Publication/name

8 Trios for 4 Pianists

Generáció egyik legjelentősebb muzsikusa és legeredetibb alkotója.
Szólistaként és saját triójával, az 1990-ben alakult Trio Midnighttal hamar jelentős nemzetközi sikereket ért el. 1995-ben elsők lettek a legfontosabb európai versenyen, a belgiumi Hoeillartban, ahol Oláh Kálmán a legjobb szólista díját is megkapta. Ugyanabban az évben harmadikként végzett a floridai Jacksonville-ben, a Great American Jazz Piano versenyen – egyetlen európai döntősként.
Oláh Kálmán zeneszerzőként szintén a világ élvonalába tartozik: számos nemzetközi, előadó-művészi díja mellett 2006-ban megnyerte az amerikai Thelonious Monk Jazz Composers Competition zeneszerzői fődíját, amelyet 2006 szeptemberében vehetett át a washingtoni Kennedy Centerben rendezett nagyszabású gálán. A zsűri több száz mű közül találta a legjobbnak az ő Always című kompozícióját. Ezt követően jelent meg 2007 júniusában az Egyesült Államokban az Always című CD-je, melyen a dobos Jack DeJohnette és a bőgős Ron McClure volt a partnere.
Különleges zenei világának fontos, stílusokon átívelő részét képezik a sajátos, a klasszikus zene és a jazz világát összefonó művei. A koreai GOOD International jelentette meg a Stuttgarti Kamarazenekarral közösen készített dupla albumát, melyen Bach Goldberg variációit adják elő, kiegészítve azokat Oláh improvizációival. Ennek sikere után készítette el a Sketches From Bach: Cello Suits című lemezét, amelyen eredeti módon dolgozta fel a klasszikus művet, a jazz improvizációs lehetőségeivel kiegészítve. A 2001-ben a Budapest Jazz Orchestra közreműködésével bemutatott Concerto For Symphony Orchestra And Jazz Band című darabja azóta más zenekarok előadásában, más városokban is nagy sikert aratott.
A klasszikus zenét és a jazzt ötvözi Passacaglia For Orchestra &amp; Jazz Trio című szimfonikus zenekari darabja, melyet 2008 decemberében mutattak be a Magyar Állami Operaházban. 2008-ban jelent meg a Budapest Jazz Orchestra számára komponált Images című albuma, amely az amerikai Down Beat magazinban kiemelt méltatást kapott. Ezt a programot a Danish Radio Jazz Orchestra-val szintén több ízben bemutatták itthon és külföldön. Legutóbbi, 2013-as, A Duna arca című művét vegyeskarra, vonósokra, zongorára és ütőhangszerre írta.
Munkásságát 2006-ban Liszt-díjjal, 2008-ban Szabó Gábor-díjjal ismerték el.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 259–262.
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/kalmanolahmusic/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/kalmanolahmusic/?locale=hu_HU</a>

