Publication/name

Bale Kulturnik

Párniczky András (1972, gitár) 2001 óta olyat tesz, ami nemcsak Magyarországon, de egész Európában párját ritkítja: a kelet-európai klezmer hagyományt igyekszik házasítani a New York-i modern jazzel. E két, egymástól eltérő zenei nyelv olyan mélységű és intenzitású szintézisére törekszik, mint a magyar folk viszonylatában Szabados György vagy Dresch Mihály. Idén tíz esztendeje, hogy létrehozta a Nigunt, melynek eddigi, tagcserékkel tarkított munkásságát négy nagylemez (KlezJazz, 2003, Standard, 2004, Bale Kulturnik, 2006, Live Inem Sargfabrik, 2016) dokumentálja. 
A kelet-európai klezmer örökség és az amerikai jazz ötvözésének az Egyesült Államokban már régóta hagyománya van, elég John Zornra, a Masadára, illetve a Tzadik Kiadó köré csoportosuló művészekre gondolnunk. Európában azonban a gitáros Párniczky András vezette kvartett változatlanul unikumnak számít.
A Nigun ugyanis se a klezmer revivalhöz, se nem etnojazz (divat)hullámhoz nem sorolható, sokkal inkább egy önmaga lokális gyökereit kutató, de globális kitekintésű muzsikus úttörő vállalkozása. Katalizátora pedig a North Sea Fesztivál, ahol 2001-ben a holland királyi zeneakadémián tanuló Párniczky András olyan intenzitással találkozott élőben az aktuális amerikai jazzélvonallal, mint addig soha. Egyazon napon hallhatta a Gatewayt (John Abercrombie, Dave Holland, Jack deJohnnette), a Dave Douglas Sextetet és a Bill Frisell Quartetet. S miközben e három formáció sokáig feldolgozhatatlan élményt adott az akkor húszas évei végét taposó magyar muzsikusnak, egyben arra is rádöbbentette, hogy saját zenei gyökerei azért máshol vannak. Sokkal inkább a kelet-európai klezmerben, mint az amerikai modern jazzben.
A még Hollandiában megálmodott zenekarának Párniczky a Nigun nevet adta (jelentése: dal szavak nélkül, a nigunok gyakran hangzanak fel egy-egy liturgiában mantraszerűen recsitálva), benne 2001-ben Váczi Dániel szaxofonozott, Nagy Péter bőgőzött és Sárvári Kovács Zsolt dobolt. Vázsonyi János és Gavallér Csaba csatlakozásával újult meg először a zenekar, így rögzítették első lemezüket (KlezJazz, 2003), melyen Váczi Dániel (vendégként) szerepel. A második albumon (Standard, 2004) Bacsó Kristóf szaxofonozik, s vele, illetve Barcza Horváth Józseffel (bőgő) és Baló Istvánnak (dob) jött létre a zeneileg egyik legerősebb és ez idáig legtovább kitartó formáció, amely egyben a 2006-ban publikált Nigun-korongot (Bale Kulturnik) jegyzi. Többszörös tagcsere után pedig jelenleg felállásuk tizedik évfordulóján Nagy Péter bőgőzött benne, Jeszenszky György volt a dobos, és csatlakozott hozzájuk Bede Péter szaxofonos.
A többszöri felállásváltás persze a zenében is változásokat, finom irányváltásokat hoztak. Ahogy az is értelemszerűen nagy hatással volt rájuk, hogy együtt koncerteztek Matt Darriau-val és John Zornnal. A zenéjüket azonban a mai napig ugyanazok az eredők jellemzik: hagyományőrzés és modernitás, kötött formák és improvizációk, nyugalom és feszültség.
Az eddigi utolsó album (Live Inem Sargfabrik, 2016) felállása: Párniczky András (gitár), Bede Péter (szaxofon, tárogató), Ajtai Péter (bőgő), Baló István (dob).
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Bp., Kossuth kiadó, 2014, p. 250.
Kapcsolat:
<a href="https://www.nigun.hu/">https://www.nigun.hu/ </a>
<a href="https://hu-hu.facebook.com/Nigun.Band/">https://hu-hu.facebook.com/Nigun.Band/</a>

Nigun

Generációja egyik legkiemelkedőbb és legsokoldalúbb szaxofonművésze és zeneszerzője, egyben a foglalkoztatottabb muzsikusa. Ráadásul nem akármilyen formációkban fújja: többek között az Oláh Kálmán Sextet, a Lukács Miklós Quintet és a Modern Art Orchestra szólistája. No meg a saját kvartettjéé.
A klasszikus tanulmányokat folytató Bacsó Kristófot már tinédzserként az improvizáció izgatta, magánúton Lakatos „Ablakos” Dezsőnél és Borbély Mihálynál tanult, majd érettségi után elvégezte a jazztanszakot. De túl sok kérdőjel maradt benne, ezért 1998-ban ösztöndíjjal kiment a Conservatoire de Paris-ba, két év múlva pedig tovább a bostoni Berklee College of Musicra, ahol többek között Joe Lovano, George Garzone és Hal Crook voltak a tanárai. S bár a jazzakadémia elvégzése után egy évig még kint maradt és különféle alkalmi együttesekben játszott, 2003-ban végül hazajött. 
2004-ben alapított együttese, a harmóniahangszer nélkül, két fúvóssal felálló Bacsó Kristóf Quartet pedig 2008-ban jelentette meg Alteregos című lemezét, amelyik az új évezred talán legerősebb hazai debütáló jazzalbuma lett. Hát még a folytatás, a négy évvel későbbi míves, honi gyökerű és globális kitekintésű Nocturne. Majd 2013-ban megalapította a Bacsó Kristóf Triad nevű, változó összetételű formációját, melynek 2017-es Pannon Blue albumán Lionel Loueke gitáros is játszott. A 2022-es Imaginary Faces-en pedig az olasz basszusgitár-virtuóz, Daniele Camarda működött közre
Bacsó az 1990-es évek vége óta dolgozott együtt Gadó Gáborral, akinek számos szerzői albumán (Modern Dances For The Advanced In Age, 2004, Psyché, 2005, Lung-Gom-Pa, 2010,) szerepelt, szólistaként közreműködött <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-winand-gabor-56487">Winand Gábor</a> – Gadó által hangszerelt – korongjain (Agent Spirituel, 2003, Different Garden, 2004). 2006-ban a zongorista <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-olah-kalman-7717">Oláh Kálmán</a>nal és a francia bőgős Sebastian Boisseau-val jelentetett meg trió-albumot (Fitting). 
A kétezres évek közepe óta a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-modern-art-orchestra-44222">Modern Art Orhcestra</a> fúvósa és zeneszerzője (2014-ben jelent meg szerzői albuma, a Circular), a MAO-val rendszeresen turnézott az Egyesült Államokban és Európa országaiban. Szintén szólistaként szerepel Oláh Kálmán Concerto for Symphony Orchestra and Jazz Band nagyzenekari művében. Nem mellesleg pedig 2012-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének oktatója.
JBSz
Kapcsolat: 
<a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=513437424">https://www.facebook.com/profile.php?id=513437424</a>
<a style="font-size: 15px;" href="https://www.kristofbacsomusic.com/">https://www.kristofbacsomusic.com/</a>
 
