Event/name

A Grand Mexican Warlock több, már viszonylag ismert hazai zenekar tagjaiból létrejött afféle „alternatív szupergrupp", melyet az Idoruból ismerős dobos, Szabó László álmodott meg. A hattagú együttes zenéjét az összetett és pszichedelikus jelzőkkel lehetne a leginkább körülírni. Eddigi mindhárom lemezük mind a közönség, mind a szakma részéről kiemelt figyelmet, valamint számos elismerést és díjat kapott. A koncerten fellépett még a Run Over Dogs, egy 2012-ben alakult, budapesti rockzenekar és a megalakulásának harmadik évfordulóját ünneplő DLRM is.

Grand Mexican Warlock, Run Over Dogs, DLRM

A 2010-es évek egyik legjobb hazai underground rockzenekarát tapasztalt zenészek alapították 2009-ben: a gitáros Szabó László azt megelőzően az Idoruban és a Blind Myselfben dobolt, a másik gitáros, Reich Tamás a Subscribe, a billentyűs Hegyi Áron a Jazzékiel, a basszusgitáros Mohácsi Mátyás a Shell Beach, a dobos Somló Dániel pedig az Esclin Syndo tagjaként volt ismert, míg az énekes Bodóczy „Undos” Zoltán a My Small Communityból érkezett. A formáció leginkább a Mars Volta és a Faith No More pszichedeliába oltott modern progrockos nyomdokain haladt, némi Soundgarden, Led Zeppelin, Jeff Buckley, Queens of the Stone Age és Radioheades utalásokkal. Közel nyolc hónapnyi intenzív próba- és munkafolyamat után sikerült Szabó korábbi számkezdeményeit egységes lemezzé gyúrnia.
A dombornyomásos fekete díszdobozba csomagolt debütáló nagylemezt (Aeons) 2010 végén publikálták, 2011-ben már a Petőfi Rádió Akusztik című műsorában játszhattak (amit aztán 2015-ben megújráztak). Az elkövetkező években a Nagy Mexikói Boszorkánymester a hazai klubok állandó fellépői lett, mi több, a környező országok klubjaiban is rendszeresen megfordult, 2014-ben pedig még a Baltikumba is eljutott egy mini-turnéra.
Ugyanezen év márciusában jelent meg az újabb korong (Hell Sweet Hell), melyen már nem Reich Tamás, hanem Maksi Csaba gitározott (Reich aztán később visszatért), a lemezfelvételek után Somló Dániel elbúcsúzott társaitól (őt Pap Dávid, majd Nagy Dávid váltotta). De ugyanazt a skatulyákba nehezen passzoló, sokféle hatást mutató, szerves egységgé gyúrt, a kereskedelmi rádiók igényeire tekintet nélküli rockzenét játszották. Akárcsak a két évvel később III-on. Bár a zenekar a hírek szerint már dolgozott a folytatáson, végül csak két dalt (The Momist, Merry-Go-Sorry) rögzítettek (és adtak ki kislemezen), majd 2018 júniusában váratlanul bejelentették, hogy a tagoknak az év végén végleg elválnak az útjaik.
„Az utóbbi időben mindnyájunkat másfelé sodort az élet, és egyre nehezebbé, majd kis híján lehetetlenné vált, hogy a zenekarnak is szorítsunk egy kis helyet a sok teendő között, így arra jutottunk, hogy nem várjuk meg, míg szép lassan leereszt a lufi, inkább kipukkasztjuk most” – írták a Facebook oldalukon. 2019 januárjában a budapesti Akvárium Klubban aztán végképp pontot tettek a 2010-es évek egyik meghatározó underground rockzenekara pályájának a végére.
JBSz
 
https://www.instagram.com/grandmexicanwarlock/?hl=hu
https://www.facebook.com/grandmexicanwarlock/

