Song/name

Africana

A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-benko-dixieland-band-6195">Benkó Dixieland Band</a> és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bergendy-326">Bergendy</a> mellett a pre-beat korszak harmadik figyelemreméltó formációja a – később a Garay Trióban játszó – Scholz Péter együttese volt, amely szintén a tradicionális jazz révén vált ismertté, és a hatvanas évek elejére az adott zenei kínálatban – már Nebuló névvel – kétségtelenül a legizgalmasabb és legváltozatosabb zenét játszotta.
Egy kis dixies hangzással, rock and roll betétekkel, szaxofonszólókkal, amelyre a törzsközönség merészebb tagjai kidobós figurákat táncolhattak. A kezdetben öt-, később tíztagúra bővült zenekar – mely az egyetemista ifjúság és a fiatal értelmiség kedvence lett – 1960 májusában a Bartók Színpadon (ma Park Színpad) Scholz Quintet néven bukkant fel. Ez a Májusi dallamok címmel meghirdetett, versennyel egybekötött koncertsorozat volt az első olyan esemény Magyarországon, ahol már közösen mutatkoztak be a fiatal generáció együttesei, és melyet már jazzfesztiválnak nevezhetünk. Érdemes felidézni a négyórás program résztvevőit: Szabados Quartet, Latzin Norbert Quintet, Tihanyi Trió, Scholz Quintet, Benkó Dixieland Band, Ifjúsági Jazz Együttes (a későbbi Bergendy) és a Jogi Kar Jazz Együttese. A közönség szavazatai alapján a versenyt Benkóék nyerték a Scholz Quintet, a Latzin Norbert Quintet és az Ifjúsági Jazz Együttes előtt.
A Nebuló tagjai a swinges, big band hangzásról minden átmenet nélkül át tudtak váltani a rock and rollos hangzásra, így 1960 és 1963 között a legnépszerűbb bandák közé sorolták őket. Tagjai között olyan híres, pályafutásukat később külföldön folytató jazz-zenészek fordultak meg, mint – a zenekarvezető Scholz Péteren (bőgő) túl – Szudy János (dob), Dudás Lajos (szaxofon, klarinét), Pallós György (szaxofon), vagy Weissbach Béla (trombita), de a hatvanas évek elején olyan későbbi beatzenészek is játszottak itt, mint Szörényi Levente, Szilárdi Béla vagy Latzin Norbert. A Nebulóval sajnos sem rádiófelvétel, sem önálló nagylemez nem készült, működésük egyetlen hangzó dokumentuma az 1964-es Modern Jazz IV-V. Anthology 64 dupla albumon hallható Africana.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 115–117.