 
<div class="x78zum5 xdt5ytf xz62fqu x16ldp7u" style="margin-top: -5px; display: flex; flex-direction: column; margin-bottom: -5px;">
<div class="xu06os2 x1ok221b" style="margin-top: 5px; margin-bottom: 5px;"><span class="x193iq5w xeuugli x13faqbe x1vvkbs xlh3980 xvmahel x1n0sxbx x1lliihq x1s928wv xhkezso x1gmr53x x1cpjm7i x1fgarty x1943h6x x4zkp8e x3x7a5m x6prxxf xvq8zen xo1l8bm x1qq9wsj x1yc453h" dir="auto" style="word-break: break-word; max-width: 100%; display: block; overflow-wrap: break-word; text-align: left; min-width: 0px; -webkit-font-smoothing: antialiased; line-height: 1.3333;"> </div>
<div class="xu06os2 x1ok221b" style="margin-top: 5px; margin-bottom: 5px;"> </div>
<div class="xu06os2 x1ok221b" style="font-family: inherit; margin-top: 5px; margin-bottom: 5px;"> </div>
</div>

Bacsó Kristóf

Párniczky András

Baló István

Barcza Horváth József (1974, Budapest) az egyik legkeresettebb hazai bőgős-basszusgitáros. Számtalan formációban hallhatják őt a zenekedvelők, legyen szó jazzről (Szőke Nikoletta Quartet, Snétberger Ferenc, Gadó Quartet, Modern Art Orchestra, Oláh Kálmán Septet), világzenéről (Palya Bea, Mitsoura, Szalóki Ági), vagy éppen popzenéről (Caramel, Takács Nikolas, Zséda).
Klasszikus zenei tanulmányait a Szent István Zeneiskolában, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetében végezte. 1995-től 1997-ig a Claudio Abbado által vezetett Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar tagja volt, majd 1997-98-ban a Budapesti Fesztiválzenekarral dolgozott.
Autodidakta módon sajátította el a jazz-zene fortélyait, illetve vett néhány magánórát olyan kiválóságoktól, mint Egri János, valamint a svéd Palle Danielsson. A klasszikus képzettségből adódó magas szintű technikai tudása segítette őt a jazz elemek elsajátításában, így ebben az improzivatív zenei stílusban egy rendkívül egyéni zenei világot képvisel. 1995-ben Krakkóban a Jazz Juniors versenyen ő lett a „legjobb nagybőgős”, 2002-ben a Magyar Rádió által szervezett jazzbőgő tehetségkutató versenyén már ő volt a zsűri alelnöke.
Számtalan zenei projekt közreműködője, igen keresett session zenész. Emellett az évek során saját formációkat is létrehozott, ilyen a kortárs akusztikus jazzt játszó Barcza Congressio, a neo soult és R'n'B-t elektronikával fűszerező Bart’z eColony Band, vagy a Barcza Trió, amelyben Balázs Elemér (dob) és Zana Zoltán (szaxofon) a zenésztársai.
Több, mint 30 lemezfelvételen hallhatjuk játékát. Olyan előadókkal dolgozott együtt, mint Lakatos Tony, Erik Truffaz, Chris Potter, Joshua Redman, Mike Moreno, Gerald Presencer, vagy Gregory Hutchinson. 2011-ben jelent meg első önálló szerzői albuma, Garden of Myths címmel. 2022-ben adta ki The Sky Beyond the Glass című lemezét.
Az elmúlt húsz évben leginkább jazz-zenészként volt látható, de az utóbbi években újra elkezdett klasszikus zenészként is dolgozni - többek között a Danubia Zenekarral. A Budapest Scoring nevű formációval pedig filmzene felvételeket készít külföldi produkciók számára. A magyar jazz közép nemzedékének kimagasló nagybőgőse 2007 és 2008 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára volt, majd a Rajkó-Talentum Alapfokú Művészeti Iskolában tanított. Jelenleg a Snétberger Központban oktat, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén a kötelező klasszikus nagybőgőt tanítja a növendékeknek. Oktatói munkáját 2010-ben Artisjus Pedagógusi Díjjal jutalmazták.
HZ

Kapcsolatok

Nigun

Bacsó Kristóf

Párniczky András

Baló István

Barcza Horváth József