Publication/name

Bakaballada (Ghymes együttes közreműködésével)

Nevezték már prófétának, rockköltőnek, az ifjúság megrontójának, lázítónak, ellenzékinek, sőt Jagger-imitátornak is. Azt viszont mindenki elismerte, hogy előadóművészként, népművelőként és íróként elévülhetetlen érdemei vannak a blues magyarországi népszerűsítésében. Zenekara, a Hobo Blues Band fennállása harminchárom éve alatt folyamatosan a színpadon volt – ami hazai viszonylatban egyedülálló jelenség. Ráadásul Hobo emellett színházi vonalon is rendkívül aktív volt, időről időre összeállított példaképei – József Attila, Jim Morrison, Vladimír Viszockij, Francois Villon vagy Ady Endre – verseiből önálló estre valót.
Próbálkozott szövegírással és szövegfordítással a Kex-szel, a Syriusszal, az Olimpiával, a P.Mobillal, felbukkant filmekben (Extázis 7-től 10-ig, Agitátorok), Szerémi László néven novellákat publikált. Állítólag 1968-ban egy Kex-koncerten énekelt először színpadon (két Rolling Stones-dalt, a The Spider And The Fly-t és az I’m Alright-ot), akkoriban Baksa Soós János a közönség soraiból hívott fel embereket, hogy színesítse a műsort. Aztán sokáig semmi, majd a hetvenes évek derekán egy nap a Metro Klubban beugrott a P.Mobilba énekelni. Néhány Stones-dal is terítékre került. A sikeren felbuzdulva Hobo nekilátott zenészeket keresni, ekkor ajánlotta neki Schuster Lóránt a P.Mobil előtt rendszeresen fellépő, angol rockszámokat játszó Ikarust. Javarészt belőlük jött létre a Hobo Blues Band első felállása.
Hobo tehát tizenöt évet töltött a rock peremvidékén, mielőtt 1978-ban beszállt volna a rock and roll cirkuszba. Hogy aztán egyetlen év alatt minden babért learasson. Zenekarában, a Hobo Blues Bandben fennállása harminchárom éve alatt több mint harminc zenész fordult meg, rajta kívül minden hangszeres többszörösen cserélődött. A legfontosabb társak: Póka Egon (basszusgitár) 1978–1993 és 2009–2011 között, Tátrai Tibor (gitár) 1983–1985, 1989–1998 és 2009-2011 között, Döme Dezső (dob) 1979–1980 és 1985–1989 között, Deák Bill Gyula (ének) 1979–1985 között, Tóth János Rudolf (gitár, ének) 1985–1998 között, Hárs Viktor (basszusgitár) 1998–2008 között, Fehér Géza (gitár) 2002–2008 között, valamint Fuchs László (zongora) 1985–1989 között volt a zenekar tagja. A HBB 2011-ben elbúcsúzott, azóta ifj. Tornóczky Ferenc (gitár), Póka Egon (basszusgitár), Szakadáti Mátyás (ütőhangszerek) és Fekete-Kovács Kornél (trombita, billentyűs hangszerek) Hobo állandó kísérői.
A HBB-vel több mint húsz korongot jelentetett meg, nem túl egyenletes színvonalúakat, de van köztük néhány egészen kimagasló teljesítmény. Az első évtizedből mindenekelőtt az 1984-es dupla Vadászat, mely a magyar rocktörténelem egyik legerősebb albuma, szövegekben, zenében, hangszeres virtuozitásban (Tátrai–Póka duó) egyaránt. A második évtizedből talán az 1995-ös Vissza a 66-os úton-t érdemes kiemelni: ebben rótta le Hobo Amerika (a blues és a beatirodalom) előtti tiszteletét, nem utolsósorban pedig megjelentetett mellé egy érdekes „roadfotó”-albumot, útinovellákkal. Az azt követő időszakból pedig kétségkívül az Idegen tollak a legemlékezetesebb: Hobónak benne bő két óra terjedelemben sikerült meggyőző szellemi-kulturális ívet húznia Francois Villontól Tom Waitsig.
Nagyjából a rendszerváltozás óta építgeti a maga képzeletbeli hármasoltárát. Középen József Attilával, a két szélén Jim Morrisonnal és Vlagyimir Viszockijjal. Emellett kezdetben ott voltak a fekete bluesénekesek (Muddy Waters, Elmore James, Willie Dixon), a fehér bluesrockerek (Rolling Stones, Cream, Fleetwood Mac) és Jimi Hendrix, majd jött hozzájuk Allen Ginsberg, később Tom Waits, Francois Villon, Faludy György, Pilinszky János, Ady Endre, legutóbb pedig Bob Dylan.
Munkásságát 2011-ben Kossuth-díjjal ismerték el.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 324–328.
<a href="http://hobo.hu/">Kapcsolat:</a>
<a href="http://hobo.hu/">http://hobo.hu/</a>

