Publication/name

Ezt egy életen át kell játszani

Hevesi Tamás albumborítók

Az 1970–1980-as évek egyik legjelentősebb magyar rockzenekara. Névválasztásukat a gőzmozdony munkabírásával és erejével, illetve a speciálisan felkészített versenyautók gyorsaságával (Grand Turismo) magyarázták. 1971 és 1985 között valóban fáradhatatlanul dolgoztak, folyamatosan turnéztak és lemezeket készítettek, ontották az igényes slágereket. Nevük akkoriban egyet jelentett a minőséggel.
A Locomotiv GT-t 1971-ben alapította Barta Tamás (1948–1982, gitár), Frenreisz Károly (1946, basszusgitár, szaxofon), Laux József (1943–2016, dob) és Presser Gábor (1948, billentyűsök, ének). Első nyilvános koncertjüket 1971. június 28-án a Budai Parkszínpadon adták. Bár kezdetben a Hanglemezgyár vezetői nem lelkesedtek az Omega, a Metro és a Hungaria zenekarokból érkezett muzsikusok újszerű, rhythm and blues alapú rockzenéje iránt („Nincsenek olyan számok, mint a Trombitás Frédi vagy a Citromízű banán?” – kérdezgették tőlük), a külföldi sikerek hatására engedték őket dolgozni.
Első albumuk (Locomotiv GT, 1971) igazi progresszív rockzene, erőteljes hangszeres improvizációkkal. A szakmát lenyűgözte, a nagyközönségnek azonban túl merész volt, ezért ettől kezdve – amerikai mintára – következetesen mást vettek lemezre és mást játszottak a koncerteken. A második korongot (Ringasd el magad, 1972) már kedvezőbben fogadták a rajongók, majd a Vígszínház felkérte Pressert, hogy zenésítse meg Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című kisregényét. (Miután a Szörényi–Bródy szerzőpáros nem vállalta.) Presser élt a lehetőséggel, és ezzel megszületett az első magyar rockmusical, amit mind a hazai, mind pedig a külföldi kritika egyöntetűen méltatott. A „színházi kalandozás” miatt azonban a muzsikusok között már amúgy is meglévő feszültség Frenreisz kiválásához vezetett, aki megalapította a Skorpiót. Helyére a cirkusz világát megjárt, akkor éppen a Non-Stopban éneklő Somló Tamás (1947–2016) érkezett.
1973 őszén már ez a négyes készített Londonban felvételeket (az angol nyelvű lemez a következő év májusában jelent meg), majd 1974 nyarán rendkívül sikeres turnén vettek részt az Egyesült Államokban. Los Angelesben feljátszották második angol nyelvű lemezanyagukat is, ami akkor nem jelent meg (végül 1988-ban Locomotiv GT ’74 USA címmel az MHV publikálta). A nagy álom azonban álom maradt: menedzselési gondok miatt az LGT elbukott a világhír küszöbén. Ráadásul Barta Tamás nem tért haza, ezért kivonták a forgalomból harmadik nagylemezüket (Bummm!, 1973). Karácsony János (1951) csatlakozott hozzájuk, folyamatos koncertezés után 1975 tavaszán vették fel a Mindig magasabbra című albumot, olyan dalokkal, mint az Álomarcú lány, a Neked írom a dalt és a Szólj rám, ha hangosan énekelek.
1976-ban ismét turnék és egy dupla lemez (Locomotiv GT V.), az év végén azonban Laux is úgy gondolta, inkább az Egyesült Államokban folytatja. A már lekötött turnékat kölcsöndobosokkal (Németh Gábor, Szekeres Gábor) teljesítették, majd Solti János (1953) belépésével vált teljessé a végső felállás. A megtorpanást jól érzékeltetik a Zene – mindenki másképp csinálja (1977) és a Mindenki (1978) című albumok. A hullámvölgyből újabb sikeres turnékkal és egy korszakos dupla koronggal (Loksi, 1980) másztak ki, majd ismét a világhírt célozták meg (kiadtak egy angol nyelvű, kifejezetten promóciós célra készült válogatáslemezt), és leszerződtek az EMI-hoz. 1983-ban piacra dobták a Too Long című angol nyelvű korongjukat, de ez sem hozta meg számukra a várt nemzetközi áttörést.
Az LGT története igazából 1985-ben fejeződött be, ez az utolsó aktív évük, később pedig bejelentették, hogy „végtelen időre felfüggesztik magukat, de nem oszlanak fel”. 1992 márciusában azonban közölték, hogy május 17-én a Nyugati pályaudvaron utoljára színpadra lépnek. A nagy érdeklődésre tekintettel további három „elő-búcsúkoncertet” is adtak, és a rendkívül sikeres sorozatot dupla album formájában megjelentették. Amolyan ráadásként 1993 márciusában egy zárt körű Postabank-rendezvényen szintén felléptek.
Aztán 1997 februárjában arról lehetett hallani, hogy újra stúdióba vonultak – a nem túl erős produkció (424 – Mozdonyopera) októberben került a boltokba. Miként Presser nyilatkozta: „Nem terveztük a lemezt – bementünk a stúdióba, hogy Sándor Pál filmje számára felvegyünk két dalt, majd elkezdtünk szórakozni, és annyira élveztük az együtt zenélést, hogy nekiláttunk új lemezt csinálni. Az eredeti elképzelések szerint az anyagot öt évre hibernáltuk volna – ha akkor is tetszik még, kiadjuk. A BMG-ben azonban figyelmeztettek: lehet, hogy addigra kiszeretünk belőle. Egy lemez elkészítését csak abbahagyni lehet, befejezni soha.”
Novemberben Somló Tamás Körcsarnok-beli koncertjén a vendégek között Presser, Karácsony és Solti is feltűnt. Végül 1999. június 27-én a Kapcsolat-napi koncerten álltak együtt ismét színpadra: mintegy kétszázezer ember lehetett ennek tanúja. 2002 áprilisában újabb lemezanyagot (A fiúk a kocsmába mennek) publikáltak, majd június 1-jén – éppen három évtizeddel azután, hogy az első külföldi sikerüket aratták a lincolni Great Western Express Festivalon – a Hajógyári-szigeten nagyszabású LGT-fesztivált tartottak. 2006. december 5-én, Frenreisz Károly 60 éves jubileumi koncertjén Presser, Laux és Karácsony is fellépett. 2007-ben a Locomotiv GT a marosvásárhelyi Félszigeten, majd a budapesti Sziget Fesztivál nulladik napján adott koncertet, utoljára pedig 2013. február közepén a Budapest Sportarénában hallhatták őket élőben – három egymás utáni teltházas koncerten – a rajongók. Az Aréna-sorozat után pedig ott volt még az LGT-Tabán Alsóörsön, augusztus 18-án, húszezer ember előtt. Ez volt az igazi lezárása az életműnek, az i-re pont, a korona a négy évtizeden – és hát ténylegesen az utolsó LGT-koncert.
Somló Tamás 2016-os halála ugyanis végképp pontot tett az LGT pályájának végére.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 246–250.

