Video/name

Fonó Tavasz: Ferenczi - Csoóri - Lakatos

Szabó Tamás 1989-es felbukkanása óta az egyik legjobb hazai pofagyalus – a másik pedig a Rodeo-val egykoron countryt játszó Ferenczi György (1968, Budapest). Az ő bluesból, soulból és funkyból táplálkozó zenéje a kilencvenes évek derekán igazán különleges színfoltot jelentett a hazai palettán. Egyike volt a legfoglalkoztatottabb honi stúdiózenésznek (LGT, HBB, Edda, Zorán, Kimnowak), több mint 300 lemezen játszott mostanáig. Zenekarával, a Herfli Davidsonnal több különös alkalmi egybekelést ejtett meg: 1994-ben a Pesti Vigadóban az ötvenkét tagú Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekarral nyomták a bluest, egy évre rá a Tomkins Énekegyüttest hívták meg partnernek a Budapesti Kongresszusi Központba, valamint a 100 Tagú Cigányzenekarral adtak közös koncertet.
1996-ban aztán az EMI-hez szerződött, és az ott megjelent koronggal (Yoó a film?) úgy tűnt, a továbbiakban a felhőtlenebb muzsika felé veszi az irányt, de aztán az 1999-es Hamvadó cigarettavég-en ismét húzós, élettől dagadó dalok sorakoztak. 2004 óta Rackajam nevű együttesével turnézik és ad ki évente, kétévente újabb lemezeket. Legutóbbi korongja (Rackák a Zűrben) 2020-ban jelent meg, immár Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák néven.
Ferenczi György szájharmonika-művész, énekes, hegedűs és gitáros pályafutására a country, a blues, a rock ‘n’ roll és a magyar népzene fúziója nyomta rá a bélyegét. <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ferenczi-gyorgy-es-a-herfli-davidson-725">Herfli Davidson</a>, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dioptrio-733">Dioptrió</a>, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ferenczi-gyorgy-es-a-rackajam-735">Rackajam</a> és az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ferenczi-gyorgy-es-az-1-so-pesti-rackak-82238">1ső Pesti Rackák</a> nevű zenekaraival Európa-szerte népszerű lett.
1985-ben country-zenészként kezdte pályafutását a Kápa együttesben, négy évig külföldön játszott a Rodeo zenekarral. 1993-ban a trossingeni szájharmonika-világbajnokságon Szabó Tamással megosztott 5. helyezést értek el, és kiváló minősítést szereztek. 1992-2003 között a Herfli Davidson-nal nyolc nagylemeze jelent meg. 2001-ben eMeRTon-, 2004-ben Artisjus-díjat nyert. A Rackajam együttes tagjaival 2005-től dolgozik együtt.
2005-ben a How Mr. Hendrix met a Hungarian Shaman in the Diatonic Church lemezének anyagát a németországi Erfutban lévő Michaeliskirche templom falai között rögzítette, ahol annak idején Bach is orgonált. Ferenczi zenésztársai itt a német Andy Geier (Hammond-orgona) és Gryllus Dániel (citera, furulya) voltak.
„Én Jimi Hendrix, az AC/DC és a Hobo Blues Band zenéjén nőttem fel. Ma két dolog határozza meg a zenémet: a népzene és Hendrix. Kedvenc íróm Jókai, kedvenc költőm Petőfi.” – nyilatkozta 2007-ben, Petőfi Sándor megzenésített verseiből álló előző évi albuma kapcsán, amelynek bluesos-rockos dalait számtalan előadáson játszották. Erdélyi turnéjukon forgatták a Petőfilmet, az első magyar „szájharmonikás" mozit. Ferenczi Györgynek a magyar kultúra iránti szeretetét jelzi az is, hogy az 2007-ben kiadott Milyen lárma?! című lemezükön Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Weöres Sándor verseire írott dalok is megszólalnak. 2012-ben pedig a Rackákkal albumot készítettek az 1956-os forradalom mártírjának, Gérecz Attila költőnek megzenésített verseiből.
2013-as szólóalbumának címe Csíkhágó blues, ami egy instrumentális „népzenei blúzharmonikás lemez”, amelyet Székelyföldön rögzített zenészbarátaival. 2014-2018 között zenekarával több alkalommal is jártak az Egyesült Államokban, ahol - többek között - az amerikai zene egyik fellegvárában, Nashville-ben stúdióztak, és népzenét gyűjtöttek az Appalache-hegységben. 2016-ban mutatták be a Nemzeti Színházban a Betyárjáték című zenés előadást, Szomjas György rendezésében, amelynek története Ferenczi György és a Rackajam által játszott dalokra épült. Munkásságát 2019-ben egy állami kitüntetéssel, a Máté Péter-díjjal ismerték el. 2022-ben szervezője volt fiatal magyar népzenészek amerikai ösztöndíjprogramjának.
„A jól eljátszott számok összessége, a zeneileg steril műsor a lőtéri kutyát sem érdekli... Produkció az, ami úgy hangzik fel, hogy az embereket megrázza, leköti a figyelmüket” – mondta el egy 2023-as interjúban a közel negyven éves zenei pályájának egyik tapasztalatát.
JBSz, HZ
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/people/Ferenczi-Gy%C3%B6rgy/100063442856508/">https://www.facebook.com/people/Ferenczi-Gy%C3%B6rgy/100063442856508/</a>
<a href="https://www.facebook.com/rackajam/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/rackajam/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/rackasrac/?hl=hu">https://www.instagram.com/rackasrac/?hl=hu</a>