Oláh Kálmán

A modern jazz egyik legismertebb képviselője
Édesapja hatására kilencévesen kezdett zongorázni. Klasszikus zenét tanult, tehetsége korán megmutatkozott, tizenkét évesen felvették a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumba. De amikor három évvel később megismerkedett a jazzel, otthagyott érte mindent.
A hatvanas éveket hol a nyugati vendéglátóban, hol idehaza töltötte. Miközben fellépett a legendás Dália Klubban, 1963 és 1966 között Holéczy Ákos zenekarával modern tánczenét játszott, 1968 és 1971 között pedig az NSZK-ban és az Egyesült Államokban vendéglátózott. 1972-ben viszont megalapította a Rákfogót, mellyel lényegében meghonosította Magyarországon a fúziós zenét.
Érdeklődése kiterjedt a komolyzene és a jazz ötvözése felé is. A hetvenes évek kezdetétől tizenkét éven át tanított a jazztanszakon. A cigány folklór gyűjtésével és színpadi művekké formálásával is foglalkozott, Piros karaván címmel 1975-ben mutatták be első cigány musicaljét, melyet az Egyszer egy cigánylány, majd a Cigánykerék követett. 1988-ban a Rock Színház a Szegedi Szabadtéri Játékokon vitte színre A bestia című művét. 1992-ben – Amerika felfedezésének ötszázadik évében – pedig Cristoforo címmel mutatta be százperces balettjét a Magyar Állami Operaház.
Nemzetközi karrierjét még az 1970-es montreux-i díj indította el, csúcsát pedig a Special EFX-szel készített lemezek, illetve a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján a GRP Recordsnál megjelent három (alapvetően new age-es hangvételű) szólóalbuma és az ugyanitt publikált triólemeze (Straight Ahead) jelentette. Miközben olyan zenészekkel játszott, mint Bob Mintzer, John Patitucci, Jack DeJohnette, Dave Weckl, Frank Zappa, Chris Potter és Tim Ries.
2004-es Na dara! (Ne félj!) című albumával sokak szerint megteremtette a cigány jazz műfaját. 2008 júliusában mutatták be a Kerényi Miklós Gáborral (librettó) és Müller Péter Sziámival (dalszöveg) közösen írt, Szentivánéji álom című új musicaljét. A Shakespeare történetén alapuló, a világ zenéjének szinte minden műfaját felvonultató, „worldmusicalnek” titulált darab – a Szegedi Szabadtéri Játékokon tartott ősbemutató óta – a Budapesti Operettszínház repertoárján fut nagy sikerrel.
Munkásságát 1987-ben Liszt-díjjal, 1994-ben Szabó Gábor-díjjal, 2005-ben Kossuth-díjjal ismerték el. 2014 novemberében pedig a jazz-zenészek közül elsőként neki ítélték oda a frissen létrehozott állami csúcsdíjat, a Nemzet Művésze-díjat.
Albumai: Sa-chi (1988), Mystic Dreams (1989), Eve of Chance (1992), Straight Ahead (1994), Virágom, virágom (1998), Útban hazafelé (2000), In One Breath (2001, Kathy-Horváth Lajossal), Hosszú, forró nyár – Gábor S. Pál dalai (2001), Na dara! (2004), Check It Out, Igor (2005, Lukács Miklóssal), Szakcsi Generation with Jack DeJohnette and John Patitucci: 8 Trios for 4 Pianists (2006), Szakcsi 65 (2008, Chris Potterrel), Live At The Budapest Jazz Club (2012), Climate Change (2014), Density Of Standards (2017)
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 103–106.

Szakcsi Lakatos Béla

A másodgenerációs jazzmuzsikusok közül az egyik legjelentősebb zongorista.
Szakcsi Lakatos Róbert (1975) a baseli Zeneművészeti Főiskolán előbb klasszikus, majd jazz szakon tanult, 1995-től pedig számos nemzetközi versenyen diadalmaskodott: Krakkóban a legjobb zongorista és a legjobb szólista lett, a bázeli Bach-zongoraversenyen első díjat kapott, 2001-ben a Montreux Jazz Fesztivál nemzetközi szólózongora-versenyét nyerte meg, míg 2005-ben az avignoni jazzfesztivál keretében lett a legjobb fiatal szólista.
Saját zenekarával, az Off Course-szal 2002-ben Erik Truffaz sztártrombitással adott ki közös nagylemezt. Ugyancsak a BMC gondozásában jelent meg a Szakcsi Generation with Jack DeJohnette and John Patitucci című CD, melyen az amerikai sztármuzsikusok mellett édesapjával, Szakcsi Lakatos Bélával és bátyjával, ifj. Szakcsi Lakatos Bélával, valamint Oláh Kálmánnal játszott együtt. Az utóbbi időben pedig többször fellépett a Liszt Ferenc Kamarazenekarral – a Bach-zongoraversenyeket improvizációkkal, jazz-kadenciákkal színesítve.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 273–274.

Kapcsolatok

Oláh Kálmán

Szakcsi Lakatos Béla

Szakcsi Lakatos Róbert