Audio/name

Quimby - Sehol se talállak

Az 1990-es évek egyik legegyénibb hangvételű rockzenekara.
Előzménye: a Kiss testvérek – Kiss Tibor (1971, gitár, ének) és Kiss Endre (1965, gitár) köré szerveződő Október nevű középiskolai formációban már játszott Varga Livius (1971, ütőhangszerek) is. A rendszerváltozást megelőző években a Münnich Ferenc Gimnázium diákjaiként az Október zenekarban játszottak, műsoruk az akkori jelen idejű újhullámtól (Talking Heads) a klasszikus rockhagyományokig (Rolling Stones) mindent átfogott. 1988 őszén a helyi szalagavató bálon léptek fel, ekkor már Kiss bátyja is a zenekar tagja volt, és hamarosan amolyan lokális hősök lettek. Az érettségi után a képzőművész ambíciókkal rendelkező Kiss Tibor felköltözött Budapestre (később festő szakon elvégezte a főiskolát), de vissza-visszajárt Dunaújvárosba, ahol különböző alkalmi formációkkal zenélgetett. A Tequila nevű kocsmában például sokat játszottak duóban vagy trióban akusztikusan, a főnök meg egy idő után felvetette, mi lenne, ha nyáron kiütnék a falat, és létrehoznának egy szezonális klubot, ahol ők lennének a házigazdák. Kiss Tiborék megörültek, kiütötték a falat, és a következő években igazi pezsgést hoztak Dunaújváros életébe. Több száz ember fordult meg a klubban alkalmanként, ahol az akkori feltörekvő rockzenekarok, a Kispál és a Borztól a Tankcsapdáig mind megfordultak. Majd a Tequila sikerén felbuzdulva más kocsmárosok is hívtak együtteseket.
Közben Kiss Tibor és az időközben az Egyesült Államokból visszatért Varga Livius elhatározta, hogy itt az ideje saját számokat írni. Mivel sokat kocsmáztak, abba a miliőbe álmodták bele a zenekart is, helyzetekről, kalandokról, házibulikról énekeltek, és annak a világnak teljesen megfelelt az angol nyelv. Így születtek az első dalok (Rotten Vein, Stink, Upside Down), és az akkori repertoárból a feldolgozásokat szép lassan felváltották a sajátok. Melyekből persze még erőteljesen ki lehetett hallani a hatásokat (Kurt Weill, Tom Waits). Majd a Tilos az Á-ban megismerkedtek későbbi névadójukkal, Birth Quimby-vel. És már az ő nevén léptek fel 1991 szilveszterén (mások szerint a zenekar neve ennél szaftosabb eredetű).
Sorozatos tagcserék után 1993-ra állt össze az első stabilabb felállás – Kiss Tibor, Kiss Endre és Varga Livius mellett Molnár Tamás (szaxofon), Mikuli Ferenc (1971, basszusgitár) és Medve Ákos (dob) –, mely rögzítette az első, angol nyelvű kazetta anyagát (A Sip Of Story). Eredetileg nem akarták megjelentetni, amolyan demónak szánták, hogy házalhassanak vele, de a Mafioso Records vezetője, Podlovics Péter mégis látott benne fantáziát, így kiadta. Pedig valóban nem kiérlelt produkció, inkább csak amolyan helyzetjelentés arról, éppen hol tartottak.
Ezt követően kilépett Kiss Endre, helyére Balanyi Szilárd (1974, billentyűsök) érkezett, és már vele vették fel a végül magánkiadásban megjelent, még szintén angol nyelvű Jerry Can Dance-t. Ráadásul nem akármilyen – de a kort jól jellemző – körülmények között. Amikor kezdtek ismertté válni, megkereste őket egy illető, hogy a menedzserük lenne. Bevitte őket egy stúdióba, ahol januárban felvették a Jerry Can Dance-t, az áprilisi lemezbemutató koncert előtt két héttel viszont még nyoma sem volt a CD-nek. A menedzserük nyugtatgatta őket, hogy késik a nyomda, meg a nyersanyag. Kissék gyanút fogtak, felhívták a stúdiót és kiderült, hogy a felvételek még mindig ott állnak. Rokonoktól, ismerősöktől végül egy nap alatt sikerült összegyűjteni azt a négyszázezer forintot, amiért kiválthatták a masterjüket, majd kerestek nyomdát, maguk csomagolták a CD-ket, és így pont kész lettek a koncert napjára.