Nebuló

Latzin Norbert (1946-1984) billentyűs, dalszerző, aki az 1970-es évek első felében a fénykorában lévő <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bergendy-326">Bergendy</a> együttes tagja volt. A tragikus sorsú előadót a korszak rendkívüli tehetségű zeneszerzőjének tartják.
A nemesi származású Latzin 1946. május 16-án látta meg a napvilágot Budapesten. Zenei zsenijére hamar felfigyeltek, már 12 évesen felvették a Zeneakadémiára. A különleges tehetségek között tanult, azonban hamarosan letért a komolyzenei pályáról.
A könnyűzenei színtérrel egész fiatalon kapcsolatba került, 14 éves korában ismerkedett meg <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bergendy-istvan-161">Bergendy István</a>nal, együtt játszottak egy jazzformációban. Bergendy 2012-ben így emlékezett vissza a fiatal billentyűsre: „Nem ismertem nála tehetségesebb zenészt.” Latzin azt követően, hogy megnézte a Cherbourgi esernyők című francia zenés filmet, a mozi után becsatlakozott a baráti társaságba, ahol tizenegytől hajnali egyig „emlékezetből lejátszotta az egészet, megmutatva külön a hangszerek szólamait, és kamuszöveget énekelt hozzá, mert franciául nem, csak németül és angolul tudott”.
Tagja volt az 1960-as évek első felében népszerű <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-nebulo-6197">Nebuló</a> nevű formációnak. Egyetlen fennmaradt felvételük, az Africana című szám Latzin Norbert szerzeménye (Modern Jazz IV-V. Anthology 64).
1963-tól a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-metro-6269">Metro</a> együttesben zenélt, akik ekkor még csak amerikai és angol slágereket adtak elő a legendás Metro Klubban, amely a hatvanas évek első felében különböző helyszíneken működött.
1964-ben kiment Nyugat-Németországba egy trióval, és nem tértek vissza Magyarországra, akkori kifejezéssel élve disszidáltak. Latzin két évig egy énekesnőt kísért a világban, még a Londoni Szimfonikusokkal is felléptek. Aztán Svájcban beszállt a legálisan kint zenélő Holéczy Ákos együttesébe, és velük 1969-ben hazajött. 23 éves volt ekkor. Amint visszatért, egyből elvették az útlevelét, úgyhogy nem utazhatott külföldre.
Bergendy István rábeszélte őt, hogy csatlakozzon együtteséhez. Latzin és Bergendy elsősorban a zenekar hangzásán akartak csiszolni, ezért elkezdtek énekest keresni. Így kerültek egy éjjel a Baross téri szálloda bárjába, hogy meghallgassanak valakit, akiről úgy hallották, hogy nagyon jól énekel, mellette pedig basszusgitározik is. Ő volt <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-demjen-ferenc-330">Demjén Ferenc</a>.
Demjén belépésével, majd a dobos, Debreczeni Csaba csatlakozásával 1970 nyarán összeállt az a formáció, amellyel elindult a Bergendy együttes minden addiginál nagyobb sikereinek korszaka. 1972-ben megjelent a zenekar első saját dalokat tartalmazó lemeze, amelyen a Hammond orgonán játszó Latzin megcsillogtatta zeneszerzői kvalitásait.
Jól mutatja a zenekar népszerűségét, hogy az 1970-es évek első felében két állandó helyen is játszottak: az E-Klubban és a Ganz-Mávag Művelődési Házban. Fellépéseik telt házasak voltak, miközben a koncerthelyszínek körül nem ritkán még öt-hatezren várakoztak a bejutásra.
A Latzin-Demjén szerzőpáros ontotta a slágereket (Jöjj vissza vándor, Jelszó: love, szeretet, Úgy szeretném, Iskolatáska, Sajtból van a Hold, Szellemvasút). Latzin dalszerzőként más előadókkal is dolgozott, így például Kovács Katival. Írt két slágert Eszményi Viktóriának is, akivel együtt élt abban az időben. Filmzene-szerzőként is találkozhattunk vele különböző produkciókban (Utak, 1963; A kenguru, 1975; Liftrapszódia, 1979, Alfonshow, 1979).
Latzin a sikerek és a népszerűség ellenére 1974-ben kiszállt a Bergendyből. Állítólag Demjén Ferenccel voltak nézeteltérései, hónapokon át nem is beszéltek egymással, úgy, hogy közben együtt zenéltek.
1975-ben létrehozta saját zenekarát, amely - Ray Bradbury sci-fi író egyik novellájának címe után - a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-marionett-rt-6845">Marionett Rt.</a> nevet kapta. Az Itt a szívem című dal 1976 egyik nagy slágere lett, emellett egy nagylemeznyi anyag is összeállt, amelyet azonban a Hanglemezgyár nem adott ki. A formáció 1978-ban feloszlott.
Latzin Norbertnek ekkor már a zene mellett egy másik szenvedélye is volt: az alkohol. Egyre gyakrabban és egyre többet ivott.
Újra elhagyta az országot, a Német Szövetségi Köztársaságba távozott. Ismerősei beajánlották Udo Jürgens osztrák énekeshez, aki hatalmas sztárnak számított német nyelvű slágereivel, amelyeket francia sanzonokkal ötvözött. Azonban Latzin otthagyta őt, mivel szerinte borzalmas volt, amit Udo Jürgens zene címén művelt.
Utolsó éveiről keveset tudunk. Ami biztos, hogy 1984 karácsonya után holtan találták egy hajléktalanszálló fürdőszobájában, Kölnben. Öngyilkos lett. A magyar könnyűzene egyik legtehetségesebbnek tartott szerzője 38 évet élt.
HZ

Kapcsolatok

Nebuló

Latzin Norbert