Hobo (Földes László)

A Besh o droM-ot népszerűségben csak egyetlen magyar világzenei csapat veri: a Ghymes. Az 1984-es alapító tagok közül már csak Szarka Gyula (1962, ének, gitár) és Szarka Tamás (1964, ének, hegedű, koboz, gitár) maradt a felvidéki (nyitrai) együttesben. Kezdetben autentikus magyar népzenét játszottak, állandó táncházakat tartottak. Aztán, ahogy a kilencvenes évek közepén elkezdtek Magyarországra átjárni, a zenéjük is változni kezdett. Egyre kevésbé akarták az eredeti népzenét reprodukálni, inkább a népi dallamokból kiindulva a maguk dalait kezdték játszani, a maguk szövegeit énekelni, a maguk történeteit előadni. Az 1998-as Rege című lemezük volt a fordulópont, arra már több, jó értelemben vett sláger – Bazsarózsa, Tánc a hóban és a címadó Rege – is felkerült, és ezeket a mai napig szívesen játsszák koncerteken.
Ez a váltás persze nem volt éles, inkább évek alatt lezajló folyamat eredménye. A Ghymes a kétezres évekre az egyik legnépszerűbb zenekarrá nőtte ki magát. Különösen a 2002-es évben arattak: az újra kiadott Üzenet Arany Zsiráf-díjat nyert, a Rege (1998), a Smaragdváros (2000) és A nagy mesealbum (2001) ekkor kapott platina, a Bennünk van a kutyavér (1995) és a Tűzugrás (1996) pedig aranylemez minősítést. Az elsősorban a gyerekeknek készült Bennünk van a kutyavér-t ráadásul oktatási segédanyaggá nyilvánította az Oktatási Minisztérium. És egy dologban még mindenképp elsők: nemcsak a Felvidékről, de Erdélyből sem sikerült elérni korábban egyetlen zenekarnak sem, hogy Magyarországon szinte minden városban ismerjék, szeressék és elmenjenek a koncertjeire.
A Ghymes együttes olyan felvidéki magyar zenészekből alakult a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán 1983-ban, akik előtte rockot, komolyzenét, régizenét játszottak. Első táncházaikat és népzenei koncertjeiket a Nyitra melletti Gímes (régies írással Ghýmes) községben rendezett ifjúsági táborban tartották, innen ered a Ghýmes név, amit 1984-ben vett fel a zenekar, és amelyet később az egyszerűség kedvéért Ghymesnek írtak. (Maga a falu számukra azóta inkább csak szimbólum: szép, archaikus magyar nyelvet beszélnek ott, de a többség ma már szlováknak vallja magát.)
A Szarka Gyula és Szarka Tamás vezette együttesben az idők folyamán rengeteg muzsikus fordult meg, olyannyira, hogy jó ideje a zenekar gyakorlatilag őket jelenti, az aktuális kísérőket pedig állandó vendégzenészként tüntetik fel.
A Gyhmes zenéje magyar, közép- és kelet-európai gyökerekből táplálkozik. Az eléggé szabadon, a maguk szája íze szerint értelmezett népzenei alapok, a saját invenciók és improvizációk alapján alakult ki az az egyedi hangzásvilág, amit ők egyszerűen Ghymes-zenének neveztek el. A kilencvenes évek második felében a Fonónál jelentették meg albumaikat, de idővel kinőtték a zeneházat, és némi meglepetésre egy multinacionális kiadóhoz, az EMI-hoz szerződtek le. S attól kezdve érezhetően jöttek a slágerek, a szélesebb tömegek felé nyitás. S az elmúlt harminc évben a világzenei együttesek között valóban páratlan sikert könyvelhetnek el: működésük alatt eddig 17 önálló albumot jelentettek meg, ezek közül 8 platina és 3 aranylemez lett.
A zenekart alapító Szarka-testvérek, Gyula és Tamás 2011-ben megosztott Kossuth-díjban részesültek.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 257–260.
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/ghymes.hu/">https://www.facebook.com/ghymes.hu/</a>
<a href="https://www.ghymes.hu/">https://www.ghymes.hu/</a>

Kapcsolatok

Hobo (Földes László)

Ghymes

Szarka Gyula