Ezután szerződtek le – a Kispál és a Borzhoz hasonlóan megint csak az ott dolgozó Oláh István márkamenedzsernek köszönhetően – a PolyGramhoz. Ekkor már idehaza az angolul éneklő rockzenekarok között ők voltak a legkeresettebbek, megelőzve a Sexepilt és az Andersent is. És bár nem túl előnyös feltételekkel szerződtették le őket, végül öt albumuk jelent meg a PolyGramnál.
1995 őszén Kiss Tibor és Varga Livius három hónapot töltött New York-ban, majd hazajövetelük után több szempontból is váltottak: egyrészt ettől kezdve kizárólag magyarul írták a dalokat, másrészt kiszélesedett a zenei horizont, és a korábbi sanzonos-bárzenés stílus mellett az új számokban mindenféle népzenei/világzenei behatások jelentek meg. Az ekkor született Majom-tangó, majd az egy évvel későbbi Diligramm hozta meg nekik a szakmai áttörést és a közönségsikert, a kilencvenes évek második felében már az egyik legnépszerűbb alternatív együttesnek számítottak.
Ekkorra végleg kialakult saját letisztult és egyéni hangjuk, az 1999-es Ékszerelmére szintén tovább erősítette pozíciójukat, a 2000-es Szigeten már a nagyszínpad egyik sztárzenekara voltak. Ezt követően azonban megtorpant a Quimby, a 2002-es Káosz Amigos után pedig komoly válságba kerültek, amit tetézett Kiss Tibor drogfüggősége, így hosszú időre eltűntek a reflektorfényből. A Quimby 2004 végén tért vissza a színpadra, 2005 végén kiadott egy remek nagylemezt (Kilégzés), és attól kezdve egyre nagyobb lett a felhajtás körülötte. Bárhol, bármikor teltházak előtt játszhatott. Nagyot lökött rajtuk, hogy 2008-ban a Csík zenekar feldolgozta a Most múlik pontosan című dalukat, és ezáltal szélesedett a közönség korfája. A celebközeli állapotra utalt, hogy a zenekart szidni is divat lett, mondván, Kiss Tibiék rég elvesztették a szüzességüket és a lelkesen mámoros bájukat, egyre kevesebbet vetnek, inkább csak aratnak. Ami őket felszínesen szemlélve akár igaznak is tűnhetett, de közben számos olyan produkciót vállaltak be (például országjáró teátrumturné), amely pont nem ezt sugallta. Meg hát persze a szüntelen igény kiváltotta szüntelen rohanás rengeteg alkotói energiát szívott el. Miközben folytonosan küzdhettek a bulvárosodó médiával és a szegényes műfaji infrastruktúrával.
Így esett meg velük, hogy bár pontosan tudják, a Budapest Sportaréna mennyire nem az ő életterük, 2011. november 12-én – kizárásos alapon – mégiscsak ott vágták a tortát a huszadik születésnapjukon (öt évvel később ugyanitt ünnepeltek). Majd 2013 augusztusában, a Sziget nulladik napján ismét csak ők uralták a nagyszínpadot. Nagyjából ekkorra értek népszerűségük csúcsára, bár továbbra is a hazai koncertélet aktív és hangsúlyos szereplői.
Közben 2006-ban fennállásuk tizenöt éves évfordulójára válogatáslemezt és DVD-t jelentettek meg (Family tugedör), majd 2010-ben jött a várva várt új stúdióalbum (Kicsi ország), a huszadik évfordulót pedig 2011. november 12-én a Budapest Sportarénában ünnepelték. Szintén ekkor jelentették meg első koncertkorongjukat (Instant szeánsz), ami a Kicsi ország-hoz hasonlóan szintén vezette a MAHASZ eladási listáját, és aranylemez lett. Ezután további két albumot (Kaktuszliget, 2013, Jónás jelenései, 2016) jegyeztek. 2020 legelején a zenekar frontembere, Kiss Tibor terápiás céllal ismét hosszú időre visszavonult a nyilvánosság és a média elől, csak 2022 őszén állt a zenekarral ismét színpadra.
JBSz-SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 445–448.
Kapcsolat:
<a href="http://quimby.hu/hu/">http://quimby.hu/hu/ </a>
<a href="https://hu-hu.facebook.com/Quimby.hu/">https://hu-hu.facebook.com/Quimby.hu/</a>

