Publication/name

Bahia Music 2001 (CD) CDB 086

Egy elfeledett műfaj avagy nincs új a Nap alatt

Underground líra (Balaton, Trabant)
E két zenekar – mely között rengeteg a személyi átfedés, nemcsak egymás közt, hanem más együttesekkel (főként Európa Kiadó) is – képviselte az 1980-as évek harsány, heroikus és indulatokban gazdag hazai underground színtéren a lírát, az intimitást, a belső utazást.
„Sosem tartottam természetesnek ezt a vad hozzáállást. Arra gondoltam, ez ellen kéne dolgozni. Kifejezetten arra hajtottam, hogy ne legyünk vad” – emlékezett vissza a kezdetekre Víg Mihály (1957, gitár, ének). Víg egyike azon keveseknek, akik 1978 elején ott voltak a Spions mindkét fővárosi koncertjén, sőt Molnár Gergely rocktörténeti előadásain is. Ezek hatására kezdett el hallgatni David Bowie-t, Lou Reedet és Brian Enot. Aztán rátalált Hunyadi Károlyra (1958–2023, gitár, ének), akivel 1979 telétől zenélgettek együtt, előbb házibulikon, majd a Belvárosi Művelődési Házban és a Bercsényiben. Ekkoriban a szaxofonos Villányi Zoltán volt a harmadik társuk, de ő 1981-ben lelépett Nyugat-Berlinbe.
Víg és Hunyadi szinte állandóan együtt voltak ekkoriban, tökéletes volt köztük az összhang, szinte sorról sorra rakták össze az első, szomorkás, melankolikus dalaikat. Kettejük formációjának Hunyadi a DNS nevet javasolta, Víg viszont kevésbé agresszív hangzásút szeretett volna, mondta, legyen Balaton, és a végén ebben maradtak. Ebben az intenzív első korszakban született például a Felejthetetlenek, az Álompor, a Valld be… és a Nem segít című számuk.
Az első komolyabb koncertjüket a Kulich Gyula téri Pszichiátriai Klinikán adták, az akkor debütáló URH előtt. És ettől kezdve rendszeresen játszottak a kor fontos underground helyein, többek között a Kassákban és a Bercsényiben. Mígnem 1982-ben Víg bele nem keveredett a Trabantba.
E furcsa nevű, és a kelet-német népautóhoz semmiben sem kötődő zenekar terve még 1980 nyarán a fotós Vető János (1953) fejében fogant meg, aki az ötlet megvalósításához megnyerte magának gyerekkori barátait, Lukin Gábort (1958, zongora) és Méhes Mariettát (1958, ének).
„Elmentünk a Balatonra nyaralni – idézi fel az indulást 1995-ben Vető. – Lukin szülői tiltás vagy lebeszélés ellenére megtanult zongorázni, sőt írt két dalt is. Egyik, a Balettcipőben, kis zongoraetűd, a másik, a Reggel a fürdőkádban, Bartók-átirat, akárhogy is vesszük. Szívesen írok rá verset, mondtam. Marietta meg rávágta, hogy szívesen elénekli. A német Plan csinált egy Fix Planet című lemezt, mire mi gyorsan csináltunk egy zenekart, Trabantban-d volt a neve, jó nagy, szobai csinnbummcirkusz, zongora, furulya, lábasok. Semmi köze a Trabanthoz, de mégis ez az a pillanat. A lemezre végül is a Vágtázó Halottkémek kerültek rá, de ez volt a Trabant kezdete. Rögtön utána magnót béreltünk. 500 forint volt három napra egy Akai, ez sok volt akkoriban. Kettőt béreltünk, pingpongoztunk velük. Aztán bevettük Víg Miskát, akinek volt egy ugyanilyen magnója, és akkor már csak egyet kellett bérelni.”
A befelé forduló alkatú Lukin úgy gondolta, a Trabant maradjon igazi szobazene, létezzen és terjedjen kizárólag magnókazettákon. S mivel Vető nem tudott igazán zenélni, Lukin megkérte az akkor még URH-s Menyhárt Jenőt, hogy gitározza fel néhány dalukat. Később jöttek a többiek, és az 1982 és 1984 között készült felvételeken Menyhárton kívül az Európa Kiadóból Dénes József és Magyar Péter, a Kontroll Csoportból Hajnóczy Árpád és Farkas Zoltán, a Balatonból meg Víg Mihály és Hunyadi Károly vett részt.
Víg és Lukin nagyon inspirálóan hatottak egymásra. Szinte versenyben írták a dalokat, és hamarosan komoly repertoárt sikerült összehozniuk. A kizárólag kazettán létező zene pedig futótűzként terjedt a fővárosban.
Aztán 1984-ben Xantus János az Eszkimó asszony fázik című filmjének forgatása szükségessé tette a szobák falai közül való kimozdulást. Játszottak többek között a Ráday Klubban, a MOM Művelődési Házban és az újpesti Úttörőházban, utóbbi két helyen adott ingyenes koncertjükből hat dal (Tangó, Itt van, pedig senki se hívta, Ragaszthatatlan szív, Gesztenyefák, Napszúrás, Balettcipőben) került rá a filmhez kiadott Hungaroton filmzene-kislemezre.