Grand Mexican Warlock

Sokan az ország egyik legőszintébb, leghangosabb zenekarának tartották, tény, hogy Run Over Dogs a 2010-es évek egyik legimpozánsabb hazai koncertzenekara volt, mely közben számos veretes albumot (Noxious Foodies, 2013, Cold Sweat Of Lust, 2015, Now Let The Monsters Shine, 2021) jelentett meg. Kitekert, fuzzos, bluesos témák, pszichedelikus riffek dominálta zenéjüket leginkább a desert rock kategóriába szokás sorolni.
A 2012-ben alakult, klasszikus felállású budapesti rockzenekar – Czeglédi Szabolcs (ének, gitár), Vilczek Áron (gitár), Gál Máté (basszusgitár), Juhász Tamás (dob) – alig egy év alatt két fontos tehetségkutatót is megnyert (R33, A38), majd közös számot (Our Love) és hozzá videóklipet készítettek Németh Jucival, mely több zenei platformon is kiérdemelte Az év legjobb klip címet. Az elkövetkező években a hazai fesztiválok és klubok állandó szereplőinek számítottak, többfelé turnéztak Európában, sőt az Amerikai Egyesült Államokba és Japánba is eljutottak (a háromhetes amerikai vendégszereplés alkalmával New Yorktól Kaliforniáig átszelték a kontinensnyi országot).
Aztán úgy tűnt, a második nagylemez (Cold Sweat Of Lust, 2015) után kifogyott a szufla, a zenekar nem sokkal később inaktívvá vált, az énekes-dalszerző Czeglédi Szabolcs később hosszú Facebook-posztban írt arról, mennyire nem találta a helyét a színpadon zenészként, és hogy zeneszerzőként mennyire elvesztette az önbizalmát. A dalszerzéshez az ihletet végül a 2020-as pandémia hozta meg. Miként Czeglédi mesélte: „Hetekre bennragadtam a szobában, néha random erdőkben sétáltam, és életemben először huzamosabb ideig józanul, reálisan végiggondoltam, hogy mi is történt velem az elmúlt harminc évben. A számok megírása után sokkal erősebbnek éreztem magam, hetekig az írás függőjévé váltam, és talán érezhető, hogy az utolsóként elkészült dalokat már egy, a korábbinál kiegyensúlyozottabb ember írta.”
A 2021 tavaszán publikált, régóta várt harmadik korong (Now Let The Monsters Shine) koncepciózusabb is lett elődjénél, és a zajos káosztól egészen a fellélegzésig vezetett. Az őszi lemezbemutatót követő kényszerű újabb leállás után 2022 tavaszától a zenekar ismét aktivizálta magát.
JBSz
 
A zenekar Facebook-oldala: <a href="https://www.facebook.com/runoverdogs/">https://www.facebook.com/runoverdogs/ </a>
A zenekar Instagram-oldala: https://www.instagram.com/runoverdogs/?hl=hu

Run Over Dogs

Az alternatív rock és stoner rock, a grunge, punk, és pszichedélia stíluselemeiből építkező budapesti zenekart 2015-ben alapította Szabó Márton (ének, gitár), Petróczi-Farkas Ádám (szólógitár), Fekete Áron Dániel (basszusgitár, vokál) és Tóth Farkas Gáspár (dob). A két EP-t (Dear Danube, 2015, Gypsindie, 2016) jegyző, időközben négytagú formáció 2017-ben jelentette meg első nagylemezét (Cheeky Pig), melyet 2019 januárjában a másfél évnyi európai és erdélyi turnézás során szerzett tapasztalataik ihlette Suckerpunch követett. A több tagcserén átesett, immár trióra szűkült együttes – Szabó Márton (ének, basszusgitár), Petróczi-Farkas Ádám (gitár) és Nagyfi Marcell (dobok, billentyű) – 2021-es, címnélküli harmadik nagylemezét egy bakonyi vadászházban rögzítette. A fiúk jelenleg a negyedik albumukon dolgoznak.
BBB
 
