Publication/name

Dicsőség

Újra él - 30Y

Úgyis mindegy - 30Y

Az új évezred egyik legnépszerűbb és legjelentősebb pécsi rockzenekara, jóllehet legalább annyi kötődik a baranyai megyeszékhelyhez, mint a Veszprém megyei lepusztult iparvároshoz, Ajkához, ahol az együttes alapítói közül hárman – Beck Zoltán (gitár ének), Beck László (dob, vokál), Sárközy Zoltán „Papa” (billentyűsök, vokál) – felnőttek. Ők amúgy már a helyi kisugárzású Körökben is együtt játszottak, aztán 2000-ben a Pécsi Tudományegyetem találkoztak Varga Ádám basszusgitárossal, aki hozta magával a lokálisan akkortájt népszerű Játszótér gitárosát, Gradvolt Endrét. A kvintettet az első évben vokalista és hegedűs lányok egészítettek ki, később pedig állandó vendégként csatlakozott hozzájuk Bóra Áron (ütőhangszereken).
A zenekar nevét a szombathelyi Minerva lakópark és az Olad autóbusz-forduló között közlekedő autóbusz ihlette (Beck László az ottani főiskoláról iratkozott át Pécsre), ezt a három karaktert a világ minden nyelvén ugyanúgy írják, nem beszélve arról, hogy lévén szám, minden alfabetikus felsorolásban az élre kerül. Ráadásul semmit sem jelent.
Zenéjükre saját bevallásuk szerint főként az 1990-es évek kísérletező kedvű angolszász zenekarai (Nirvana, Pearl Jam, Radiohead, Blur) hatottak. Meg hát persze a szintén pécsi Kispál és a Borz, melytől pályájuk elején jelentős szakmai támogatást is kaptak. Mindezt abban az útkeresőnek nevezhető időszakban, amelyet országos turnék, változó síinvonalú demóanyagok és egy pop-rock-jazz tehetségkutató verseny megnyerése fémjelzett.
Debütáló CD-jük (Egy perccel tovább) 2004-ben jelent meg, a 2006-os Csészényi tér című anyagukat már a budapesti Gödör Klubban mutatták be, a 2007-es Semmi szédítő magasság a MAHASZ Top20-ba is bejutott (bemutató koncert: A38 Hajó) , sőt, az egy évvel későbbi No. 4. egészen a 3. helyig jutott rajta. Ebben az időszakban számos dalukhoz (Bogozd ki, Dadog, Respekt, Felhő, 6milliárd) készült videoklip, ahogy a következő években kiadott, de mérsékeltebb sikerű albumokhoz (Városember, 2010, Szentimentálé, 2012) is (Városember, Egypár, Világlepedője, Szentimentálom, Csak most ne). Ezt követően évekig nem adtak fesztiválkoncerteket és nem jelentettek meg albumokat, ehelyette nem sokra rá a Beck-fivérek kigurítottak egy egyszerű és egyenes duókorongot Bezzeg a kurva Beckek [„A Beck testvérek terápiája”] címmel. Plusz ugyanebben az évben kihozták az Y-Triász RMX remixalbumot, amely az együttes aktuális munkájának hangsávjaiból, a Hortobágyi Nemzeti Park hangarchívumából és a Fürge Diák Iskolaszövetkezet hangmintáiból készült, pályázat útján beküldött zenei anyagokat tartalmazta.
Az eredeti kvintett Gradvolt Endre kiválásával 2014-ben kvartettre olvadt, már így jelentették meg 2016-ban a Dicsőség CD-t, melyet három évvel a Ki az, akit még megölelnél követett.
A zenekar motorja, frontembere és elsődleges dalszerzője, Beck Zoltán (Devecser, 1971. szeptember 1.) a zenélés mellett a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának adjunktusaként többek között megvalósította a Zenélő Egyetem projektet. 2015-ben a szintén 30Y-tag Sárközy Zoltánnal ő írta a különböző korosztályokat megszólító A kis herceg és A kis herceg és a planéták című táncmesék zenéjét (Pécsi Balett). 2010 óta Háy János íróval Háy come Beck címmel rendszeresen fellép. Emellett alapító tagja a dalszerzők-előadók és kortárs írók közös projektjének, a Rájátszásnak.
JBSz
 Kapcsolat: <a href="https://30y.hu/">https://30y.hu/</a> <a href="https://www.facebook.com/30yzenekar">https://www.facebook.com/30yzenekar</a> <a href="https://www.instagram.com/30yzenekar/">https://www.instagram.com/30yzenekar/</a> Cikkeink: <a href="https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/08/cseh-tamas-kern-andras-csik-zenekar-demjen-ferenc-wellhello-zene/">https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/08/cseh-tamas-kern-andras-csik-zenekar-demjen-ferenc-wellhello-zene/</a>

A zenekarcsinálás nem egydimenziós // 30Y 

November 21-től 25-ig közel egy teljes hétre az A38 Hajóra költözik a 30Y, hogy különféle programokkal, az 30Y-hoz szorosabban vagy lazábban kötődő programokkal rajzolja körbe a saját világát. Beck Zoltánnal beszélgettünk.