Különös, álomszerű, néha gyermeiken ábrándos zene a Trabanté, olyan érzése van az embernek, mintha egy házibuliban ülne, fél- vagy háromnegyed részegen, úgy hajnali ötkor. Méhes Mariettának nincsen különösebben hangja, ráadásul sokszor hamisan énekel, mégis e fásult/ernyedt daloknak sajátos, csak rá jellemző ízt ad. Mindehhez diszkrét a kíséret, nem mindig pontos, főleg nem megtervezett; néha olyan, mintha a gitárok sem lennének rendesen behangolva, de lehet, hogy ez csak azért tűnik így, mert a huszonegynéhány év alatt megnyúltak a szalagok. Mégis, mindez így együtt könnyen hangulatba hozza az embert, a mából hallgatva is hitelesen idézi a nyolcvanas évek első felének nyomasztó légkörű Budapestjét: hajnali részegség, reménytelenség, elvágyódás, melankólia.
Aztán 1985-86-ban, nagyjából egy időben, de egymástól teljesen függetlenül Lukin Gábor és Méhes Marietta úgy döntött, inkább az Egyesült Államokba menekülnek. A fennmaradt Trabant-felvételeket azóta többen több alkalommal próbálták publikálni, de ez Lukin ellenállásán rendre elakadt. A pirosbetűs napok szerepelt Kamondy Ágnes az irányzatnak méltó emlékművet állító 1995-ös Dalok Közép-Nirvániából című estjén, az abból kiadott lemezre azonban szintén nem kerülhetett rá. A fanatikusoknak viszont jó hír: Lukin 2006-ban mp3 formátumban 120 Trabant-felvételt küldött szét néhány barátjának, vélhetően ennek is ugyanazt a sorsot szánva, mint annak idején a kazettáknak: nincs hivatalos kiadás, de azért másolás útján úgyis elterjednek.
Lukin Gábor tehát szisztematikusan dokumentált, nem úgy Víg Mihály, aki a Trabant-évek után újrakezdte a Balatont. Mint hangsúlyozta, sosem őrizgetett meg semmit. „Azok a dalok, amik igazán érdemlegesek, valahogy úgyis napvilágra kerülnek. Sőt, néha olyanok is, amiknek nem kéne. Mindig úgy álltam hozzá, hogy a múlt nem érdekes. Majd csinálok holnap jobbat. Másokkal ellentétben nekünk nincs stúdiófelvételünk a nyolcvanas évekből. Felkérni nem kértek, mi meg nem nyomultunk. Éltük az életünk. Ahogy szoktam mondani: igaz, hogy minket nem akartak felfedezni, de nem is lehetett volna. Egyszerűen nem voltunk rá alkalmasak.”
Az újjáalakult Balatonba Víg magával vitte a Trabant-korszakban írt legfontosabb dalait (Fáraó népe, Harang, A Nap az apa, Kígyó). A következő években egyfajta szimbiózisban éltek az Európa Kiadóval: együtt járták az országot, s Víg és Hunyadi mellett a három EK-tag, a gitáros Dénes József, a szintetizátoros Másik János és a dobos Magyar Péter játszott. Ez volt talán mindkét zenekar életében a legjobb, legemlékezetesebb korszak, bizonyítja ezt többek között a Bahia által kiadott 1986-os Zichy-kastély-beli koncert CD.
„Az előttünk járó generációval szemben nálunk semmiféle irigység nem volt – emlékszik a közelmúltból Víg. – Az öregek szinte belülről nyomták a stúdióajtókat, nehogy betehessük a lábunkat az ő területükre. Az underground zenekarok viszont mindent megosztottak egymással, keverőket, erősítőket, ha kellett, a hangszereket. Ha meg szükség volt rá, mentünk játszani egymás zenekaraiban.”
1987 őszén azonban minden megváltozott. Pajor Tamás hatására/hívására Víg Mihály is megtért, és a Hit Gyülekezetének tagja lett, s bár három hónappal később „kitért a hitéből”, utána igen hosszú szünet következett. Minden változott, átalakulóban volt, és csak 1993-ban érezte úgy, hogy újra érdemes felmennie a színpadra. Egy Batu Kármen-koncert után odament annak vezetőjéhez, feLugossy Lászlóhoz (ex-Bizottság), és megkérdezte, zavarná-e, ha a basszusgitárosával, Wahorn Simonnal és a dobosával, Oláh Immánuellel dolgozna. FeLugossyt nem zavarta, így újra emelkedni kezdett a Balaton, és 1996-ban ebben a felállásban vették fel a zenekar egyetlen „valósidejű” lemezét (Fény közepe a sötétség kapujában). Amit 2019-ben követett egy sok feldolgozással teli CD (Lassan már hiába… stb.), míg Víg Mihály szólóban az évek során kiadott egy válogatást a Tarr-filmzenékből, egy Petőfi és Ady-versekre épülő hangköltészeti kiadványt, valamint édesapja, Víg Rudolf cigányzenei gyűjtéseinek emlékére egy szép folk-feldolgozáslemezt Cigánydalok címmel.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 67–72.
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/TrabantZenekar/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/TrabantZenekar/?locale=hu_HU</a>