Quimby

Volt már Diáksziget, Eurowoodstock, Pepsi Sziget, 2002 óta pedig ismét keresztapa nélkül, pusztán Sziget Fesztivál. Látogatóinak száma a harminc év alatt a tizenháromszorosára nőtt. A költségvetése a háromszázharmincszorosára. A programok száma és minősége meg nagyjából a kettő között. 
Az is egyértelmű, hogy az egykor kívülállónak számító/gondolt Sziget már az ezredfordulóra a manistream része lett, nemcsak jelenség, de egyben társadalmi lakmuszpapír és marketingesemény is. Különös ellenmondás: elvben a show-biznisz része, ugyanakkor az átlagnál látványosabban többet akar. Egyfelől adóztatni kellene, másfelől sokáig hemzsegett az olyan tevékenységi körtől (komoly produkciók, színház, báb, szabadegyetem, civil fórum, világzene satöbbi), amit ugye nem lehet üzleti alapon valakinek a nyakába lőcsölni. A Sziget ebben az értelemben sem került még a helyére. Kívülről, ha tetszik, alulról jött kezdeményezés, nehéz ezt elfogadni annak az intézményrendszernek, ahol másként szocializálódott emberek ülnek és döntenek. Mégis, az új évezredben a Sziget komolyan vehető és veendő hatalom, nemcsak gazdasági és píár szempontból, de társadalmi és turisztikai súlyát tekintve is.
A Sziget előképének a kilencvenes évek eleji EFOTT-ot szokás tartani. 1993 tavaszán egy azóta elfeledett Sziámi koncertről hazafelé tartva a zötykölődő mikrobuszban éppen azt taglalta Gerendai Károly (1970) koncertszervező és Müller Péter Sziámi (1951) zenész, költő, színházi-filmes ember, hogy miként lehetne e gigantikus és alkoholgőzös házibuli több, jobb, érdekesebb. Ekkorra már megszűntek azok a szervezett táborozási formák (VIT, építőtábor, ifjúsági tábor), melyeket bár átitatott a vitatott ideológia, de mégiscsak a nemi és spirituális szocializáció, a kapcsolatteremtés, a bulizás és a mámor egyik fontos terepe volt. Másrészt szintén a feledés homályába vesztek azok a nagy tömegeket megmozgató kulturális események, melyek nem valamely eszme vagy műfaj mentén szerveződtek, hanem különböző művészeti ágak és stílusok vonzerejét felhasználva próbálták összetoborozni a fiatalokat.
Elsőként kellett egy terep, ami nyugodt és elszigetelt, ahol nem zavarnak senkit, de Budapesttől sincs messze. Kezdetben három helyszín merült fel: a hűvösvölgyi Nagyrét, a budaörsi repülőtér és az Óbudai-sziget. Hamar kiderült, utóbbi az ideális, több rockbulin is letesztelték már, 1980-ban például a Fekete Bárányok (Beatrice, P.Mobil, Hobo Blues Band) ide vonultak félre demonstrálni, majd 1991-ben a rockerek innen intettek búcsút Ivánéknak. Egyben szimbolikus is: az ember csak átmegy a keskeny vashídon, és máris egy másik világba lépett. 
Az első rendezvény – Diáksziget, 1993. augusztus 19-26. – idején a szponzorok és állami szervek bevonásában Müller vitte a prímet, elképesztő kommunikációs készségét pedig a sajtó felé is latba vetette, ontotta a szlogeneket, adta a karizmatikus víziókat, a több generációt megérintő kozmikus löketeket. Hogy a Sziget egy hely, ahol mindent szabad, de semmit sem muszáj. Egy tábor, mely senki érdekeit nem szolgálja, csak a résztvevőkét. Hogy kell egy hét együttlét és kikapcsolódás a világegyetem diákjainak, akik kortól függetlenül tanulnak vagy keresik a tanulnivalót. Meg hogy, ami az alatt az egy hét alatt a Szigeten kívül van, az nincs. És ő, aki korábban bevallottan sohasem sátorozott, az egy hét együttlétre mindjárt az első évben feltüzelt vagy 60 ezer embert, köztük 43 ezer fizető nézőt. 
Ha 1993 merész álomnak számított, 1994 kétségkívül még merészebb: a célkeresztben ezúttal már Európa, illetve azon keresztül az egész világ. Kapóra jött a hatvanas évek amerikai fesztiválnyarainak szimbóluma, Woodstock jubileuma, ráadásul az Eurowoodstock woodstockabb volt az amerikai Woodstock ’94-nél. Míg ugyanis az Atlanti-óceán túlpartján a 25. évfordulóra javarészt aktuális szupersztárokkal emlékeztek, addig Müllerék az 1969-es legendás találkozó igazi szellemét szerették volna életre kelteni, és erre idehozták a Woodstock-nemzedék nagy túlélőit. De hiába a siker és a lelkesedés, az Eurowoodstock pénzügyileg minden előzetes várakozást alulmúlt: a 18,7 millió forintos deficit kijózanító pofon volt. 
