Band/name

A Baby Sisters együttes a 90-es évek végének egyik ikonikus magyar lányformációja volt, amely 1996-ban állt össze Hertelendy Klára kezdeményezésére. A megalakulásában az angol Spice Girls lányegyüttes inspirációja is szerepet játszott. A trió tagjai Hertelendy Klára, Bognár Éva és Szklenár Gabriella, azaz Baby Gabi voltak. A lányok kihívó megjelenésükkel és energikus előadásmódjukkal gyorsan a magyar popzene élvonalába kerültek.
Az együttes első albuma, a Jó estét nyár, jó estét szerelem! 1997-ben jelent meg, és azonnal aranylemez lett. Ezt követték a Hoppá!!! (1998), a Légy a partnerem! (1999) és a Lesz, ami lesz (2000) című albumok. A Baby Sisters olyan slágerekkel vált ismertté, mint a Szeress!!!, a Még egy tánc, és a Szeresd a testem.
Az együttes 2001-ben oszlott fel. Ezt követően Baby Gabi, szólókarrierbe kezdett, és több nagylemezt is kiadott. Hertelendy Klára búcsút intett a színpadnak és a divatszakmával kezdett foglalkozni. Bognár Éva külföldön folytatta pályafutását, többek között Írországban és Spanyolországban énekelt, majd Kínában óvónőként dolgozott. Jelenleg Norvégiában él, és főállású édesanya.
BA, HZ

Baby Sisters

Berkes Gábor (1962, Budapest) zeneszerző, producer, aki zenekaraiban billentyűs hangszereken játszik, és aki 1980 óta folyamatosan jelen van a magyar zenei életben.
1966-77 között zenei óvodába, majd zenei általános iskolába járt. Gyerekszínészként több ifjúsági filmben és sorozatban szerepelt, ezek közül a legemlékezetesebbek a Keménykalap és krumpliorr (1974) és az Utánam, srácok! (1975) voltak. 1977-81 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke.
Első zenekara az 1980-ban alapított, instrumentális és progresszív rockot játszó Lobogó volt. Egy kislemezük jelent meg, a formáció végét pedig az jelentette, hogy Berkes Gábor 1982-ben az Első Emelet tagja lett.
Az ismertséget és a hírnevet az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-elso-emelet-10536">Első Emelet</a> zenekar sikere hozta el neki. Mire 1984-ben kijött első nagylemezük, a Nyugat-Európában is sikeres újhullámos popzenét idehaza meghonosító formáció volt a tini (lány)közönség egyik legnagyobb kedvence, és akik ennek az együttes koncertjein (fülsüketítő) hangot is adtak. Az Első Emelet 1990-ig megjelent 8 nagylemezének zenei anyaga nagyrészben a billentyűs Berkes Gábor szerzeménye.
Az együttes 1992-es megszűnése után Berkes azzal a Geszti Péterrel alapított zenekart, aki már a kezdetektől az Első Emelet szövegírója volt. Az új formáció neve <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-rapulok-12375">Rapülők</a> lett. A rapegyüttes Berkes (T. Boy) zenéjének és Geszti (MC Gesztenye) dalszövegeinek köszönhetően hatalmas sikert aratott, ám két nagylemez után 1994-ben feloszlott. Aztán 2006-ban két koncertre és egy friss albumra újra összeálltak, ahogy megtették ezt 2017-ben is, amikor egyetlen teltházas budapesti koncert adtak a Rapülők megalakulásának 25. évfordulójára emlékezve.
1995-ben Berkes már új műsort adott új férfiakkal, ez volt az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-emberek-11996">Emberek</a> zenekar. Az akusztikus zenére hangsúlyt fektető trió, majd később duó 1998-ig három albumot készített, és bár hivatalosan soha nem oszlottak fel, ezután már csak 2005-ben és 2011-ben koncerteztek együtt.
Berkes Gábor 1981 óta reklámzenéket is ír, ezek száma mára elérte az 1000 darabot. A 80-as évek közepétől produrcerként is jelen van a magyar könnyűzenei életben. Számtalan előadóval dolgozott együtt, néhány név közülük: Szűcs Judith, Hevesi Tamás, St. Martin, Baby Sisters, Krisz Rudi, Mr. Rick. Filmzenéket is szerzett (csak két cím ezek közül: Apám beájulna - 2004; Egy szoknya, egy nadrág - 2005), és a sokoldalú zenész 2014 óta a budapesti Turay Ida Színház zenei vezetője, emellett néhány darabban színészként is láthatták őt.
Az Első Emelet időről-időre összeállt, 1997-2013 között többször is koncerteztek, és kiadványaik is megjelentek. 2017-ben Berkes Gábor és Patkó Béla „Kiki” zenekart alapítottak Emelet néven, azzal a céllal, hogy az Első Emelet zenei örökségét ápolva, modernebb hangzással adják elő az egykori slágereket.
2022. december végén az Első Emelet „2 az egyben” születésnapi nagykoncertet adott a Budapest Arénában. Az apropót az adta, hogy a zenekar 40 éve alakult, Berkes Gábor pedig 60 évvel azelőtt látta meg a napvilágot. A koncerten vendég fellépőként ott volt Geszti Péter és Miller Zoltán is, így nem meglepő módon Rapülő- és Emberek-dalok is felcsendültek.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/gabor.berkes.731">https://www.facebook.com/gabor.berkes.731</a>