Zenekar honlapja: <a href="http://www.dlrm.hu/?fbclid=IwAR2YjICp9U7QgRAJd_b3eQTJsYQK7551RQh7qu2XEM0wz0tBpRQXjAChLFk" target="_blank" rel="noopener">http://www.dlrm.hu/</a>
Facebook: <a href="https://www.facebook.com/dlrmofficial">https://www.facebook.com/dlrmofficial</a>
Instagram: https://www.instagram.com/dlrmband/

DLRM

Máshova kerültek a hangsúlyok // Grand Mexican Warlock

November 9-én az A38 Koncerttermében lép fel az új lemezre készülő Grand Mexican Warlock, a hazai rockszíntér egyik legizgalmasabb zenekara. Interjúnk.

Új dalokkal visszatért a Grand Mexican Warlock. Miért volt a szünet? És miért éppen mostanra döntöttek a visszatérés mellett? És milyen lesz az új lemez? Szabó Lászlóval és Undosszal beszélgettünk.
 
Szabó Laci: Annyira azért nem volt vészesen hosszú ez a szünet, az utolsó budapesti koncert tavaly novemberben volt, nyáron pedig játszottunk egyet a Fishingen. Közben az új album is készül, igaz, a szokásosnál is lassabb tempóban. Én nem is úgy élem meg, hogy leálltunk, inkább csak alkalmazkodnunk kellett a megváltozott életkörülményeinkhez, Áron vidékre költözött, Dávid beszállt a Supernembe, Undos a meló mellett elkezdett egy egyetemet, nekem gyerekem született, és még sorolhatnám. Mindemellett 2009-től tavaly őszig elég intenzíven nyomtuk a zenekart, én speciel túl is toltam kissé, így hát jól esett fékezni, vagy legalábbis levenni a lábat a gázról. Viszont azt már tavaly ilyenkor tudtuk, hogy idén ősszel koncertezni fogunk, szóval nem akartunk nagy búcsúzkodásba kezdeni.
 
Undos: Nagyon megváltozott mindenkinek az élete időközben, ha úgy tetszik, felnőttünk. Bár nem szeretem ezt a kifejezést, mert ennek már 15 éve meg kellett volna történnie. Éppen ezért azt szoktam magamnak is mondani, hogy egész egyszerűen máshova kerültek a hangsúlyok, kicsit mindenki abbahagyta a hiábavaló álomkergetést, ami sajnos azzal jár, hogy a zenekar ilyenkor háttérbe szorul. Nyilván ennek számtalan oka van, hogy miért alakult így, de most nem mennék bele a szokásos itthoni zenészszplínbe, amit oly sokszor megtettem már és még valószínűleg meg is fogok.
 
Hogyan látjátok a Grand Mexican Warlock eddigi pályáját? Mi az amivel a leginkább elégedettek vagytok, és mi az amit esetleg másképp csinálnátok? Melyik lemezeteket szeretitek a legjobban?
 
Sz. L.: Az az igazság, hogy én alapból elégedetlen típus vagyok. Az elmúlt 1-2 évet leszámítva nagyon ritkán fordult elő, hogy jó érzéssel hátradőltem és élveztem volna a munkám gyümölcsét. Ez a hozzáállás sok esetben vitte előre a dolgokat, mert addig rugdostam mindenkit saját magamat is beleértve, amíg a lehető legjobbat ki nem hoztuk egy adott szituációból, de legalább ugyanennyit ártottam vele magamnak és a körülöttem lévőknek. Az első két album készítése közben például elég feszült volt a légkör és nem is szívesen gondolok vissza azokra az időkre. Az Aeons ezzel együtt számomra a legnagyobb mérföldkő, amit életem során eddig összehoztam, még ha sok ponton el is lett baszva. Azt az albumot valójában tökre felvenném újra a mostani felállással egy igazán komoly stúdióban, de ez nem hiszem hogy be fog következni. A III-as lemezt szeretem a legjobban hallgatni, talán ez volt az a pont, ahol kicsit én is lenyugodtam és már nem akartam tökéleteset alkotni, de a zenekari hangulat/flow is itt volt a legfaszább. Nem érzem olyan extrán különlegesnek, mint az Aeons-t, de sokkal inkább megvalósult, amit elképzeltünk. Imádom, hogy szalagra vettük és meg van bakeliten.