Az észérvek mentén haladva az első drasztikus lépést 1995-ben tették meg: az akkoriban nevetségesen alacsony jegyárakat majdnem a kétszeresére emelték. A korábbi kudarcból okulva óvatosabban bántak a reményekkel, az infláció ellenére az egy évvel korábbinál szám szerint is kevesebb, mintegy 100 millió forint lett a költségvetés. Meg is látszott mindez az anyagi mérlegen: ez az első év, amikor a szaldó pozitív lett.
1996-ban, bár ismét megdöntötték az előző évi nézőrekordot, pénzügyileg ismét buktak. A nagyszínpadon több napra több külföldi név is jutott, ennek a sztárfelhalmozásnak azonban ára is volt: a legbőkezűbb szponzor lett a keresztapa, ekkor vette meg a Pepsi háromszázezer dollárért a nevet, nem kis megrökönyödést keltve a szigetelők jelentős részében. 1997-ben mindezen túl a hangerő jelentette a legtöbb gondot. Ez volt az első „szordínós” Sziget. Ekkor lépett színre Tarlós István III. kerületi polgármester (2010-től Budapest főpolgármestere), aki az elsők között ismerte fel, hogy a Sziget „farvizén” remek kommunikációs lehetőségek rejlenek, elég egy kicsit odalépni nekik, máris attól zeng az egész média. Évekig folyt a hangpárbaj, 2001-ben jött a “melegügy” (Magic Mirror), a 2002-es választások óta viszont rendeződött valamelyest a viszony.
1998 legfontosabb hozadéka, hogy az ifjúságkutatók is felfedezték maguknak a Szigetet. A régóta várt reprezentatív felmérést, a Sziget szociológiai feltérképezését végül Gábor Kálmán (1948–), az Oktatáskutató Intézet vezetője és lelkes munkatársai végezték el, több hullámban, több mélységben, több kitekintéssel. Gáborék a következő években mindig közzétették az eredményeket, és minden alkalommal ugyanoda lyukadtak ki: ez a rendezvény tulajdonképpen a középosztály szigete lett. Az idejárók iskolázottabbak, fogyasztói státuszuk jobb, mint a fiataloknak általában. Nyitottabbak, a számítógép, informatika iránt fogékonyabbak, urbanizáltak. Ugyanaz a kihívásrendszer jellemző rájuk, mint a nyugati fiatalokra, amit a kockázati társadalom kihívásának lehetne nevezni: intenzív munka és intenzív pihenés. És a Sziget ezeket az értékeket nagyjából megtestesíti számukra. 
1999-ben már kétségkívül az új Sziget dominált: ekkor volt érezhető először a következő két évben kiteljesedő arculatváltás, az új típusú, profi szemlélet, a fogyasztás-orientáltság, a stílusban, színvonalban, célközönségben való széjjeltárulkozás. Megváltoztak a fesztiválra járók szokásai is. A Kell egy hét együttlét szlogen ekkorra némileg megkopott, 1999-ben már a hetijegyek mentek kevésbé, úgy tűnt, a fiatalok csak ki-kirándulnak a Szigetre, a táborozás egyre kevésbé divat. De nemcsak a napijegyesek száma ugrott meg látványosan, a hetijegyesek sem töltötték kinn az egész hetet, napközben rendre kijártak a városba fürödni, szellőzni, bevásárolni. A kezdeti társas együttlétet egyre inkább az individuumok véletlenszerű egymás mellé sodródása váltotta fel, ahol már nem az idea, hanem a gyakorlat a fontos – nagyon is racionális ellazulás lett ez. 
Az ezt követő években ugrott meg látványosan a Sziget költségvetése, míg 1999-ben 420 millióból, addig 2000-ben 580 millióból, egy évvel később 900 millióból, 2005-ben már 1,8 milliárdból, 2018-ban  8,6 milliárd forintból gazdálkodhattak a szervezők. Azóta pedig már ezt az adatot sem teszik közzé.
2020-ban és 2021-ben a koronavírus járvány miatt a rendezvény elmaradt, de 2022 óta ismét megrendezik az immár újra ötnapos fesztivált, melyre a hivatalos adatok szerint 2022-ben 452 ezren, 2023-ban pedig 420 ezren váltottak jegyet. Miközben teljesen nemzetközi lett a rendezvény tulajdonosi háttere, hisz 2023 januájában az utolsó 30 százalékos pakkot is eladták az addigi magyar tulajdonosok, ezzel teljességgel a Luxemburgban bejegyzett Superstruck Holdingé lett a Sziget fesztivál (a teljes vételár becslések szerint 18 milliárd volt). (A Superstruck Holding mögött egy amerikai befektetési alap, a Providence Equity Partners áll, akik Superstruck márkanév alatt fogják össze világszerte a több mint 50 fesztiválból álló portfoliójukat.)
JBSz

