Publication/name

13 dalunk

Falusi Mariann (1959, Barcs) jazz- és popénekes, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pa-do-do-11944">Pa-Dö-Dő</a> együttes tagja. Artisjus-díjas előadóművész, akit színészként, rádiós és televíziós műsorvezetőként is láthatunk-hallhatunk.
Zenei képzettsége onnan ered, hogy 1977- 1980 között elvégezte a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumot, 1979-1983 között pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárképző szakán tanult. 1983-ban jazzénekes kategóriában megnyerte a Ki mit tud?-ot, a Magyar Televízió által szervezett kulturális tehetségkutatóversenyt. 1983-1985 között a Studium Dixieland Band-ben énekelt. (Ebben a zenekarban indult a zenei karrierje Fekete-Kovács Kornél trombitásnak is.) Falusi Mariann Kubában (1985) és Mongóliában (1986) is fesztiválsikereket ért el. Közben hét hónapig élt és dolgozott a hollandiai Rotterdamban.
Filmszerepei is voltak, olyan alkotásokban láthattuk őt, mint a Laura, Eldorádó, Ámbár tanár úr. 1985-1988 között a Pesti Színházban, valamint vidéki teátrumokban játszott (Szeged, Diósgyőr, Szolnok). Presser Gábor - aki 1985-ben a Vígszínház zenei vezetője volt - a Rémségek kicsiny boltja című zenés darab előkészítése során találta meg – a szerinte egymásra nagyon hasonlító - Lang Györgyit és Falusi Mariannt, akik onnantól kezdve elválaszthatatlan páros lettek. Presser invitálására a két énekesnő vokálozott Révész Sándor akkor készülő szólólemezén, majd pedig ennek országos bemutató turnéján is. Illetve az 1986-ban megrendezett Interpop Fesztiválon Falusi Mariann még szólóban indult dalával (Igaz mese), de ugyanezen a fesztiválon, 1988-ban már Lang Györgyivel közösen - és Pa-dö-dő néven - szerepeltek a Siófoki Szabadtéri Színpadon, ahol Laár András szerzeményét, A tengerész című dalt adták elő, amivel a döntőbe jutottak. És ezzel megkezdődött a Pa-dö-dő popduó sikerszériája. Országos ismertség, több ezer koncert, médiafigyelem, és számtalan nagylemez jelezte ezt. Legutóbbi kiadványuk 2017-ben jelent meg (Nyugdíjas Repp).
Falusi Mariann a mai napig folyamatosan koncertezik szólóban, és Lang Györgyin kívül több más előadóval is voltak közös produkciói, így Bíró Eszterrel, a Horgas Eszter és a Class Jazz Band-del, Presser Gáborral, akivel közös albumuk is jelent meg (13 dalunk, 2017). Falusi Mariann 2018-ban szólólemezzel jelentkezett, Királyok és Királynők címmel. Sárik Péterrel és triójával is gyakran fellép, közös kiadványukat 2021-ben adták ki (Jazzkívánságműsor Magyarul 2.).
Énekesként sokoldalúságáról ad bizonyságot: az Olivér vagy a Dr. Bubó musicalek mellett hallhattuk az Óriáscsecsemő című kortárs operában is, de énekelte már Rossini Ünnepi miséjét, jazzt a Budapest Jazz Orchestrával, és a crossover műfajába is kirándulást tett a Honvéd Férfikarral és a Budafoki Dohnányi Zenekarral. Önálló előadói estek és színházi szerepek mellett beszélgetős műsorokkal jelentkezik a rádióban és a kereskedelmi televíziók szórakoztató produkcióiban is gyakori vendég az életvidámságáról ismert énekesnő.
HZ
  
<a href="https://www.facebook.com/falusimariannofficial/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/falusimariannofficial/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/falusimariann.official/?hl=hu">https://www.instagram.com/falusimariann.official/?hl=hu</a>

