Dénes József Dönci (1957–2008) az 1980-as évek budapesti undergroundjának jelentős és jellegzetes alakja volt. Még akkor is, hogy lényegében végig megmaradt kívülállónak, Ahogy önéletrajzi regényének címe jelzi: Szökésben. Szökött a nevelőintézetből, az alkoholista mostohaapja, majd a kötelező sorkatonaság elől, és szökött a zenitre ért underground zenekaraiból, hogy aztán a Hit Gyülekezetét is otthagyja, és maradjon hazátlannak – ahogy ő maga fogalmazta, bozgornak (az erdélyi magyarokra használt román csúfnevet használva). 

A progresszív rock bűvkörében nőtt fel, mégis, amikor 1981-ben Menyhárt Jenő, az akkor alakuló Európa Kiadó vezetője hívta, gondolkodás nélkül csatlakozott az underground zenekarhoz. A hőskorban, 1981 és 1987 között gitározott ott, még játszott a hivatalos debütalbumon (Popzene, 1987), sőt, szerzőként a második Európa Kiadó LP-n (Szavazz rám!, 1989) is szerepelt, de közben Pajor Tamáshoz (Neurotic) és Víg Mihályhoz (Balaton/Trabant) hasonlóan ő is a Hit Gyülekezetének tagja lett. 

Miközben a Pajor Tamás vezette Amenben gitározott, szerzőként és gitárosként Folk Ivánnal és Élő Kövek zenekarával több kazettát készített. 1993-ban azonban távozott a gyülekezetből, így az Amenből is. Ezt követően játszott a Vad Chansonban, a Vidámparkban, rövid időre visszatért a Balatonba, majd a Lidérc tagja lett – voltaképpen egészen a haláláigg.

Első és egyetlen nagylemeze, a Dixi 2006-ban jelent meg, rajta Gémes János Dixinek (1943–2002) állított emléket. Az albumot a Dönci Project formáció jegyezte, olyan vendégművészekkel, mint – alfabetikus sorrendben – Ágoston Béla, Cseh Tamás, Fekete Jenő, Frenk, Kamondy Ágnes, Peter Ogi, Somló Tamás, Szekeres András, Szűcs Krisztián, Varga Lívius. Varga Laca és Víg Mihály.

Az utolsó éveiben papírra vetett emlékirata – mely nemcsak kora underground színteréről, de az azt körülvevő környezetről is remek látlelet – végül 2016-ban látott napvilágot Szökésben címmel. 

JBSz