Hevesi Tamás
Hevesi Tamás (1964, Gyula) dalszerző, énekes, gitáros, aki 1980-as években a Névtelen Nulla zenekarban, majd az 1994-től szólóban ért el sikereket.
Már egészen korán kiderült róla, hogy kiváló énekhangja van. Aztán gyerekkorában citerázott és hegedűn is játszott. Ezeket a hangszereket a vadászkürt váltotta fel, amelyen 4 évig zenélt. Autodidakta módon tanult meg gitározni. Gimnáziumi tanulmányait Szentesen végezte, ahol 1978-ban megalapította a HeHaKi - Japánszky 80 nevű kollégiumi együttesét. Közben a sportolt is, az atlétika és a labdarúgás érdekelte. A zenélést pedig az 1980-ban alapított zenekarában folytatta. Szerepeltek tehetségkutatókon, az egyik ilyen előtt egy diákújságíró érdeklődött a formáció neve felől. „Névtelenek vagyunk, és nulla a tudásunk”, kapta a választ az énekes-gitáros Hevesi Tamástól.
A Névtelen Nulla - amelyben 1982-től Tamás együtt zenélt bátyjával, Hevesi Imre basszusgitárossal - tagjai 1983-ban Szegedre, majd 1984-ben Budapestre költöztek. Felvételeket készíthettek a Magyar Rádióban, ezek közül kettő lett igazán nagy sláger, a Diadal (Csíkos napernyő néven vált ismertté) és Hevesi Tamás szerzeménye, a Jeremy. Annak ellenére, hogy 1987-ben nagylemezük is megjelent, a zenekarnak nem sikerült igazi áttörést elérni. Végül egy 1989-ben megtartott, négyórás koncerttel búcsúztak el közönségüktől.
A Névtelen Nulla feloszlása után Hevesi Tamás világ körüli útra indult, majd Ausztráliában évekig utcai zenéléssel, klubzenéléssel kereste a kenyerét. Közben 1990-1994 között távoktatással végzett el egy ausztrál gazdasági főiskolát, marketingturizmus szakon. 1992-ben tért haza, 1994-ben Presser, illetve a Postabank jóvoltából az év slágerével (Ezt egy életen át kell játszani) debütált, mint szólista. LGT-feldolgozásokat tartalmazó első albuma (Ezt egy életen át kell játszani, 1994) nagy sikert aratott, a kezdeti lendület még két évig az élvonalban tartotta (Abo Abo, 1995, Másnak látsz, 1997). 2000-ben Sydney felé című dala a Magyar Olimpiai Csapat indulója lett. További slágerek hiányában azonban népszerűsége megkopott, az évtized végére eltűnt. Beszédes című lemeze (Vagyok, 2000) sem változtatott helyzetén, ahogy azóta megjelent újabb anyagai (Van egy hely, 2003, Egy új világ..., 2009) is érdemi visszhang nélkül maradtak.
2014 nyarán szülővárosában, Gyulán 10 ezer ember előtt adott koncertet. 2016 nyarán a gyulai vár előtt lépett fel, ahol negyvenöt fős szimfonikus zenekar kíséretével énekelt. Közben televíziós showműsorok állandó szereplőjeként is találkozhattunk vele. 2019-ben Akusztik koncertet adott az M2 Petőfi TV-n. 2020-ben új dallal jelentkezett, Ébresztő címmel, amelyet Patocska Olivérrel közösen énekelnek. A gyémánt-, platina- és aranylemezes előadónak a mai napig vannak fellépései. Ami az évtizedek alatt változatlan maradt nála, az a közönség és a zene szeretete.
A zene mellett a másik szenvedélye a labdarúgás. Gyerekkorától kezdve folyamatosan játszott különböző csapatokban, majd magas szintű edzői képesítést szerzett. 2004-től labdarúgóedzőként is dolgozik, azóta női és férfi csapatoknál is megfordult. Jelenleg a cukorbetegek futsalválogatottjának a szövetségi kapitánya, velük Európa-bajnoki aranyérmet szerzett.
JBSz, HZ