Falusi Mariann

Presser Gábor (1948, Budapest) a magyar rocktörténet kiemelkedő jelentőségű alkotóművésze, az Omega és az Locomotiv GT billentyűse, számtalan színházi mű zeneszerzője.
Pályáját „szomorúzenészként” kezdte (többek között Antal Imre tanította), elvégezte a zeneművészeti szakiskolát, de félbehagyta további klasszikus tanulmányait. Első dalát iskolatársának, Verebes Istvánnak a színtársulata mutatta be. Előbb a Scampolo orgonistája, majd az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omega-51">Omega</a> dalszerzője lett. Az 1967-es Táncdalfesztivál-on a Zalatnay Sarolta által énekelt Nem várok holnapig című dal hangszereléséért díjat kapott. Ősztől tagja lett az Omegának, és Adamis Annával a beatkorszak egyik sikeres szerzőkettőseként az Omega legnagyobb slágereit (Petróleum lámpa, Ismertem egy lányt, Halott virágok, Gyöngyhajú lány), illetve első három lemezének szinte a teljes anyagát írták.
1971-ben Presser kivált az Omegából és Laux Józseffel, Barta Tamással és Frenreisz Károllyal megalakította a hetvenes évek talán legfontosabb rockegyüttesét, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-t. Billentyűsjátéka, zeneszerzői, hangszerelői, produceri munkája meghatározó szerepet kapott a zenekar sikerében. Presser – az új utakat kereső, kísérletező anyagával sokat birkózó Szörényi Leventével ellentétben – inkább szintetizáló típus volt, hihetetlenül termékeny és könnyed kezű dallamkovács, a dalforma mestere, aki nemcsak igényes bestsellerek, de művészi színvonalú dalok, lemezek, színházi alkotások szerzőjeként is beírta nevét a magyar zene- és kultúrtörténetbe.
A hetvenes évek közepéig Adamis Annával dolgozott, akivel 1973-ban megírta az első magyar rockmusicalt (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról), amelyet a Vígszínház mutatott be. Innentől kezdve kapcsolata egyre szorosabb a körúti színházzal (Harmincéves vagyok, 1975, Jó estét nyár, jó esetét szerelem, 1977, A sanda bohóc, 1981), amelynek 1978-tól zenei vezetője. A következő évtizedekben zenés darabjait (A próba, 1982, A padlás, 1988, A piros esernyő, 1988, Szent István körút 14., 1996, Túl a Maszat-hegyen, 2005/2010) számos hazai és külföldi színház műsorára tűzte, és játssza folyamatosan.
Presser a hetvenes évek közepe óta ír dalokat másoknak, megalapozva a „Presser Művek” mítoszát. Alkotótársa 1977-től Sztevanovity Dusán. Emellett számos film-, tévé- és színházi adaptáció zenéjét is megírta (Sok hűhó semmiért, A vihar, Szentivánéji álom).
1982-ben az Erkel Színházban mutatták be A próba című balettjét, amelynek zeneanyaga Electromantic címmel jelent meg, és egyik tétele később a BBC televízió egyik híradójának szignáljaként is szolgált. 1992-ben kötött szerződést a BMG-vel, amely 1994-ben megjelentette első valódi (azaz dalokat tartalmazó) szólólemezét. 1995-ben kilenc esten mutatta be a Csak dalok anyagát. 1996-ban szintén neves külföldi sessionzenészekkel készítette el a Kis történetek-et.
Az 1992-ben elbúcsúzott Locomotiv GT-t 1997-ben ismét sínre állította (424 – Mozdonyopera), de társaival 2016-ig (Somló Tamás haláláig) mindössze néhány alkalommal (1999, 2002, 2007, 2013) lépett színpadra. Viszont az elmúlt húsz évben is számos remek szólóalbumot jegyez: Angyalok és emberek, 2000, t12enkettő, 2006, 1 óra az 1 koncertből, 2009, Rutinglitang (Egy zenemasiniszta), (Parti Nagy Lajos verseire); 2011, 13 dalunk (Falusi Mariannal), 2017.
2008 augusztusában az ő kezdeményezésére indult útjára A magyar dal napja. Presser töretlen népszerűségét és aktivitását mutatja, hogy 2009 januárjában és 2018 októberében egyaránt megtöltötte a Budapest Sportarénát (2023. szeptember 30-án Még 1 koncert címmel újabb koncertet ad ugyanott).
Presser könyve 1-2 címmel két kötetben megírta a maga szubjektív visszaemlékezéseit (2020, 2021).
Munkásságát többször jutalmazták: 1977-ben Erkel-díjat, 1996-ban Huszka Jenő-díjat, 1998-ban Arany Zsiráf életműdíjat, 2003-ban Kossuth-díjat kapott.
Presser évtizedek óta egyszemélyes intézmény a hazai rockéletben, akit a társművészetek képviselői is szívesen vonnak be a munkájukba. Termékeny alkotóként itthon ő tett a legtöbbet azért, hogy a rock egyenjogú tagja lehessen a művészetek testvériségének. Alkotóműhelye, a „Presser Művek” ma is sok előadóval és produkcióval áll kapcsolatban.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 251–254.
Kapcsolat:
<a href="https://pressergabor.hu/">https://pressergabor.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/PRESSERGABORofficial/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/PRESSERGABORofficial/?locale=hu_HU</a>

Kapcsolatok

Falusi Mariann

Presser Gábor