Ferenczi György

Kopcsik Márton

ifj. Csoóri Sándor 'Sündi'

Lakatos Róbert

Hertelendi Bence

1995-ben a kelenföldi Sztregova utcában, egy lepusztult gyártelep szomszédságában megnyitotta kapuját a Fonó Budai Zeneház. Amelyről ma már bátran kijelenthető, hogy a táncházmozgalom történetének legjelentősebb magánvállalkozása. Létrehozója és mai napig finanszírozója Lukács József elektronikai mérnök, üzletember, zenész. És a Fonó azon ritka kivételek egyike, amely mindmáig megőrizte eredeti küldetését. Hogy nagyobbrészt a magyar és határontúli népzenének és néptáncnak nyújt állandó bemutatkozási lehetőséget, kisebbrészt pedig az (etno) jazz és a világzenei irányzatoknak.
Lukács József: „A kilencvenes években a Los Andinos rajongóként rendszeresen jártam a józsefvárosi klubba, meg a közgáz jazzklubba Dresch Mihályt hallgatni. Mindkét helyen meg lehetett fulladni, annyira nem volt se tér, se levegő. Zenekarunkkal, a Los Gringos-szal pedig rendszeresen jártuk az országot, s mindenhol azt láttuk, mennyire borzasztóak a körülmények. Sőt, egyre borzasztóbbak. Meg azt is, hogy ez a kultúra így meg fog halni. Közben a 77 Elektronika székházába tartva nap mint nap elmentem a szintén málladozó kelenföldi épületegyüttes előtt. Idővel úgy gondoltam, tökéletesen alkalmas hely lehetne ennek a kultúrának.”
A Fonó 1995 októberében az amerikai Rova Saxophone Quartet koncertjével nyitott. Aztán rögtön be is zárt. Merthogy nem lett kész véglegesen. A szerződés viszont kötötte őket, a bulit eltolni nem lehetett. Így bár előző éjszaka még padlót raktak és délelőtt festettek, este muszáj volt kitárniuk a kapukat. Aztán kellett még egy hét, hogy minden a helyére kerüljön. Ahogy meg pár év, hogy az intézmény kimozogja a helyét a fővárosi kulturális életben.
Persze a Fonó történetében is voltak látványos kilengések. Felfutása (mondhatni, aranykora) a jelenlegi igazgató, Horváth László előző regnálása idejére, az ezredforduló időszakára esett. Amikor a vöröses-sárgás épületben világzenei, sőt messze azon túli produkciók bukkantak fel. Különösen az akkor átadott, később bezárt, nagyobb tömegeket elnyelő Hangárban. Az ezredfordulón például itt adta első magyarországi koncertjeit a szerb rezesbandák egyik legkiválóbbika, a Boban Marković Orkestar. Jöttek, láttak, letaglóztak. De gyakortalilag itt született a Besh o droM, és sűrűn megpörgött itt a Korai Öröm és más, akkoriban széles közönségréteget delejező formáció. Akkora tömegeket, hogy egy idő után a ház fizikailag sem bírta a rászakadt érdeklődést. Mire Lukács József berántotta a kéziféket. Hogy inkább maradjon meg az intézmény a maga keretei között. Fizikai értelemben, szellemiségében, szolgáltatási színvonalában. Helyrehozták a vizes blokkot, letisztították a profilt, és meghúzták a határokat. Hogy az időközben átadott pajtával együtt legfeljebb 500 főt befogadó Fonó megmaradjon élhető, szerethető közegnek.
Gazdasági értelemben persze közel sem egyszerű ott az élet. A Fonó 2003-ban gyakorlatilag a csőd szélére sodródott, s akkor csak az egyszeri minisztériumi beavatkozás mentette meg. Azóta pedig az, hogy alapító-mecénása változatlanul tolja bele a nyolcszámjegyű szubvenciót.
