Publication/name

Blue in Red – Live

Creative Art Jazz Trió

Balázs Elemér (1967) a magyar jazzélet egyik legkiválóbb dobosa. Már amikor a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján a No-Spában, a Trio Midnightban, illetve a Vukán György vezette Creative Art Trióban felbukkant, érezni lehetett, hogy hangszerén ő a jövő egyik legnagyobb hazai ígérete. Huszonévesen a legnagyobbakkal dobolhatott, partnereinek listája azóta is folyamatosan bővül, az elmúlt évtizedekben olyan világhírességekkel muzsikálhatott együtt, mint Pat Metheny, Zbigniew Namylowski, Steve Houben, Lee Konitz, Art Farmer, Charlie Mariano, Randy Brecker vagy Al Jarreau. Nem véletlenül áradozott róla annyit a nemzetközi jazzvilág egyik legjobb gitárosa, Pat Metheny: „Úgy gondolom, Elemér az egyik legjobb dobos ma a világon. Képes minden zenei pillanatot belülről hallani; muzikalitása, finomsága és spontán döntéshozó képessége révén minden vele játszó zenész számára lehetővé teszi, hogy a legjobbat hozzák ki magukból. Csodálatosan üti meg a hangszerét. Mindig élvezem, ha alkalmam nyílik vele muzsikálni, illetve a játékát hallani.”
Balázs Elemérnek bő húsz éve van saját formációja. A kilencvenes években triójával, illetve kvintettjével három albumot készített, melyek közül az utolsó, a régi magyar tánczenei slágereket feldolgozó Always That Moment. 2000-ben elnyerte az év magyar jazzlemeze címet. Ezt követően alapította meg máig sikeres együttesét, a Balázs Elemér Groupot, mellyel végképp megerősítette a helyét a hazai élvonalban. Annak ellenére, hogy a zenekar az indulás óta többszörösen átalakult, s mára benne egyedül ő és zongorista testvére, Balázs József képviseli a folyamatosságot.
Az amúgy egységes, kiforrott, egyedi szonikus világú Balázs Elemér Group szinte minden CD-je más és más zenei kultúrából táplálkozik: a 2003-as Our Worlds Beyond-on például Charlie Marianóval keresték a közös hangot, a 2005-ös Fonogram-díjas Magyar népdalok címe magáért beszél (vendég: Palya Bea és Szalóki Ági), a 2007-es Early Music-on pedig a barokk zenét ötvözik a jazzel (vendég: Nuria Rial). Hosszabb szünet után 2013 októberében teljesen megújult felállásban – Szőke Nikolettával az élen – bukkantak fel újra a színen, és jelentették meg beszédes című (The New BEGinning) nagylemezüket. Azóta több anyagot (Örök szerelem, 2015, Sounds Of Diversity, 2018, Celebration 20&amp;10 ‎2020) is publikáltak.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 262–263.
<a href="http://balazselemergroup.hu/">http://balazselemergroup.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/balazselemergroup/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/balazselemergroup/?locale=hu_HU</a>

Balázs Elemér

A magyar jazz egyik legtermékenyebb szerzője, aki más európai jazz-zenészekhez hasonlóan szintén a klasszikus zene területéről indult, de – másokkal ellentétben – később vissza is tért oda, és előbb Chopin, majd Debussy és Bach műveit írta át jazz-zenekarra.
Csodagyereknek indult, már tizenhat éves korában – egy keszthelyi zenei verseny első díjasaként – felvették a Zeneakadémiára. Jóllehet az összes vizsgát letette, mégsem kapott diplomát, mert időközben beiratkozott az orvosi egyetem fogorvosi szakára. De azért a zenét sem hagyta el, több alkalommal fellépett a Dáliában, bekerült a fővárosi jazzéletbe, többek között Pege Aladárral és Gonda Jánossal játszott. Közben elkezdett bejárni a Színművészeti Főiskolára, így bekerült a színházi világba is. Kiss Manyinak írt sanzont, sokáig kísért az Irodalmi Színpadon, hívták a filmgyárba zongorázni, mígnem 1969-ben Bacsó Péter felkérte A tanu című, gyorsan dobozba került filmje zenéjének megírására. Következő, Herskó Jánosnak írt filmzenéje a rendező disszidálása miatt szintén „csendben maradt”. De aztán harmadszor is felkérték, és a következő negyven esztendőben közel 140 magyar filmben hallható az általa komponált zene.
A hatvanas évektől számtalan együttesben zongorázott, rendszeresen koncertezett Európában, két alkalommal – 1983-ban és 1993-ban – az Egyesült Államokban is turnézott. Pályafutása során olyan művészekkel játszott együtt, mint Philly Joe Jones, Clifford Jordan, Linda Hopkins, Annette Lowman, Frank Foster, Clark Terry, Kenny Wheeler. 1986-ban megalapította a Creative Art Ensemble-t, mely különböző formációban – jazztrió, szimfonikus zenekar, rézfúvósegyüttes – működött. 1991-ben a sevillai világkiállításon a Creative Art Jazz Trióval lépett fel, egy évvel később pedig ő vezette és vezényelte a kontinens tizenhét országának zenészeit tömörítő European Broadcasting Union big band workshopját, melynek műsorán nagyrészt saját kompozíciói szerepeltek (Contrast, Swing, Blues).
2009-ben Vukán György szokatlan és rendkívül nagyvonalú gesztusra szánta el magát: a kreativitás szükségességére és a rögtönzés fontosságának elősegítésére létrehozta a Creative Art Díjat, melyet teljes egészében magánvagyonából és filmjogdíjaiból finanszírozott. Meggyőződése szerint ugyanis a zenész elsősorban attól zenész, hogy a saját gondolatait játssza.
Munkásságát 1990-ben Erkel-díjjal, 2012-ben pedig Kossuth-díjjal ismerték el.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 101–102.

Blue in Red – Live

Kapcsolatok

Creative Art Jazz Trió

Balázs Elemér

Vukán György

Berkes Balázs