Sziget Fesztivál

Balanyi Szilárd

Gerdesits Ferenc

Kárpáti József

Előadóművész, képzőművész, dalszövegíró, a Quimby gitáros frontembere. Előadóként a kezdetek óta részt vesz a Budapest Bár koncertjein, lemezein is.
Szociálisan érzékeny, erős igazságérzetű, becsületesen dolgozó pedagógus családban született, édesapja, az irodalomtanár Kiss Kálmántól örökölte dalírói vénáját, a zenei érzéket pedig az apai felmenőitől. Kisgyerekként csillagásznak készült, e vágykép később rajztanári pályára szelídült, ehhez társult tizenhat éves kora körül a rock, mint a túltengő hormonok levezetésének kézenfekvő médiuma. Zenei világát főként a nála öt évvel idősebb bátyja formálta, ő hozta a kisvárosi polgárcsaládba a nagyvilági poszthippi hangulatot és a határokat negligáló rock and roll szeretetét. Tőle leste el az első akkordokat, amelyeket sokáig a közösen használt Jolana gitáron pengetett.
Későbbi társai közül Varga Livius és Mikuli Ferenc ekkor már vele játszott, az 1988-ban debütált October zenekar repertoárjában megpróbáltak összebékíteni egymástól amúgy távol eső zenei világokat, mint Iggy Pop, Howlin' Wolf, a Rolling Stones, a Cure, a Talking Heads vagy a Jesus and Mary Chain. Majd 1991-ben az időközben Budapestre költözött baráti társaság, nagy lendülettel írták újabb számokat, majd 1991 végén már <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-quimby-7445">Quimby</a>ként léptek fel a Tilos az Á-ban. A történet innentől közismert.
Egyszer egy újságíró azt kérdezte tőle, miként csinálja, hogy ír, zenél és fest egyszerre. Mire azt válaszolta, „amit élek, azt játszom; amit játszom, azt festem; amit festek, azt írom."
A zenekarral párhuzamosan a kilencvenes években Kiss Tibor folyamatosan festőművésznek készült, úgy vélte, a zene csak hobbi, amolyan társas szórakozás. Mire azonban befejezte az egyetemet, a Quimby annyira beütött, hogy eltartotta. Ő viszont élte tovább a maga rock and roll életét, ami aztán 2002-ben kegyetlenül benyújtotta a számlát.
Tizenhárom hónapig szinte a nulláról építette fel önmagát egy komlói rehabilitációs intézetben. Amikor viszont visszatért közénk, újra fontossá vált számára a zene és a Quimby főnixmadárként született újjá. És szárnyalt egészen addig, mígnem 2020 tavaszán alkoholproblémák amiatt újra vissza nem került a rehabra. 
Még 1997-ben lediplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, azóta is fest meg rajzol, időről időre ezeken keresztül fejezi ki az érzelmeit, gondolatait. De közben írja a dalszövegeket is, melyek sokak szerint önálló versekként is megállják helyüket. Közülük az első válogatás 2006-ban, a József Attila Kör kiadásában jelent meg (Ventilátor blues). 
A 2012-ben publikált Neonradír kötetében új oldaláról mutatja be magát – az évekig készülő album életének és gondolatainak képeskönyve: az egyetemista, szárnyait bontogató festő, a mámor démonaival megküzdő sztár és az újrakezdő művész alkotásainak gyűjteménye, amelynek minden oldala önálló műalkotás.
„Azáltal, hogy ennyiféle dologban vagyok, csomószor azt érzem, hogy képzőművésznek nem vagyok elég képzőművész, zenésznek se vagyok elég. Valahol pont a periférián. Nem vagyok naprakész, nem jártam annyit kiállításokra, nem mozgok kortárs festők között, hanem inkább zenészek között, de azokhoz meg túlságosan képzőművész vagyok. Kicsit ilyen senki földjén érzem magam.” – mesélte egy 2023-as <a href="https://www.youtube.com/watch?v=9TxQh30E9oQ">talkshow</a>-n.
JBSz
https://quimby.hu/