Azt mesélitek, hogy a most készülő lemezanyag kísérletezőbb, nyugisabb, kevésbé megmondósabb, személyesebb lesz, és azt is, hogy eredetileg akusztikus lemeznek indult. Mi inspirált benneteket? Miért alakult úgy, hogy ilyen lesz ez az anyag? Hogyan lett a tervezett akusztikusból mégis elektromos?
 
Sz. L.: A III ugye ’16 áprilisában jelent meg. Az eredeti elképzelés az volt, hogy pofátlanul rövid időn belül kihozzuk ezt az akkor még akusztikusnak szánt albumot. Nem is úgy tekintettünk rá, mint rendes sorlemezre, az volt a terv, hogy lemegyünk Áron tanyájára, zenélünk, megpróbálunk elkapni pár hangulatot, mindent felveszünk és a végén lesz belőle egy kedves kis ajándék karácsonyra. Úgy értem tavaly karácsonyra.
 
U: Ebben egyébként én vagyok a fő ludas. Nekem a szünet az szünet volt a javából. Nagyon kemény volt az első év a suliban, kicsit megfingatott és akkoriban kezdtük el a Hubával a projektünket is csinálgatni, szóval úgy voltam vele, ha már úgyis szünet van, meg nem koncertezünk, akkor a lemezzel se kell rohanni sehová, ebbe a többiek meg beletörődtek. Nem vagyok amúgy sem egy villám alkotó, nem szarom csak úgy egymás után se a szövegeket, se a dalokat, inkább ilyen korszakaim vannak és akkor koncentráltan tudok dolgozni rajtuk hetekig, mert van ihlet, vagy mi a franc kell ehhez, van amikor meg semmi, akár hónapokig. Amúgy meg már tényleg látszott, hogy ez nem lesz ilyen akusztikus lemez, hanem egy következő GMW sorlemez, csak még nyugisabb, mint a III volt, 7 új számmal és 3 régivel, bónusz gyanánt.
 
Sz. L.: Hogy végül nem lett full akusztikus album, nem sokat változtat a lényegen, a legtöbb dalnak jobban állt a Telecaster, mint az akusztikus gitár, ennyi az egész. Az intimitás nem veszett el menet közben, van néhány energikusabb rész, mint pl. a már publikus The Momist verzéi, de kb ez a “legkeményebb” szám.

Mik a terveitek az idei év hátralévő részére? Mik a 2018-as tervek?
 
Sz. L.: Mire ez a cikk megjelenik, addigra túl leszünk az őszi turné nagy részén a Run Over Dogs-szal. Az utolsó koncert az A38-on lesz november 9-én, aztán tök jó lenne idén Karácsonyra tényleg kihozni a negyedik lemezt, de ezt sajnos nem tudom megígérni. Az biztos, hogy ezt az albumot szeretném még elkészíteni, de hogy utána mi lesz, arról fogalmam sincs. Le kell majd ülnünk beszélgetni, az tuti. Jobb ha nem vár tőlünk senki semmit, aztán lehet majd örülni, ha mégis lesz valami.

Grand Mexican Warlock interjú, A38 Magazin, 2017

A nyolcvanas-kilencvenes évek undergroundjából kinövő A38 Hajó 2003-ban nyitotta meg kapuit a Petőfi-híd budai hídfőjénél. Magyarország technikailag egyik legjobban felszerelt koncerthelyszíne és független kulturális központja, amely évente hétszázötven előadóművészeti programot, koncertet szervez. Mindezek mellett hazánk egyik legtermékenyebb, egyik legnagyobb tradíciókkal bíró mozgóképgyártó műhelye, amely évente körülbelül kétszázötven (eddig összesen több mint kétezer) televíziós produkciót készít, valamint helyszínt ad a közszolgálati televízió naponta jelentkező élő magazinműsorának.
Fennállása során eddig több mint tízezer programot, koncertet, kiállítást, színházi előadást szervezett meg és bonyolított le, közel kétezer televíziós műsort, illetve dokumentumfilmet készített és több száz élő televíziós adást bonyolított le. Éves látogatószáma meghaladja a százötvenezer főt, az elmúlt húsz évben több millió látogatót fogadott. Számos elismert külföldi előadó/formáció (pl. az M83, a dEUS, King Krule, Tricky, a Veils, a Vienna Art Orchestra, Anna Calvi és a Gogol Bordello) lépett már fel a helyszínen, ahová azóta is szívesen visszajárnak. A hazai szólóprodukciók és zenekarok számára komoly presztízst jelent egy hajós koncert. A magyar könnyűzene minden műfaja képviselteti magát a nagyterem színpadán, így például az Ivan and the Parazol, a Halott Pénz, a Bagossy Brothers Company, Lajkó Félix, Jónás Vera, Barabás Lőrinc, Péterfy Bori, a Galaxisok és az Analog Balaton.
Az A38 Hajó jelenlegi tulajdonosi köre egykor a Bahia láncot és kiadót működtette. A klub maga egy egykori szovjet-ukrán nehézáru-szállító uszály átalakításával jött létre, amely 1999-ig látott el szállítási feladatokat a Dunán. Nemcsak klubként, hanem kiadóként, szervezőként, kortárs művészeti galériaként, étteremként és filmes képzőhelyként (A38 Akadémia) is működik.
A klub megnyitójára 2003. április 30-án került sor Maceo Parker szaxofonművész koncertjével. Az első évforduló egybeesett az Európai Uniós csatlakozás estéjével, ezt „titkos” Európa Kiadó-fellépésekkel ünnepelték. A dunai árvizek az évek során többször is akadályozták az A38 Hajó zavartalan működését, előfordult, hogy zárva kellett tartania néhány napig, amíg a folyó vízszintje le nem csökkent. 2010-ben az A38 Hajóhoz került a második ütem, a Dereglye. Eredeti funkciójában kiállítóterem volt, aztán kisebb koncerteket tartottak benne, jelenleg pedig már stúdióknak ad otthont, például a Petőfi Rádió is innen sugároz.
2015-ben újabb építészeti fejlesztés zajlott az A38-on. Ekkor készült el a hajó orrterasza fölött a látványos, 33 négyzetméteres panorámastúdió, amely egy modern felszereltségű televíziós stúdió. Innen jelentkeznek be a Petőfi TV műsorvezetői is. 2017-ben Bognár Attilát, az A38 Hajó vezetőjét a Forbes Urban különszáma beválasztotta a 100 legfontosabb közéleti szereplő közé, akik világvárossá tették Budapestet.
2020 nehéz év volt világviszonylatban és a Hajó életében egyaránt. A járványügyi korlátozások miatt hosszú ideig nem lehetett zenei eseményeket rendezni, így az A38-on sok előadó közönség nélkül állt színpadra; a fellépésekből koncertfilmek készültek, amelyeket a Petőfi TV sugárzott. A pandémia alatt a sor került a Tetőterasz átalakítására, és ott immáron koncertfelvételeket is lehet rögzíteni. 2023-ban, az A38 20. évfordulója alkalmából nagyszabású programsorozattal készültek a szervezők, emellett pedig Szirmai Márton rendezett egy közel egyórás dokumentumfilmet a Hajó múltjáról és jelenéről.
BB

Kapcsolatok

Grand Mexican Warlock

Run Over Dogs

DLRM

Grand Mexican Warlock interjú, A38 Magazin, 2017

A38 Hajó