Locomotiv GT

Hevesi Tamás (1964, Gyula) dalszerző, énekes, gitáros, aki 1980-as években a Névtelen Nulla zenekarban, majd az 1994-től szólóban ért el sikereket.
Már egészen korán kiderült róla, hogy kiváló énekhangja van. Aztán gyerekkorában citerázott és hegedűn is játszott. Ezeket a hangszereket a vadászkürt váltotta fel, amelyen 4 évig zenélt. Autodidakta módon tanult meg gitározni. Gimnáziumi tanulmányait Szentesen végezte, ahol 1978-ban megalapította a HeHaKi - Japánszky 80 nevű kollégiumi együttesét. Közben a sportolt is, az atlétika és a labdarúgás érdekelte. A zenélést pedig az 1980-ban alapított zenekarában folytatta. Szerepeltek tehetségkutatókon, az egyik ilyen előtt egy diákújságíró érdeklődött a formáció neve felől. „Névtelenek vagyunk, és nulla a tudásunk”, kapta a választ az énekes-gitáros Hevesi Tamástól.
A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-nevtelen-nulla-10652">Névtelen Nulla</a> - amelyben 1982-től Tamás együtt zenélt bátyjával, Hevesi Imre basszusgitárossal - tagjai 1983-ban Szegedre, majd 1984-ben Budapestre költöztek. Felvételeket készíthettek a Magyar Rádióban, ezek közül kettő lett igazán nagy sláger, a Diadal (Csíkos napernyő néven vált ismertté) és Hevesi Tamás szerzeménye, a Jeremy. Annak ellenére, hogy 1987-ben nagylemezük is megjelent, a zenekarnak nem sikerült igazi áttörést elérni. Végül egy 1989-ben megtartott, négyórás koncerttel búcsúztak el közönségüktől.
A Névtelen Nulla feloszlása után Hevesi Tamás világ körüli útra indult, majd Ausztráliában évekig utcai zenéléssel, klubzenéléssel kereste a kenyerét. Közben 1990-1994 között távoktatással végzett el egy ausztrál gazdasági főiskolát, marketingturizmus szakon. 1992-ben tért haza, 1994-ben Presser, illetve a Postabank jóvoltából az év slágerével (Ezt egy életen át kell játszani) debütált, mint szólista. LGT-feldolgozásokat tartalmazó első albuma (Ezt egy életen át kell játszani, 1994) nagy sikert aratott, a kezdeti lendület még két évig az élvonalban tartotta (Abo Abo, 1995, Másnak látsz, 1997). 2000-ben Sydney felé című dala a Magyar Olimpiai Csapat indulója lett. További slágerek hiányában azonban népszerűsége megkopott, az évtized végére eltűnt. Beszédes című lemeze (Vagyok, 2000) sem változtatott helyzetén, ahogy azóta megjelent újabb anyagai (Van egy hely, 2003, Egy új világ..., 2009) is érdemi visszhang nélkül maradtak.
2014 nyarán szülővárosában, Gyulán 10 ezer ember előtt adott koncertet. 2016 nyarán a gyulai vár előtt lépett fel, ahol negyvenöt fős szimfonikus zenekar kíséretével énekelt. Közben televíziós showműsorok állandó szereplőjeként is találkozhattunk vele. 2019-ben Akusztik koncertet adott az M2 Petőfi TV-n. 2020-ben új dallal jelentkezett, Ébresztő címmel, amelyet Patocska Olivérrel közösen énekelnek. A gyémánt-, platina- és aranylemezes előadónak a mai napig vannak fellépései. Ami az évtizedek alatt változatlan maradt nála, az a közönség és a zene szeretete.
A zene mellett a másik szenvedélye a labdarúgás. Gyerekkorától kezdve folyamatosan játszott különböző csapatokban, majd magas szintű edzői képesítést szerzett. 2004-től labdarúgóedzőként is dolgozik, azóta női és férfi csapatoknál is megfordult. Jelenleg a cukorbetegek futsalválogatottjának a szövetségi kapitánya, velük Európa-bajnoki aranyérmet szerzett.
JBSz, HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/hevesi.tamas.hivatalos.oldal">https://www.facebook.com/hevesi.tamas.hivatalos.oldal</a>
<a href="https://www.instagram.com/explore/tags/hevesitamas/">https://www.instagram.com/explore/tags/hevesitamas/</a>

Kapcsolatok

Hevesi Tamás albumborítók

Locomotiv GT

Hevesi Tamás