Berkes Gábor

A rendszerváltozás után a korábbi monolitikus, felülről beszabályozott, vertikálisan tagolódó poprockkultúra helyét Magyarországon is egyre inkább a több pólusú, horizontális, erősen differenciálódó popkultúra vette át. Ennek az egykori megtűrt underground vagy a támogatott mainstream éppúgy részét képezte, mint a tiltott, marginalizálódó rétegkultúrák vagy a késő Kádár-korszakban születő új ifjúsági szubkultúrák. A kilencvenes években jól elkülönülő fő ág jött létre: az értékorientált, új zenei-ideológiai törekvéseket magába foglaló alternatív kultúra (újhullám, kortárs rock, világzene, grunge, újprogresszívek), a piacorientált, popularitásra törekvő, fogyasztói kultúra (diszkó, house, euro-dance, szintipop, fiú és lányzenekarok, rap), valamint az agresszív, szélsőséges, ezért marginalizálódó kultúra (skinhead, hardcore). 
                     
Nem jött létre önálló alternatív közeg
A popkultúrának ezek az egymástól markánsan elkülönülő irányzatai már a kádári puha diktatúra utolsó éveiben is léteztek. Akkor egyértelműen úgy tűnt, hogy a beatgeneráció tagjainak pozíciókba kerülésével, az egyre szélesedő, új középosztályának létrejöttével, az iskolarendszer átalakulásával, kiterjedésével összhangban az alternatív kultúrából lehet az új mainstream. Aztán a rendszerváltozást követően hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egyrészt az alternatív kultúra régebbi és újabb képviselői nem tettek komoly kísérletet arra, hogy a mainstreamtől eltérő kulturális-zenei-piaci-média közeget hozzanak létre, másrészt nem állt szándékukban a létező, elavult struktúra átalakítása sem.
Bár a rendszerváltozás idején a megalakult kis kiadóknál számos alternatív produkció kapott nyilvánosságot, a remélt áttörés, az országos ismertség nem következett be. Csupán annyi történt, hogy megjelentek a régóta kiadásra váró vagy korábban parkolópályára kényszerített produkciók, amelyek a beatkorszakkal ellentétben már nem nemzedéki, hanem csak szűk – igaz, véleményformáló – értelmiségi-baráti-egyetemi-főiskolai-újságírói körben terjedtek, hatottak.
Csaknem hasonló sorsra jutottak (leszámítva a legendásodás folyamatát) a nyolcvanas évek második felében startoló, tehetségkutató vetélkedőkön, kis klubokban felbukkant előadók. Az alternatív létből kellő nyilvánosság, közönség- és médiatámogatás hiányában ők sem tudtak továbblépni a születő újkapitalizmus szigorú törvényei között. 
Bár kezdetben a magyar alternatív rockzenekarok is szép számmal szerepeltek a multik üzleti terveiben, ezeket később módosították, mert a kiadók portfóliójában – a nemzetközi trendeket és a piaci logikát követve – mindinkább a profitorientált produkciók kerültek előtérbe. A kilencvenes évek elején már csak azok jöhettek számításba (Kispál és a Borz, Tankcsapda, Nyers, PUF, Quimby), akik átküzdötték magukat a hazai vadkapitalizmus akadályain, és eközben kellő népszerűséget is szereztek ahhoz, hogy érdemes legyen szerződtetni őket.
Az alternatív kultúra kibontakozásának és áttörésének esélyeit rontotta, hogy bár a nyolcvanas évek végén nálunk is megjelentek a kortárs rockkal szimpatizáló darkok, gothok, rapperek, újromantikusok. Magyarországon ezek a csoportok társadalmi méretekben jelentéktelenek voltak azokhoz a tinédzser tömegekhez képest, akik körében már a piackonform magatartásforma és gondolkodásmód, a fogyasztásra szocializálódó kapitalizmus vált általánossá. 