Balaton / Trabant

A Bahia Kiadót Bognár Attila és Mesterházy Ernő alapította 1991-ben Budapesten, könyv- és zenei kiadóként. Főként az alternatív és underground művészeti alkotások megjelentetésére koncentrálva a '90-es és 2000-es évek elején jelentős hatást gyakorolt a kulturális életre. A kiadó tevékenysége kiterjedt könyvek, kazetták, CD-k, DVD-k és egyéb audiovizuális anyagok kiadására, melyek között számos magyar író, költő és zenész munkái is szerepeltek. Különösen nagy figyelmet fordított a feltörekvő tehetségek támogatására, versesköteteket és színdarabokat is megjelentetett, köztük Víg Mihály műveit és Wahorn András képzőművészeti albumait.
A Bahia Kiadó több mint 140 lemezt adott ki, olyan, az alternatív és underground zenei életet meghatározó formációk albumait, mint a Tudósok, Müller Péter Sziámi, a Kontroll Csoport, az Ági és a Fiúk, a Másfél és a Kampec Dolores. Menedzseri szerepet vállalt az Európa Kiadó zenekarnál, valamint együttműködött a Trabant és a Balaton együttesekkel is.
Az évek során a kiadó tevékenysége egyre szélesebb spektrumot ölelt fel, gazdagítva a magyar kulturális életet változatos műfajú és tematikájú kiadványokkal.