Hogyan jött az ötlet, hogy egy hétre vegyétek birtokba az A38 Hajó fedélzetét?
 
Valahogy mindig elléptünk az elől, hogy a zenekart, és itt nem csupán a 30Y-ra, hanem a zenekarcsinálásra általában gondolok – egydimenziósnak lássuk. Engem a jelenlét érdekel: hogy miért van az, hogy egy kép, regény, fotó, dal vagy zenemű, színházi játék vagy film egy adott pillanatban képes a teljes univerzum kitöltésére. Még pontosabban: hogy az a teljes univerzum egy adott pillanatban. És az is érdekel, mennyi is az a pillanat: egy-két perc vagy óra, egy nap, egy hét? Élő dolgot csinálunk, olyat, ami általunk jön létre, és addig létezik, amíg mi magunk benne állunk ebben a pillanatban. De messziről indítottam, ugye? Szóval a Hajó különleges tér, komplex metaforája a létezésnek: egy stabilnak tűnő építmény, amely egy nagyváros emblematikus eleme. Mégis bizonytalan: az állandóan változó folyón áll, maga is ellentmondásos. Egy hajó, ami nem megy sehová, de a hajótestben mégis beutazhatod az egész világot. De azt hiszem, ennél egyszerűbben gondoltam el először: azt gondoltam, szeretnénk megmutatni, mit gondolunk mi 30Y-nak, azon túl, hogy dalokat írunk és játszunk.
 
Milyen programokat várhat a közönség ezeken a napokon? Miért pont ezeket hozzátok el erre a minifesztiválra?
 
Inkább majdnem-fesztiválnak nevezném, amit csinálunk. Megkérdeztük azokat az alkotó társainkat, barátainkat, akikkel évek óta, vagy akár egy évtizede együtt dolgozunk különböző módokon, hogy volna-e kedvük velünk egy ilyen koncentrált együttlétre. És ők igennel válaszoltak. Úgyhogy hozunk színházi előadásokat: a Nézőművészetit Kapával, Pepével, Thúróczyval, Matta Lóri Novecentóját, a Karaván Színház Spiró-előadását, Takács Béla és Pamuki Krisztián kiállítását. Csinálunk Made in Pécs napot fiatal pécsi zenekarokkal, meghívtunk még egy csomó zenekart, többek között a Sorbonne-t, a Mongoozt vagy az Óriást, itt lesz Chris Dahl barátunk Párizsból, akivel először 2004-ben álltunk színpadra, lesz Pécs special Random Trip, lesznek pécsi író és színész barátaink. És közben mindenféle, a közönséggel közös dolgokat csinálunk: például pólógyárat, miközben klipet is forgatunk. Alighanem nincs művészeti ág, ami így vagy úgy ne jelenne meg a hajón ezen a héten.
 
Melyik estet várod a leginkább? Melyik a legkülönlegesebb? Melyik a legnagyobb kihívás?
 
A Bezzeg a Kurva Beckek mindig különleges élmény a számomra. Egyfelől azért, mert az öcsémmel ketten vagyunk csak színpadon, másrészt meg, mert ezt a koncertet nagyon ritkán játsszuk: idén egy koncertünk volt az Ördögkatlanon. És nyilván az a helyzet, hogy a 30Y koncertek is tényleges kihívást jelentenek, hiszen egymást követő napokon három különböző repertoárú és karakterű koncertet játszunk majd.
 
Milyen - ha úgy tetszik - tematikus felvetés több napra belehelyezkedni egy sajátos térbe? Mennyire számoltatok és éltek majd a Hajóval mint sajátos terek összességével? Milyen viszonyba kerül ezeken a napokon a popzene és az építészet?
 