Kiss Tibor

Mikuli Ferenc

Ütőhangszeres, rapper, showman, televíziós személyiség, végzett pszichológus, de mindenekelőtt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-quimby-7445">Quimby</a> alapító és máig meghatározó tagja. 
Dunaújvárosban született, <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-kiss-tibor-22250">Kiss Tibor</a>-ral gyerekkori barátok, vele játszott akkor is, amikor az 1988-ban debütált October zenekar repertoárjában megpróbáltak összebékíteni egymástól amúgy távol eső zenei világokat, mint Iggy Pop, Howlin' Wolf, a Rolling Stones, a Cure, a Talking Heads vagy a Jesus and Mary Chain. Érettségi után viszont szétszaladt a ménes, a rendszerváltozás környékén hosszú időt töltött az Egyesült Államokban, majd 1991-ben az időközben Budapestre költözött baráti társasággal zenekart alapított, mely 1991 végén már Quimbyként lépett fel a Tilos az Á-ban. A történet innentől közismert.
A Quimby átmeneti leállása idején,  2003-ban zenésztársával, Gerdesits Ferenc dobossal megalapította saját formációját, A Kutya Vacsoráját (nagymamája mondogatta: „A zenélés az a kutya vacsorája”), mely a Quimby újjászületése után is megmaradt. 
Varga Livius mindig is nyughatatlan embernek számított, aki sok sávon éli az életét: zenei pályafutása mellett televíziós műsorokat vezetett (TV Sziget, Gang, Abszolút, Sztárvársz, Otthon Idegenben), számos filmben szerepelt (Ponyvapotting, Kontroll, József és testvérei – Jelenetek a Parasztbibliából, Hasutasok), amatőr természetbúvárként szintén több természetfilmben hallható a hangja), emellett pedig az ELTE Bölcsészettudományi Karán pszichológusként szerzett diplomát. 
Az utóbbi években – különösen a pandémia óta – csoporttréningeket vezet, coachként dolgozik. És hogy mi mozgatja ezeket az egymástól sokszor távol álló területeken? A Momentán Társulat honlapján készült <a href="https://momentantarsulat.hu/hir/varga-livius-momentan-fohos-interju-szorgalom-es-munka-nelkul-nem-lehet-improvizalni">villáminterjúban</a> tömören annyit válaszol: a kommunikáció. „Kommunikálok az emberekkel testnyelvvel, verbalitással vagy a leggyorsabb úton, érzelmek  segítségével. Legyen vállalati csapatépítés, tréning, egyéni tanácsadás, ez közös a munkáimban. És minden »titulusom«, végzettségem mellett jógi vagyok, ami az intelligens univerzummal való közvetlen kapcsolat. Ez is egyfajta kommunikáció. Az élet mibenlétét kutató ember vagyok, akinek fontos a megerősített tudat a mindennapokban.”
JBSz

Quimby - Sehol se talállak

Kapcsolatok

Quimby

Sziget Fesztivál

Balanyi Szilárd

Gerdesits Ferenc

Kárpáti József

Kiss Tibor

Mikuli Ferenc

Varga Livius

Quimby - Sehol se talállak