miközben a beat/rockzene területén a hetvenes évek elején látványos visszaesés figyelhető meg, a vele érintkező más zenei területeken újszerű kezdeményezések tapasztalhatók. A hatvanas években kibontakozó folklór reneszánszából ekkor született meg a táncház-mozgalom, Cseh Tamás ekkor adta elő először nyilvánosan Bereményi Gézával közösen írt dalait, és megjelent a színen a jazz-rock második hulláma.

Tiszta forrásból – a folkreneszánsz
A hatvanas években kibontakozott folklórreneszánsz elég széles spektrumot fogott át: az Arany Páva népdalversenytől a folk-rock formációkon át az önálló, sajátos hangzásvilágú magyar népzenét a beat/rockkal ötvöző nagyobb színpadi művekig ívelt. Nem beszélve arról az újjászületésről, ami a – világzene globális térhódításával – a kilencvenes években a táncház-mozgalom révén végbement.
De vissza a hatvanas évek végére: fiatalok egyes csoportjai – elsősorban egyetemisták és fiatal értelmiségiek – egyfelől az akkoriban felgyorsult városiasodás, az egyre gyorsuló technikai haladás és a hozzá kapcsolódó életmód- és szemléletváltás, másrészt az addigra kiüresedő beat formái, jelentéstartalma helyett új kifejezési formákat, új közösségeket, új azonosulási lehetőségeket kerestek. És ihletért a tiszta forrásokhoz, a népdalhoz, a paraszti zenéhez nyúltak vissza. Nem a múltat akarták fátyolos szemekkel felidézni, hanem a múlt értékeiből eleven valóságot teremteni, és a folklórból merített zenei és magatartásformákkal, a költőktől átvett, tehát megtámadhatatlan versekkel, szövegekkel kívántak szólni generációjuk problémáiról. Egyesek, mint például Sebőék és később a Muzsikás, az eredeti parasztzene artisztikusabb másolásával, a Kaláka versmegzenésítésekkel, az Orfeo mozgalmi-politikai indulattal, külföldi életformaminták adaptálásával. És a hetvenes évek elején egy szűk, nagyvárosi, illúziót kereső réteg rá is kapott a friss zenei-szellemi táplálékra, melynek hatására 1972-ben életre kelt a mai napig eleven, időközben nemcsak Európában, hanem Amerikában és részben Japánban is elterjedt táncházmozgalom. 
Az egykor a Liszt Ferenc térről indult szűk szakmai kezdeményezés ma tízezreket vonz világszerte. Újabb és újabb generációk fedezik fel, és csak kevesen hagyják el. Követőit nevezték nacionalistának, néha irredentának, sokan sokféle szándékkal megfordultak benne, a többség azonban hű maradt a bartóki elvekhez. És bár többen többször temették, múltidézőnek, korszerűtlennek bélyegezték, ma is eleven valóság, mi több, exportképes magyar termék.

A folk élő, saját törvényei szerint kibontható anyag
Maga a táncház kifejezés erdélyi eredetű, máshol batyubálnak, mulatságnak, taposóbálnak, csűrdöngölőnek, fonóbálnak hívják. Mint hely és szórakozási forma a Kolozsvárhoz közeli Széken maradt fenn a legépebben, a maga tiszta és teljes egészében. Benne a városi fiatalok számukra ismeretlen szórakozási formával és különleges közösségteremtő erővel találkoztak.  Rádöbbenhettek, hogy a folklór nem elsősorban múzeumba való, hanem élő, saját törvényei szerint kibontható anyag. 
A népzenei új hullám megszületésében és kibontakozásában két mérnökhallgatónak, Sebő Ferencnek (1947–) és Halmos Bélának (1946–2013) volt úttörő szerepe. Miként Halmos emlékezett vissza később: „A hatvanas évek végén egy nemzetközi régészeti táborban a szerb, a szlovák, a német és a bolgár diákokkal kizárólag a dalokon keresztül értettük meg egymást. És ahogy hallgattam őket, rádöbbentem: csak mi magyarok nem tudunk közösen énekelni. Elkezdtünk Sebő Ferivel gitárakkordokat tenni a népdalok és a versek alá, majd szólóban és duóban beneveztünk a Röpülj, pává!-ra. A nemzetiségi zenével azonnal kiestünk. A magyar népdalokkal viszont egyéniben a döntőig jutottam, ahol nyertem egy hétnapos NDK-utat és egy táskarádiót. A Magyar Rádióban Sárosi Bálint sorozatában hallottam először a Le is szállnak, fel is szállnak című széki lassút. Márk József helyi lakos énekelte, Ádám István zenekara kísérte. És akkor már tudtam, hogy mit keresek.”  
A hangszeres népzenével Halmos és Sebő elsőként a néptánckutató Martin György (1932–1983) lakásán találkozott, aki – látva fogékonyságukat és lelkesedésüket – elküldte őket a Bartók Táncegyütteshez, ahová Martin mostohafia, Éri Péter (1953–) szintén velük tartott. S hogy miért az erdélyi hangszeres népzene volt az, amire a hetvenes évek elején a fiatalság fogékony volt? Egyszerűen másképpen szólt, másfajta művészi erőt adott, más volt a kisugárzása. Ősiségében is korszerűen hangzott. Virtuóz, de sallangmentes, ugyanakkor ritmikus, funkcionálisan tánchoz való.

Kalamajka

Zeneszöveg

Kapcsolatok

Kalamajka zenekari fotók

Kaláka Folkfesztivál

Klasszik folk

Székely Levente

Berán István

Nagymarosy András

Petrovits Tamás

Dövényi Péter

Sipos János

Fábián Éva (népzene)

Széki Pár. "In Memoriam Molnár Utcai Táncház"

Ez is borivóknak való

Haj, Rákóczi, Haj, Bercsényi...

A Molnár Utca 9-től Az Aranytízig

Bonchidától-Bonchidáig

Borivóknak Való