Bahia Kiadó

Ady Endre

Petőfi Sándor

Víg Mihály (1957, Budapest) a magyar könnyűzene történetének egyik kiemelkedő dalszerző-énekese, az 1 80-as évek alternatív kultúrájának egyik főszereplője, akinek pályafutását a Balaton és a Trabant számára írt dalok mellett többek közt a Tarr Béla-filmekhez szerzett zenék is fémjelzik.
Magyarországon az 1970-es, 1980-as évek kultúrpolitikája nem igazán tűrte a punkot és az undergroundot, de ennek ellenére vagy éppen ezért megjelentek kis csoportok, amelyek dalokban, képzőművészeti alkotásokban, filmekben, performanszokban megfogalmazták rendszerkritikus gondolataikat. Ebben az időszakban a legfontosabb magyar alternatív zenét játszó együttesek - Spions, Bizottság, URH, Európa Kiadó, Kontroll Csoport, Neurotic, Vágtázó Halottkémek - közé tartozott a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-balaton-trabant-10031">Balaton</a> (1979 - napjainkig) és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-balaton-trabant-10031">Trabant</a> (1980-1985) zenekar is. Mindkét formáció tagjai között ott volt Víg Mihály gitáros-énekes is. A dalszerző, aki e közeg legérzékenyebb költőjeként tűnt fel.
Budapesten született, negyedik gyermekként egy zenész családban, édesapja népzenekutató volt. Gyermekkorától kezdve érdekelte a zene és a rajzolás. A középiskolát 15 évesen otthagyta - később esti tagozaton szerzett érettségit. 16 éves korától munkával tartotta el önmagát. Az irodalom, a képzőművészet és a színjátszás iránt érdeklődő fiút a barátai vitték el a Fiatal Művészek Klubjába, ahol ismeretségeket kötött alkotókkal. Avantgárd kiállításokra járt, és ott volt a - ma már legendás - <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-spions-9809">Spions</a> zenekar 1978-as budapesti koncertjein. Ezek az élmények megváltoztatták a zenehallgatási szokásait is. A másik inspiráció számára a zenélés felé Cseh Tamás és az ő dalai voltak. Lelkesedéssel próbálta eljátszani a számait, amelyekkel ráadásul komoly sikereket lehetett aratni házibulikon, kirándulásokon.
Aztán arra jutott, hogy mégiscsak jobb másokkal együtt zenélni. 1979-ben Hunyadi Károly (1958-2023) énekes-gitárossal megalapították a Balaton zenekart. Első koncertjüket az URH-val közösen tartották 1980 szeptemberében, majd ettől kezdve rendszeresen felléptek a korszak fontosabb underground helyszínein.
2022-ben mutattak be egy dokumentumfilmet Víg Mihályról (Ott torony volt, rendező: Kécza András). A dalszerző-énekes azt meséli a filmben erről az időszakról, hogy akkoriban, amikor mindenki nagyon hangos és kőkemény volt, amikor énekelt, ő valami csendeset és halkat akart csinálni. Ezt gondolta lázadásnak. Vagy legalábbis valami egészen másnak.
1982-ben Víg és Hunyadi beszállt a Trabantba. Kezdetben egyáltalán nem koncerteztek, a „szobazenekar” dalai - Víg Mihály és Lukin Gábor szerzeményei, Méhes Marietta énekével – másolt kazettákon váltak kultikussá. Befelé forduló, visszafogott zenéjük hűen tükrözte egy nemzedék hangulatát. 1984-ben került a mozikba Xantus János Eszkimó asszony fázik című filmje. Egyetlen önálló kiadványuk ehhez az alkotáshoz kötődik: kislemezen megjelent a filmben elhangzó hat daluk. A Trabant története 1985-ben ért véget, miután Méhes Marietta és Lukin Gábor is elhagyta az országot.
