Video/name

KFT - Interjú 2017.

KFT - Interjú

Volt, aki a holdra szállás közvetítéséhez hasonlította az élményt

Lehet, nem is kell több új szerelmes dalt írni, a régieket is fel lehet dolgozni

Áll a bál – farsangi válogatásunk következik

Társművészeti találkozó – Öt dal, amelyet filmekben is hallhatunk

Az 1980-as évek legsikeresebb újhullámos zenekara 1981-ben a Józsefvárosi Klubban kezdte pályáját, a „startolók” legtehetségesebb együtteseként vált ismertté.
Laár András (1955, gitár, ének) és Bornai Tibor (1955, billentyűsök, ének) 1973-tól több zenekarban (Küllőrojt, Almárium 1975) játszott, majd 1979-ben Márton András (1954, dob) csatlakozott hozzájuk az akkor megalakuló Kentaur együttesben. (Ugyanebben az évben Laár rövid időre a Panta Rhei énekeseként is bemutatkozott az együttes egyetlen nagylemezén.) 1981 februárjában hárman alapították még a KFT-t, nem sokra rá negyedik társnak bevették II. Lengyelfi Miklóst (1955, basszusgitár, bőgő), és már vele adták bemutatkozó koncertjüket 1981 márciusában.
A zenekar a nyári Tánc- és popfesztivál-on vált ismertté, a Bábu vagy című daluk, illetve annak színházi elemekkel dúsított, pantomimes előadásmódja emelte ki őket a mezőnyből. A Hanglemezgyártól ezt követően exkluzív szerződést kaptak, első nagylemezük (Macska az úton) 1982-ben jelent meg. Rendszeresen turnéztak (az LGT-vel is), négy hónap alatt kétszáz koncertet adtak, klubjuk volt a Lágymányosi Közösségi Házban, a Szkéné Színházban bemutatták Elmúltak az ünnepek című zenés darabjukat (miként fogalmazták: „még nem színház, már nem koncert”). Groteszk, abszurd, olykor agyzsibbasztó hangvételű, a valóságot gyakran görbe tükörben ábrázoló dalaikra (Elmúltak az ünnepek, Tea, Üzenet a liftből, Nem sikerül kikúrálni magam, Macska az úton, A pénztárcámat, A fodrász) elsősorban az intellektuális, egyetemi közönség volt vevő, ezért a zenekar fokozatosan háttérbe szorult a napfény- és nosztalgiazenét vagy teenybopper rockot játszó formációk mögött.
Az MHV második nagylemezüket (Üzenet a liftből / A fodrász, 1983) sikertelennek értékelte, a megjelenés további feltételeként megszabta, hogy a zenekar írjon népszerű slágereket. (Bár azért egy poénra vett, de igen erős punkos, posztpunkos mellékes kislemezt [Lie Lie Lie / Association] is kiadtak tőlük WYX néven, ami voltaképpen Márta István projektje.) Legnagyobb sikerük, az Afrika éppúgy az életben maradásért készült, mint a Bál az Operában című harmadik nagylemez. 1985-ben Hazel O’Connorral turnéztak itthon, Jugoszláviában és Ausztriában, és közös kislemezt készítettek. 1986-ban Bostonban, majd Los Angelesben is felléptek egy fesztiválon. Majd jött a Balatoni nyár és a Siker, pénz, nők, csillogás (róla az Elizabet és az Utcai zenekar lett sláger).
A KFT, ha kellett, mindig bizonyította, hogy futószalagon tudna popslágereket írni, de öntörvényű zenei világukat, sajátos világlátásukat nem adták fel. 1988-ban elsőként szerződtek magáncéghez, a Szimultán Rt.-hez (más kérdés, hogy rá is fáztak), majd két évvel később ismét kiadót váltottak, amely jelezte, hogy a KFT által játszott rétegzenére az inflálódó popvilágban nincs komoly kereslet. Ahogy Laár fogalmazta: „Végig úgy éreztük, hogy homokban biciklizünk.” Még egy darabig bicikliztek, majd 1991-ben a 10 éves jubileumi koncertjük egyben a búcsút is jelentette.
Laár visszavonult, a Buddhista Főiskolán tanított, Bornai szólólemezeket adott ki, Márton történelmi újságot alapított és a Beatles-dalszövegfordításait rendezte kötetbe, Lengyelfi zenei lapot szerkesztett, és session zenészként dolgozott. 1996. október 12-én a Budapest Sportcsarnokban a Bál az Interneten című különleges produkcióval ismét színre léptek (Hazel O’Connor Dublinból énekelt velük). Bár 1999-ben Laár helyén Mohai Tamással (Faxni, Háború, Boom Boom) albumot is készítettek (Éljen a szerelem, 2000), a társulás csak tizenkét fellépést ért meg.
Az új évezredben Márton ismét összehozta a zenekart. A klasszikus felállású KFT tizenhárom év után, 2003-ban készített új nagylemezt (Higiénikus ember), és az életművet azóta három másikkal (Nem csupa angyal, 2006, A bábu visszavág, 2008, Ufoshow, 2015) egészítette ki. Miközben 2006-ban a zenekar „negyedszázados sajátos egyéni hangzás- és szövegvilágú, sikerekben gazdag munkássága elismeréseként” a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést kapta.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János, A magyarock története 2 (80–90-es évek), Bp., Kossuth Kiadó, 2019, p. 148–149.