Jó néhány helyszínbejáráson, technikai egyeztetésen vagyunk túl. Arra törekedtünk – közösen a Hajóval –, hogy minden teret belakjunk: a hajógyomor, az orrbár, a kiállítótér egész héten pörög, ráadásul folyamatosan változnak is a terek – az előadások igényeinek megfelelően. Ez alighanem nézőként is izgalmas: hogyan alakul át egy ültetett nézőteres színházi tér egyik óráról a másikra koncerthelyszínné. Ez egyébként a technika számára is komoly kihívás, állati nagy munkát végzett eddig is a hajó csapata, nem győzöm nekik megköszönni a törődést, türelmet és odafigyelést.
 
Tavaly jelent meg a zenekar legutóbbi lemeze, a meglehetősen bátran kísérletező Dicsőség. Alkotói fázisban vagytok-e éppen? Mikorra várhatóak új 30Y-dalok és merre haladtok tovább az előző albumhoz képest?
 
Ez a lemez nagyon fontos a számunkra, nem adják magukat könnyen a dalok – legalábbis az élő megszólalás tekintetében. Ráadásul valahogy viszonyba kell hozni a sok-sok ezeket megelőző dallal, hogy a koncert képes legyen elbeszélni valamit, egyben maradjon. Ez pedig állandó újraértelmezésre kényszerít minket a többi dalra vonatkozóan is. Bármit is csinálunk, az mindig rákérdezés a 30Y minden elemére – az azt megelőzőkre és a rákövetkezőkre is. Nem önálló dalokban gondolkodom, inkább történetet mesélek, aminek annyi fejezete van, ahány dalunk – és ez mostanra egy saga, több, mint százötven fejezettel.
 
Bő másfél évtizedes zenekar vagytok - egy ilyen több napos, különleges eseménysorozatot akár úgy is értelmezhetünk, hogy ez egyfajta házi feladat a tűz, a frissesség ébrentartására. Vagy éppen fordítva? Azért jön egy ilyen ötlet, mert bő másfél évtized után is friss és kreatív a közösség? Egyáltalán, mennyire feladat az, hogy "élesen" tartsátok az együttest?
 
A számomra csak akkor van zenekar, ha annak jelenideje van. Minket nem a múltunk érvényesít, hanem a mindig aktuális jelenünk. Ezért aztán nem a tekintélyünket akarjuk cipelni mindenhová, hanem érvényes dolgokat csinálni. Ha ezt nem tudjuk, ha a jelenben közlésképtelenné válunk, mindegy, hogy hányan smároltak az első slágerünkre.

Beck Zoli (30Y) interjú, A38 Magazin, 2017

A személyes történetek izgatnak // Beck Zoltán, 30Y

A 30Y 2014-ben egy három EP-ből álló sorozattal tért vissza, 2015-ben egy Best Offal összegzett, tavaly pedig egy kiváló új lemezzel erősítette meg pozícióját, mint az egyik legegyedibb hangú és megszólalású együttes a hazai gitárzenei színtéren. A négy pécsi „testvér” 2017-ben először az A38 Hajón játssza majd a Dicsőség dalait, ennek kapcsán beszélgettünk velük értelmezői pozícióról, saját stúdióról, hiányérzetről és pulóverekről.
 
A Dicsőség talán az eddigi legkísérletezőbb, legbátrabb 30Y lemez, mind a zenei megoldások, mind a hangszerelés terén. Tudatosan akartátok ilyennek, vagy a dalok kikövetelték ezt?
 
Erre haladtunk most, ha kicsit értékelő akarattal gondolkodom az új lemez felől. A Beckek lemez bátorsága, amit Zazával játszunk, de a felvételi folyamatban mind a négyen együtt voltunk, szóval annak az attitűdje jól mutatta már, hogy merrefelé is tartunk. Aztán a 2014-es EP sorozat – amit már a saját stúdiónkban tudtunk rögzíteni – is ide dolgozott, talán néha egyenetlenül, mert egy-egy dalt elkapkodtunk. Mindenesetre én nem látom váratlannak az új lemezt, legalábbis azt, ahogyan a világot megfogalmazza, és úgy tűnik, sikerült praktikusan is összerakni az ügyeinket: időt, technikai hátteret. A megszólalásban meg fontos Ligeti Gyuri és Szebi, akik tényleg nagyon meg akarták és meg tudták érteni, hogy mit is csinálunk.
 
Milyen hatással volt a dalszerzési metódusotokra az, hogy most már a saját stúdiótokban dolgoztatok az albumon?
 