Víg Mihály a Balatonnal folytatta tovább a zenélést. Számaik a 80-as években hivatalos kiadványokon nem jelenhettek meg. Ennek az időszaknak a „lenyomatához” minőségi hanghordozón csak a rendszerváltozás után, a 90-es években juthatott hozzá a közönség, amikor a Bahia több akkori felvételüket is kiadta.
1987 és 1994 között Víg Mihály - és a Balaton zenekar - felfüggesztette zenei tevékenységét. Ebben az időszakban Víg egy vallási csoport tagja lett - ez néhány hónapig tartott - majd pedig magánéleti tragédiák tartották távol őt a színpadtól.
1994-től új felállásban, de ismét játszott a Balaton. A megalakulásuk után röpke 17 évvel, 1996-ban megjelent az első stúdióalbumuk (Fény közepe a sötétség kapujában). A napjainkban is aktív zenekar több mint tíz éve azonos felállásban játszik. 2011 óta kéthetente klubkoncertet tartanak a budapesti Hunnia Bisztróban - töretlen sikerrel. 2021-ben négy lemezen jelent meg a zenekar 44 dalt tartalmazó összegző kiadványa. Ugyanebben az évben az Óbudai Evangélikus Templomban mutatta be az együttes - vonósokkal kiegészülve - Ady című albumát.
Víg Mihálynak az évek során szólólemezei is megjelentek. Cigánydalok című 1998-as kiadványán édesapja, Víg Rudolf gyűjtéseiből származó dalokat dolgozott át. 2002-ben egy Petőfi és Ady-versekre épülő hangköltészeti kiadványt jelentetett meg (Egy elfeledett műfaj avagy nincs új a Nap alatt). 2009-ben rádiójáték formájában adta elő Irimiás siralmai című meditatív daljátékát.
A verseket, novellákat, forgatókönyveket és színdarabokat is szerző Víg Mihály legnagyobb - nemzetközileg is jegyzett – sikereit mint filmzenék szerzője érte el. Tarr Béla filmjenek állandó komponistája volt, a Sátántangó főszerepét (Irimiást, a szélhámos csavargót) is ő játszotta (1994). A londoni férfi című film zenéjéért 2008-ban Az év filmzeneszerzője díjjal tüntették ki Ausztriában, az EU XXL filmfesztiválon. A torinói ló című film zenéjének megkomponálásáért 2011-ben jelölték őt az Európai Filmdíj "legjobb zeneszerző" díjára. Tarr Béla mellett más hazai rendezőkkel - Xantus János, Szabó Ildikó, Szirtes András - is dolgozott együtt, mint zeneszerző. És a sikerek hatására több külföldi felkérést is kapott filmzenék komponálására. Színészként is láthattuk őt a mozivásznon, 2021-ben két alkotásban is szerepelt (Rengeteg - Mindenhol látlak; Eltörölni Frankot).
A zenésznek, aki az 1980-85 közötti időszakot tekinti a legkreatívabb zeneszerzői-szövegírói korszakának az utóbbi években közös előadásai vannak egy másik underground-ikonnal, Menyhárt Jenővel. Dalok a Balatontól az Európa Kiadóig, a Trabanton át Baksa-Soós Jánosig.
A zenésznek, aki kompromisszumok nélkül, következetes művészi programmal viszi végig a pályafutását, a szerzeményei ma is annyira átélhetők és élvezhetők, mint negyven évvel ezelőtt. Mert nem egy adott korszakról, hanem a létezés általános kérdéseiről szólnak, így örökérvényűek.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/balatonzenekar?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/balatonzenekar?locale=hu_HU</a>

Kapcsolatok

Balaton / Trabant

Bahia Kiadó

Ady Endre

Petőfi Sándor

Víg Mihály