Bornai Tibor: Szövegeket csak azért írok, hogy lehessen mit énekelni

A legtöbben a KFT együttes dalszerző-billentyűseként ismerik, pedig Bornai Tibor (1955, Budapest) a rendszerváltozás óta egy tucat szólólemezt jelentetett meg, három sikeres (gyermek)musicalt jegyez, a nyolcvanas évek második felétől meg olyan előadóművészeknek írt dalokat, mint Koncz Zsuzsa, Somló Tamás, Mácsai Pál vagy Ács Enikő.
Hatéves korától tanult zongorázni, visszaemlékezése szerint hetedik általánosban alapította első – amúgy végtelenül obszcén nevű – zenekarát, tizenöt évesen mutatkozott be énekesként, és közben lépdelt előre a zenekarosdiban. Az 1972 és 1975 között működő Bogyó volt az első komolyabb formáció, és az első, amelyben Laár Andrással játszott együtt (ebben bontogatta szárnyait amúgy Molnár János Torma is). Bornai közben az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumban leérettségizett, 1974-től pedig kottagrafikusként dolgozott a Zeneműkiadó Vállalatnál (1981-től lett hivatalosan is szellemi szabadfoglalkozású alkotó). 
1975-ben létrejött a Küllőrojt (az útszéli gyomnövény nevére a növényhatározóban bukkantak rá), ezt keresztelték át 1977-ben Almáriumra (Laár András, hegedű, gitár, Bornai Tibor, zongora, cselló és Szőllősi Mihály fuvola, gitár). Ekkoriban kapta Dráni ragadványnevét, melyről 2021-ben a Nőiváltón így nyilatkozott: „körülbelül a hetvenes évek közepén Laár András rám nézett, és azt mondta, hogy az én világhoz való hozzáállásom komolyságát legkifejezőbben a Dranath szó adja vissza (Hindu név, jelentése elemző – a szerk.). És akkor egy ideig Dránáth voltam. Aztán a Dránáth becenévnek lett egy beceneve, az a Dráni. Anyukám hívott Tibinek utoljára.”
1978-ban Bornai Tibor Koncz Zsuzsa kísérőzenekarába került, Laár András pedig a Panta Rhei tagja lett, de 1981-ben újra egyesítették soraikat, megalakult a KFT együttes, mely a Bábu vagy című dalával szó szerint berobbant a köztudatba.
Bornai 1984-től dalokat írt Koncz Zsuzsának, az énekesnő 1988 és 1997 között megjelent albumain rendre szerepelt (dalszerzőként, producerként és billentyűsként is), Nagy Natália számára komplett nagylemezt készített (Legyél állat, 2001). Emellett dolgozott – alfabetikus sorrendben haladva – Ács Enikő, Eszményi Viktória, Görbe Nóra, Kováts Kriszta, Mácsai Pál, Sivók Irén és Somló Tamás albumain. 2013-ban Vámos Miklóssal közös CD-t (Kalózzene) jelentetett meg.
A rendszerváltozás időszakában a magyar zenészeket és orosz népdalénekesek összehozó Baba Yaga zeneszerző-billentyűse. 2001-ben Ultramarin, 2002-ben Komoly Férfiak néven alapított zenekart, utóbbival albumot (Tesztoszteron, 2002) is publikált.
Bornai Tibor a szövegírás, a zeneszerzés és a zongorázás mellett festőként, íróként és fordítóként tevékenykedik, önálló esteket tart, és mindemellett filmzenéket, betétdalokat komponál. 
Fontosabb filmzenéi: Emma és Böbe (Szabó István, 1992), Zimmer Feri (Tímár Péter, 1997), Végre itt a nyár! (Fonyó Gergely, 2002), Ötödik íz (Szeles Tamás, 2014), Brazilok (M. Kiss Csaba, Rohonyi Gábor, 2017).
Színházi produkciói: A mumus (zenés gyerekdarab), 1994, A Hókirálynő (zenés darab Andersen meséjéből), 2000, Website Story (musical), 2004
JBSz

Bornai Tibor

Márton András AC/DC-koncerten érezte magát, amikor a Besh o droM játszott

Márton András

KFT - Interjú 2017. (2017. 09. 28.)

Kapcsolatok

KFT - Interjú

KFT

Bornai Tibor

Márton András