Trendkövető tinédzserek
A nyolcvanas években az új technikai innovációk, a CD, a videóklip és a VHS-kazetta megjelenése alapvetően alakította át a poptermelés és -fogyasztás szerkezetét. Magyarországon ezek a változások – a szokásos sokéves fáziskésésnek köszönhetően – épp a rendszerváltozás idejére estek. Amikor 1988 őszén megjelent az első CD, hivatalosan még csak pár száz lejátszó készülék volt az országban. Elsőként az Omega és a Neoton albumát nyomták ki 2-2000 példányban, amelyeket először az őszi BNV-n árusítottak 550 forintért. Aztán Székesfehérvárott – Kelet-Európa első CD-gyárában – nagyban is megkezdték a termelést. Bár a termékek 80 százaléka eleinte a nyugat-európai piacra készült, a VTCD 1990 óta hazai CD-k kiadásával is foglalkozott. Eleinte évi 12-15 kiadványt vállaltak fel ezer-ezer példányban (olyan előadóktól, mint a Bikini, az Első Emelet, a Hungaria, Katona Klári, Komár László, Koncz Zsuzsa, Máté Péter, a Napoleon Boulevard, a Neoton, az Omega és Szécsi Pál), de Koltai Róbert Sose halunk meg című filmjének zenéje már tömegsikert aratott (20 ezret adtak el belőle).
A változásokat elősegítette, hogy a nyolcvanas évek fordulóján ezek a műfaji, üzleti, technológiai változások nálunk egybeestek a nemzedékváltással. És a nagy többség számára a pop is fogyasztási cikk lett. A kilencvenes évek elejétől a hazai popüzlet már különböző stílusokba, trendekbe sorolva szállította a fogyasztásra szánt termékeket, sztárokat. Az új tizen- és huszonéves korosztály pedig hamar a kereskedelmi rádiók és televíziók befolyása alá került, a kommersz popcorn-kultúra (vagy hazai megfelelőjének) fogyasztója lett. A kereskedelmi szempontok szerint kialakított kínálatba nem fértek bele sem a hazai, sem a külföldi alternatív vagy progresszív zenei törekvések sem. A world music sokáig éppúgy periferiális jelenség maradt nálunk, mint a grunge vagy a hip hop.

