Person/name

Csurgai Attila

1974-ben Budapesten alakult hard rock csapat. Felállás: Molnár Erik (ének), Kiss Zoltán (basszusgitár), Marschalkó Zoltán (gitár), Mikulcza Sándor (gitár) és Csurgai Attila (dob). A zenekar többször átalakult, leállt, majd 1978-ban lényegében teljesen új tagokkal – Windisch László (gitár, ének), Sárosi József (gitár), Schumeth István (basszusgitár), Szabó Tamás (dob) – újraindult. A lengyel SBB-vel közös koncerten debütáltak a Budai Ifjúsági Parkban. 1980–81-ben az énekes többször változott (Hoffer György, Patkó Béla), az új dobos Magasházi László lett, majd az együttes gunyoros, parodista rockzenét kezdett játszani. 1981-ben a Kuka-blues című dallal szerepeltek a Táncdalfesztiválon, és öt felvételük kislemezen is megjelent. Patkó Béla (Kiki) 1983-ban az Első Emelethez csatlakozott, míg a többiek Nino néven új zenekart alapítottak, de hamar eltűntek a reflektorfényből.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 400.

Óceán

Amikor a klasszikusok új ruhát kapnak – ezek a legizgalmasabb feldolgozáslemezek

Lehet, nem is kell több új szerelmes dalt írni, a régieket is fel lehet dolgozni

Az utóbbi másfél évtized legnagyobb közönségsikert arató magyar népzenei együttese. A Csík János (1964, hegedű), Szabó Attila (1968, hegedű, gitár), Majorosi Marianna (1969, ének), Barcza Zsolt (1978, cimbalom, harmonika), Kunos Tamás (1970, brácsa), Bartók József (1977, bőgő), Makó Péter (1979, fúvósok) felállású zenekar népszerűségét mutatja, hogy 2012-ben a jubileumi Szigeten a mínusz egyedik napon önálló nagykoncertet adhatott.
Az 1988-ban Kecskeméten Csík János és Kunos Tamás által alapított Csík zenekar a kilencvenes években azon kevés vidéki együttes egyike volt, amelyik tudta állni a versenyt a legjobb budapesti táncházi bandákkal. Az 1995 őszén megnyílt Fonó Budai Zeneházban igazi otthonra leltek: a mai napig ott próbálnak és ott jelentetik meg lemezeiket.
A kezdeti trió a kilencvenes évek során többször bővült, illetve átalakult. 1994-ben csatlakozott hozzájuk Majorosi Mariann, a Magyar Állami Népi Együttes egyik vezető táncosa és énekese, egy évre rá pedig Szabó Attila, aki sokáig párhuzamosan az egri Gajdos prímása is volt. 2000 után több fiatal került az együttesbe, többek között a tangóharmonikás és cimbalmos Barcza Zsolt.
A vidékiek közül kétségkívül az 1988-ban indult kecskeméti Csík zenekar volt az, amelyik a legjobban állta a versenyt a fővárosi bandákkal. S amelyik aztán az elmúlt években zenefronton a legnagyobb befutó lett. Sikere nemcsak a szűkebb népzenei színtéren zavarba ejtő, de a hazai popsztárok számára is megszégyenítő. Tizensokezres lemezeladásokkal, sokezer embert megmozgató nagyszabású koncertekkel, közte a 2012-es Szigeten önálló, sokvendéges nagyszínapos bulival. Ráadásul sokáig ők jegyezték a világháló legnépszerűbb magyar dalát: a Most múlik pontosan youtube-klipjére közel tízmillió alkalommal kattintottak rá. S hogy sikerük mennyire széles spektrumú, mondhatni, népfrontos jellegű, a magyar társadalomban szerteágazóan gyökeret verő, jól mutatja, hogy dalaik nemcsak táncházas környezetben vagy zajos rockkoncerten állják a sarat, de urbánus tinédzserpartikon vagy nyugdíjas klubesteken is.
E nagyfokú felfutás persze alapvetően annak köszönhető, hogy az utóbbi tíz évben popslágerek tömegét formálták át a maguk népzenés képére. De fennállásuk első másfél évtizede alatt mégiscsak konokul ragaszkodtak az autentikus előadásmódhoz. Igyekeztek az erdélyi öregek tudását, muzsikálását minél hitelesebben és életszerűbben elsajátítani, s igyekeztek azt minél több embernek megmutatni. Tették ezt hol sikeresebben, hol csendesebben, de következetesen.
2000-ben Sydneyben az olimpiai játékokat kísérő kulturális programok keretében ők képviselhették Magyarország népi kultúráját.
2002-ben Csík János súlyos autóbalesetet szenvedett, a bal karja több helyen eltört, sokáig kérdéses volt, vehet-e még a kezébe vonót valaha. Évek alatt fokozatosan nyerte vissza képességeit. A zenekar ebben a nehéz időszakban sem szűnt meg létezni, a másik prímás, Szabó Attila vezetésével játszottak.
Szabó Attila volt az is, akinek hatására Kispál és a Borz számokat kezdtek népzenei hangszerekkel és dallamokkal átdolgozni. Akkora sikerrel, hogy Senki nem ért semmit című lemezük világzenei kategóriában Fonogram-díjat nyert. A 2008-as, beszédes című Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen… albumukon folytatták ezt az irányt, és az ezen hallható Most múlik pontosan című Quimby-szám feldolgozása hozta meg számukra az igazi sikert.
Fontosabb fellépéseikre rendszeresen hívtak zenész vendégeket. Többek között a jazz szaxofonos Dresch Mihályt (aki egyébként sokáig az együttes állandó tagja volt), a szájharmonika virtuóz Ferenczi Györgyöt, a fúvós Szokolay Dongó Balázst, a tamburaprímás Csurai Attilát és Pál István „Szalonnát”. A popzenészek közül pedig Lovasi Andrást, Kiss Tibort és Presser Gábort.
Az utóbbi időben persze nagyot pördült velük a világ. De azért minden nyomás, kísértés, emberi ingadozás ellenére megmaradtak önazonosnak. És ha időnként el is vétették a mértéket és belecsúsztak hamiskás, giccsközeli szentimentalizmusba, utólag rendre korrigáltak. És ne feledjük, hídverő szerepük régóta sokkalta fontosabbá nemesedett annál, mint hogy pontosan mit és miként játszanak. Hatásukra mégiscsak tízezrek fordultak az autentikus magyar népzene és azon keresztül a hagyományőrző paraszti kultúra felé.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, A magyar folk története, Bp., Kossuth Kiadó, 2013, p. 191–192.

Csurgai Attila

Zenész - dobos

Kapcsolatok

Óceán

Csík Zenekar

’68

Innen érkeztél: