Az 1982-ben Svájcban alakult, különösen a mezőségi zenére fókuszáló Pendely-ben viszont kizárólag magyarok muzsikáltak. Ráadásul olyanok, akik több száz kilométerre laktak egymástól. A Juhász András (hegedű), Bartha Sándor (kontra), Takách Gusztáv (bőgő, fúvósok) és Major Csaba (kontra, cimbalmos) felállású zenekar ennek megfelelően méretes területet „játszott be”: 1983 és 1994 között rendszeresen tartott táncházakat svájci, német és osztrák városokban.

Bartha Sándor: „A táncház nyugat-európai meghonosodásában jelentős szerepe volt ennek a két együttesnek. Közel két évtizeden keresztül ők szolgálták ki a nyugat-európai néptáncegyüttesek táncház igényét több országban. Emellett magyarországi és erdélyi zenekarok, valamint hagyományőrzők Nyugat-Európába való meghívásában is szerepük volt. […] Sokan – kint született, második-harmadik generációs magyarok és nem-magyarok – a táncházon keresztül érintkeztek először Magyarországgal, a magyar kultúrával, néha a magyar ételekkel is. A táncház nem csupán a magyar kultúra követe lett. Mindenki számára érthető és senkit nem sértő módon szemléltette azt is, hogy a magyarság határai nem érnek véget a jelenlegi országhatároknál, hiszen egy-egy táncházban, koncerten prominens helyet foglaltak el az erdélyi zenék/táncok. Ilyenkor a német, svájci résztvevők eleinte nem értették, hogy hogyan lehet egy romániai néptánc magyar, és miért éneklik a táncházasok magyarul egy-egy romániai, vagy szlovákiai falu dalait. Ennek megértetéséhez általában szükség volt némi kitérőre, történelmi magyarázatra.”

Ma mindenesetre többé-kevésbé rendszeres táncházak működnek Bécsben, Münchenben, Stuttgartban, Frankfurtban, Berlinben, Zürichben, Brüsszelben és Utrechtben. Zömükben nyugaton élő muzsikusok adják a talp alá valót.

Forrás:

JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 234–236.