A stúdiómunka alkotó folyamat. De ez nem megy úgy, hogy a próbateremben megcsinálod a dalokat, aztán néhány nap alatt feljátszod szólamonként, sávonként egy stúdióban, és várod, hogy a keverést követően megszólaljon. Nem azt a dalt fogod hallani, ami a fejedben van. Inkább azt képzelem, hogy a stúdiómunka, a dalokkal való foglalkozás itt kezdődik, az első felvételek után, amin keresztül egyre mélyebben ismered meg a dalt, amit írtál, megpróbálod értelmezni, megérteni annak a dalnak a beszédmódját. Ehhez idő kell, sok nap, olykor nagyon távolra kell ellépni egy daltól, meg állatira benne lenni hetekig.
 
„Az eddigi lemezeink inkább dokumentálni akartak, sem mint alkotó módon fogalmazni meg valamit”, nyilatkoztad egy interjúban. Mesélj erről!
 
Az előző kérdésed kapcsán felvetettekből adódik ez: a korábbi lemezek esetében megírtuk a dalt, hangszereltük, és az akkori állapotában feljátszottuk azokat. Szóval a dalok aktuális állapotát rögzítettük, tulajdonképpen egyfajta demót csináltunk, stúdiókörülmények között. Ez egyébként általában a magyarországi gyakorlat, mert nyilván állati költséges és rengeteg időt emészt fel minden más út. És persze szerencsénk volt; azért, mert nagyszerű hangmérnökökkel és producerekkel dolgoztunk, akik ezt a dokumentációt az aktuálisan legjobb formájában tudták megmutatni.
 
A szövegek leginkább egy elemi hiányérzetet próbálnak körbetapogatni. Mennyire inspirált téged ebben az aktuális közhangulat?
 
A személyes történetek izgatnak, és persze, azoknak van valami általánossága, különben az egyediségükben ragadnának benne. Egy nő története mondjuk lehet általános életérzés is, engem mégis annak az egynek a sorsa érdekel, aki abban a dalban létezik. Vagy az A.J.K.A. támolygó bácsija mindenki számára ismerős lehet, aki járt valaha kocsmában műszakváltás környékén, de ezt nem lehet úgy általában elmesélni, hanem éppen a konkrét sztori hívja életre mindannyiunk számára a ráismerést. Egy szerelmes dal sem tud általánosságban valódi érzéseket megragadni, az akkor közhelyek tára lesz.
 
A Révbe ér című szám kapcsán elmesélted, hogy bár a lemezen úgy jó ahogy van, élőben másképp kell játszani, máshol van a húzása. Megváltoztatja a dalaitokhoz való kapcsolódást ez a folyamatos értelmezői pozíció?
 
A legtöbbször ez alapvetően praktikus kérdés. A tempója egy dalnak egészen más élmény a lemezen, mint a koncerten, ahogyan a hangszerelésben is változtatnunk kell néha, mondjuk éppen a Révbe ér esetében: a lemezre ezt egy régi nylonhúros klassszikus gitárral játszottam fel. De koncerten valahogy nem volt jelenléte az akusztikus gitárnak ebben a számban, úgyhogy elektromos gitárral játszom, ráadásul transzponáltuk is, hogy az énekszólamok segítsék a dal dinamikáját. Ezekkel a változtatásokkal jutottunk el oda, hogy a dal azt mondja a koncerten, amit a lemezen.
 
Tavaly volt tizenöt éves a 30Y – mi teszi ennyi idő után is izgalmassá számodra a zenélést, a zenekart?
 
Zenekart csinálni állati jó dolog. Amikor nem jó csinálni, akkor is jó tudni, hogy csinálod. Egyébként persze, van rutinja, sőt megszokottsága egy koncertnek, mint eseménynek: megkapjuk a timetable-t, megcsináljuk a hangbeállást. A legtöbb klubban, koncerthelyszínen azt is észreveszed, hogy mittudomén, új a színpadi lépcső, vagy lecserélték a monitorokat. De ezt inkább mondanám ismerősségnek, akár olykor otthonosságnak, amiben még inkább izgat az, hogy mi történik a koncerten. Éppen ezért van az – és bizonyos értelemben ez is régi rutinja a zenekarnak -, hogy koncert előtt, ott helyben írjuk meg az aznapi setlistet. Képzeld el, 2007-ben játszottunk először a Hajón, és azóta nem is tudom, hányszor; éppenséggel unhatnánk is – mi meg mégis életünk legfontosabb koncertjeként húzzuk rá magunkat. Ha nem így volna, minek játszanánk?

Kapcsolatok

Újra él - 30Y

Újra él - 30Y

Úgyis mindegy - 30Y

Úgyis mindegy - 30Y

Úgyis mindegy - 30Y

30Y

Beck Zoli (30Y) interjú, A38 Magazin, 2017

Beck Zoli (30Y) interjú, A38 Magazin, 2017