Válságban a koncertszervezés
A kilencvenes évek elején a közönségigények átalakulását, a piaci változásokat, a tradicionális rockzenei stílusok, formák, üzletágak iránti érdeklődés csökkenését már jelezték a különböző listák, nézőszámok, mutatók. 1991-ben az eladott lemezek alapján készülő sikerlistát már a Bonanza Banzai vezette, Gergely Róbert, a Manhattan, az Edda és Szandi előtt, miközben a Top 10-be még olyan előadók és formációk fértek be, mint a Locomotiv GT, Demjén Ferenc, Zámbó Jimmy, a Republic és a Rapülők. 
Aztán 1992-ben a Magyar Hírlap közölte az ország egyik leglátogatottabb vidéki nyári koncerthelyszíne, az Agárdi Popstrand statisztikáját, ahol 150–260 forintos jegyárak mellett a legtöbben (4000-en) az Edda fellépésére váltottak belépőt, ezt követte a Manhattan (1500), a Pa-Dö-Dö (1400) és az R-Go (1400). Miközben Demjén Ferenc és a Republic 1000–1000, az AD Stúdió, Deák „Bill” Gyula, az Exotic, Vincze Lilla és Zorán mindössze 300–400 nézőt vonzott. A Neotonra Pécsett 3000 fős koncerthelyen 400-an voltak kíváncsiak, az Eddára és a Pokolgépre 1000 fős bulihelyen 630, illetve 560 néző váltott jegyet, ugyanakkor az R-GO 70–100 fős jegyeladásokkal turnézott. 
A Tavaszi Fesztivál-on Koncz Zsuzsa három telt házas koncertet adott a Budapesti Kongresszusi Központban, amelyeknek az összköltsége 803.200 forint volt. A jegyeladásokból, reklámból származó bevételek 864.000 forintot tettek ki, így tehát a vállalkozás koncertenként 20-20 ezer forint nyereséget hozott. Demjén Ferenc viszont hiába töltötte meg az Erkel Színház nézőterét, lemezbemutató koncertjének összbevétele csak 366.400 forint volt, ugyanakkor a fellépés költsége 409.800 forintra rúgott. Vagyis ebben az esetben a telt ház is 43.400 forint ráfizetést eredményezett. Szponzor nélkül ezért a továbbiakban már a legnagyobb sztárok sem koncertezhettek.
Az alternatívoknak és a feltörekvőknek ennél jóval rosszabbul ment. A 800 ezer forintos költségvetésű, háromnapos HungaroCarrot fesztivál például 400 ezer forint veszteséget hozott a Petőfi Csarnokban. Ugyancsak hasonló nagyságrendű bukás volt a Ring Kiadó reprezentatív gálája, amelyen A Rock gyermekei és a Csillag születik akció legtehetségesebb zenekarai vonultak fel, és amelyre 520 néző váltott jegyet.

A sztárcsinálók
Magyarországon a rendszerváltozás idején a nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező zenészek – menedzserként, művészeti vezetőként, igazgatóként – leszerződtek a megalakuló hanglemezkiadókhoz (Nívó, Proton, Rákóczi, Magneoton, Rózsa, Craft), majd a multinacionális cégek betelepülésével elfoglalták azok felkínált igazgatói, ügyvezetői székeit. (Szigeti Ferenc – Zebra, Universal, Benkő László – Hungaroton, Pásztor László – Warner)
A kilencvenes években a nagy öregek mellett megjelentek a hazai show bizniszben azok a zenész üzletemberek is (Környei Attila, Berkes Gábor, Pierrot, Hauber Zsolt, Tabár testvérek), akik pályájukat a nyolcvanas évek végén sikeres vagy kevésbé sikeres zenekarokban kezdték, és gyorsan kifutó karrierjük után a kilencvenes évek elejétől producerként vagy menedzserként kívánták hasznosítani tapasztalataikat, kapcsolataikat. Mivel a multik egyre kevesebb figyelmet fordítottak a magyar előadókra (inkább a készárut vették át a beszállítóktól), ezeknek a független lemezkiadóknak, producereknek, zeneszerzőknek még nagyobb tér nyílt felfedezetteik befuttatására.

Baby Sisters

Kapcsolatok

Berkes Gábor

90s mainstream pop

Hertelendy Klára

Szklenár Gabriella "Baby Gabi"

Bognár Éva

Jó estét nyár, jó estét szerelem!

Hoppá!!!

Légy a partnerem!

Lesz, ami lesz