Publication/name

Dixi

Dénes József Dönci (1957–2008) az 1980-as évek budapesti undergroundjának jelentős és jellegzetes alakja volt. Még akkor is, hogy lényegében végig megmaradt kívülállónak, Ahogy önéletrajzi regényének címe jelzi: Szökésben. Szökött a nevelőintézetből, az alkoholista mostohaapja, majd a kötelező sorkatonaság elől, és szökött a zenitre ért underground zenekaraiból, hogy aztán a Hit Gyülekezetét is otthagyja, és maradjon hazátlannak – ahogy ő maga fogalmazta, bozgornak (az erdélyi magyarokra használt román csúfnevet használva). 
A progresszív rock bűvkörében nőtt fel, mégis, amikor 1981-ben Menyhárt Jenő, az akkor alakuló Európa Kiadó vezetője hívta, gondolkodás nélkül csatlakozott az underground zenekarhoz. A hőskorban, 1981 és 1987 között gitározott ott, még játszott a hivatalos debütalbumon (Popzene, 1987), sőt, szerzőként a második Európa Kiadó LP-n (Szavazz rám!, 1989) is szerepelt, de közben Pajor Tamáshoz (Neurotic) és Víg Mihályhoz (Balaton/Trabant) hasonlóan ő is a Hit Gyülekezetének tagja lett. 
Miközben a Pajor Tamás vezette Amenben gitározott, szerzőként és gitárosként Folk Ivánnal és Élő Kövek zenekarával több kazettát készített. 1993-ban azonban távozott a gyülekezetből, így az Amenből is. Ezt követően játszott a Vad Chansonban, a Vidámparkban, rövid időre visszatért a Balatonba, majd a Lidérc tagja lett – voltaképpen egészen a haláláigg.
Első és egyetlen nagylemeze, a Dixi 2006-ban jelent meg, rajta Gémes János Dixinek (1943–2002) állított emléket. Az albumot a Dönci Project formáció jegyezte, olyan vendégművészekkel, mint – alfabetikus sorrendben – Ágoston Béla, Cseh Tamás, Fekete Jenő, Frenk, Kamondy Ágnes, Peter Ogi, Somló Tamás, Szekeres András, Szűcs Krisztián, Varga Lívius. Varga Laca és Víg Mihály.
Az utolsó éveiben papírra vetett emlékirata – mely nemcsak kora underground színteréről, de az azt körülvevő környezetről is remek látlelet – végül 2016-ban látott napvilágot Szökésben címmel. 
JBSz

Dénes József Dönci

A Dél-alföldit alapító három szaxofonos közül ketten később a hazai etnojazz/világzenei színtér meghatározó alakjaivá váltak. Az önmagát leginkább zeneközelítőként definiáló, zenei polihisztor Ágoston Béla (1966) szerénysége talán csak tehetségével vetekszik. Szaxofonon, basszusklarinéton, brácsán, gitáron, kecskedudán, steel drumon és szájharmonikán játszik, hozzá, ha kell, énekel. Nagy teherbírású, karakteres muzsikus, nyitott és fogékony minden színvonalas produkcióra.
Bő két évtizedes pályafutása alatt többek között a Mecseki Free-ben, a Kispál és a Borzban, a Dél-alföldi Szaxofonegyüttesben, a Vízöntőben és a Kampec Dorolesben fújta. Emellett mániákus zenekar-alapító. Felsorolni is reménytelen, mennyi saját formációt vezetett az elmúlt két évtizedben. A legfontosabbak talán az Ágoston Kvartett, az Agostones, az egykoron roppant népszerű, az elektronika, a folk és a hiphop metszéspontjában harsányan ingadozó Zuboly.
No és persze egyik legutolsó alakzata, a Gabona, amelyben egyrészt régi magyar népzenei dallamokat szólaltatnak meg, másrészt modern hangszerekkel megmutatják, miként szólt az Osztrák-Magyar Monarchia egyik képzeletbeli zenekara, „ha a dobos keletről, a tubás nyugatról, a harmonikás délről, a szaxofonos pedig északról érkezett Budapestre”.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 248–249.
 
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/people/%C3%81goston-B%C3%A9la/100063273155387/">https://www.facebook.com/people/%C3%81goston-B%C3%A9la/100063273155387/</a>

Kapcsolatok

Dénes József Dönci

Ágoston Béla