A kilencvenes évek elejének budapesti alternatív kulturális életében a zenekarok, klubok és kiadók mellett még egy hely játszott fontos szerepet: a Wave hanglemezbolt. Ahol a kezdetek óta beszerezhetőek voltak a világ rockzenéjének legfrissebb, a hazai médiában alig-alig hallható produkciói.

A rendszerváltozás előtti Magyarország államilag ellenőrzött hanglemez-kereskedelmének első alternatíváját a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a Múzeum körúton, a lemezantikvárium környékén működő illegális „lemezbörze” jelentette. Az akkori dollárínséges időkben a sötét kapualjakban a hazai korongok árainak sokszorosáért cseréltek gazdát a hivatalos kereskedelemben nem kapható, javarészt jugoszláv nyomású nyugati rockalbumok.

Az első maszek lemezbolt (Rütyi Hangváriuma) a nyolcvanas évek elején Győrben nyílt, ezt követte Budapesten a Fonográf boltja (Németh Oszkár vezetésével), majd szinte egy időben alakult a Labiritmus és a Solaris. A Labiritmusból jött létre a rendszerváltás után a MusicDome birodalom, a Solaris meg többek között azért volt fontos, mert egyrészt itt lehetett először alternatív zenéket kapni, másrészt itt kezdett el dolgozni Himberger György (1963–) és Pápai Sándor (1963–), akik később a Wave szellemiségét meghatározták.

A Révay utcában 1989 őszén megnyílt lemezbolt anyagi hátterét Lopusny Endre, közismertebb nevén Lópata teremtette meg, az új üzlet első szórólapjait Miles Davis budapesti koncertjén kezdték el osztogatni, és a Wave szinte hónapok alatt a budapesti alternatív rockzenei élet legfontosabb lemezbeszerzési forrásává vált. Itt lehetett először kapni a Depeche Mode vagy Nick Cave albumait, ide jártak be a koncertszervezők, az újságírók és a zenészek, ha tudni akarták, merre halad a világ rockzenéje, s egyáltalán, itt nézett szét mindenki, aki a mainstreamtől eltérő zenékre vágyott.

1994-re annyira felfutott a Wave, hogy megpróbálkoztak nagyobb méretben, átköltöztek a Zichy Jenő utcába, de az 1995 elején bejelentett Bokros-csomag és annak hozadékai keresztülhúzták a számításaikat. A régi helyen eközben megnyílt az elektronikus zenék első számú beszerzőhelye, a Trance Wave (az első eladó Palotai Zsolt volt), így 1995 végén annak közelébe, a Révay közbe költöztek vissza. Himberger György pedig már hónapokkal korábban elment, és a Krúdy Gyula utcában létrehozta az Indie Go!-t.

A Wave forgalma a következő években kezdett visszaesni, 1998-ra Lópata annyira eladósodott, hogy a boltot néhány hitelezője vette át. Ezzel együtt az annak szellemiségét megtestesítő Pápai Sándor is elment, és a Művész mozi előterében folytatta tovább. 2000-ben azonban egyik barátjával visszavette a Wave-et, így az új évezredben már nemcsak az arc, hanem az egyik tulajdonos is ő lett. És a Wave azóta is működik.