Lukács József: „1995-ben a magam menedzser eszével úgy gondoltam, hogy elég beletenni a megfelelő gazdasági egységeket – büfé, lemezbolt, stúdió, CD-kiadás –, s majd azok haszna biztosítja a Fonó önfenntartását. Egyfelől. Másrészt úgy gondoltam, azok egy része, akik a polgárosodó Magyarországon elértek valamit, hozzám hasonlóan vissza is adnak valamit a közösségnek. Hogy nem maradok egyedül ebben a mecenatúrában. Miközben ugyanezt gondoltam a közönségről is. Hisz faluhelyen anno a fonót szintén a helyi közösség tartotta el. Azzal, hogy oda járt, oda vitte azt, amit vihetett. Akármilyen kevés is volt az. Ha ma egyszerűen csak kétszer ennyi ember járna a Fonóba, már nem azon kínlódnánk, hogy 500 vagy 600 forintba kerüljön-e a táncházi belépő. Amiért ott négy-öt muzsikus négy-öt órán át húzza a talpalávalót. Miközben bármelyik plázában egy kétórás mozifilmet – popcornnal és kólával – nem lehet 2000 forint alatt megúszni. Pedig szerintem érdeklődő van sok, csak valahogy ül rajtuk a tunyaság. Ahogy Lovasi András énekelte egykor: »Hogy kéne, de aztán mégse, hogy kéne, de aztán nem.« Pedig csak meg kell mozdulni, és ott vár a semmivel nem hasonlítható élmény.”
Lukács szerencsére nem csalódott emiatt. Legalábbis nem annyira, mint azt a fentiek fényében az emberek gondolhatják. Tény, az általa megálmodott gazdasági kísérlet nem sikerült. De amíg a zeneház jól működik, és tartja azt a célt, amiért létrehozta, s amíg kitermeli azokat az értékeket, ami számára kedves, addig legyen, mondja.
És a Fonó az elmúlt közel húsz évben tényleg betöltötte vállalt szerepét: a médiavilágon túli zenék egyik legfontosabb magyarországi menedéke lett. Fennállása alatt legalább félezer táncházat tartottak itt, több ezer zenekar juthatott pódiumhoz, több száz népzenei és kísérleti jazz albumot jelentettek meg. Az elmúlt tizenhét évben óvatos becslések szerint is legalább kétszázezren fordultak meg a falai között. Aki a szakmában számított, az mind megpördült errefelé. Többségük többszörösen. Lajkó Félixtől Palya Beán és Szalóki Ágin át a Parno Grasztig. A Besh o droM gyakorlatilag itt alakult, innen indulva nőtte ki magát nemzetközi jelenséggé. A Szlovákiából átköltöző Gyhmes szintén itt bontogatta szárnyait, eleinte harminc ember előtt, aztán sorra adták a teltházas bulikat. A Csík zenekar pedig olyannyira otthonra lelt a Sztregova utcában, hogy a mai napig itt próbálnak és itt jelentetik meg a lemezeiket.
Nem beszélve arról, hogy 1997 és 2001 között a Fonóban zajlott az Utolsó Óra, amelyhez mérhető átfogó népzenei gyűjtés nem történt Lajtha László negyvenes évekbeli útjai óta.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 155–159.
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.fono.hu/hu/">https://www.fono.hu/hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/fonobudaizenehaz?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/fonobudaizenehaz?locale=hu_HU</a>

Fonó Tavasz: Ferenczi - Csoóri - Lakatos (2021)

Kapcsolatok