Person/name

Boros Lajos

a hetvenes évek derekán indultak a country-hoz és blueshoz is kötődő fehérvári dalosok, akik egyrészt a hatvanas évek végi pol-beat hagyományokat vitték tovább, másrészt olyan ambiciózus szerző-előadók voltak, akik a nemzetközi példaképek – mindenekelőtt Bob Dylan, Joan Baez és Joni Mitchell – nyomvonalán próbáltak haladni.  A sokak számára rossz szájízű polbeatet ekkor már persze „folk-beatnek”, „városi népzenének”, „mai dalnak”, később pedig „közéleti dalnak” nevezték, és ezeket a személyes hangvételű „beszámolókat” általában maga a szerző adta elő, egy szál akusztikus gitárral. 
A közéleti dalosok és versmegzenésítők legfontosabb seregszemléje, megmérettetési fóruma a Fiatal Dalosok Országos Találkozója volt, melyet 1973-tól két és fél évtizeden át rendeztek meg Székesfehérváron – a huszonöt év alatt számos helyszínen. A hetvenes évek végére tehető fénykorban a gálán fellépők legjobbjai mindenesetre nagylemezeket jelentethettek meg. Számos, később (gyakran más területen) országos ismertséget szerző előadó bukkant itt fel, például Berki Tamás, Boros Lajos, Dévényi Ádám, Huzella Péter és Nyeső Mária, illetve Muszty Bea és Dobay András, valamint Vas Zoltán és Bocskai István duói.
Miként Dévényi Ádám 2016-ban visszaemlékezett: „Főleg a Váza klubosok közül kerültek ki a székesfehérvári dalostalálkozók előadói. Ezeken a többnapos fesztiválokon szólóprodukciókkal és zenekarral egyaránt felléptem. Elég sokan voltunk egyébként, harminc-negyven előadó két napra elosztva, és aztán a gála, ami pedig a színházban volt. Nagyon kedves hangulata volt a fesztiválnak, egész nap, mindenhonnan szólt a zene. Soha semmilyen politikai elvárás vagy rászólás nem volt a gálaműsorral kapcsolatban sem.” 
A Fiatal Dalosok Országos Találkozója a nyolcvanas évek első felében még sikeresen hozta a kezdeti színvonalat, a rendszerváltozás időszakában azonban a fénye már erősen megkopott, a kilencvenes évekre pedig az egészet már inkább a családias hangulat jellemezte, lényegében osztálytalálkozóvá alakult át. Ezért is döntöttek úgy 1998-ban a szervezők, hogy Székesfehérváron „véget vetnek a zenének”.
Az aktuális „mai dalosok” seregszemléje azonban továbbélt: 1999 és 2004 között a rendezvény átköltözött a Gödöllői Művelődési Házba (immár az Akusztika Alapítvány szervezésében), majd két év kényszerszünet után 2006-ban Szombathelyen éledt újjá, immár Országjáró Dalosok Találkozója néven. 2010-ig a helyi MMIK-ban (Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ) rendezték meg, 2011 és 2014 között a Fejér megyei Hosszúperesztegen, 2015 óta pedig ismét visszatért szülővárosába, a Szabadművelődés Házába, ahol amúgy anno az utolsó székesfehérvári találkozót is tartották.

Fiatal Dalosok Országos Találkozója

Ugyancsak a hetvenes évek derekán indultak a country-hoz és blueshoz is kötődő fehérvári dalosok, akik egyrészt a hatvanas évek végi pol-beat hagyományokat vitték tovább, másrészt olyan ambiciózus szerző-előadók voltak, akik a nemzetközi példaképek – mindenekelőtt Bob Dylan, Joan Baez és Joni Mitchell – nyomvonalán próbáltak haladni.  A sokak számára rossz szájízű polbeatet ekkor már persze „folk-beatnek”, „városi népzenének”, „mai dalnak”, később pedig „közéleti dalnak” nevezték, és ezeket a személyes hangvételű „beszámolókat” általában maga a szerző adta elő, egy szál akusztikus gitárral. 
A közéleti dalosok és versmegzenésítők legfontosabb seregszemléje, megmérettetési fóruma a Fiatal Dalosok Országos Találkozója volt, melyet 1973-tól két és fél évtizeden át rendeztek meg Székesfehérváron – a huszonöt év alatt számos helyszínen. A hetvenes évek végére tehető fénykorban a gálán fellépők legjobbjai mindenesetre nagylemezeket jelentethettek meg. Számos, később (gyakran más területen) országos ismertséget szerző előadó bukkant itt fel, például Berki Tamás, Boros Lajos, Dévényi Ádám, Huzella Péter és Nyeső Mária, illetve Muszty Bea és Dobay András, valamint Vas Zoltán és Bocskai István duói.
Miként Dévényi Ádám 2016-ban visszaemlékezett: „Főleg a Váza klubosok közül kerültek ki a székesfehérvári dalostalálkozók előadói. Ezeken a többnapos fesztiválokon szólóprodukciókkal és zenekarral egyaránt felléptem. Elég sokan voltunk egyébként, harminc-negyven előadó két napra elosztva, és aztán a gála, ami pedig a színházban volt. Nagyon kedves hangulata volt a fesztiválnak, egész nap, mindenhonnan szólt a zene. Soha semmilyen politikai elvárás vagy rászólás nem volt a gálaműsorral kapcsolatban sem.” 
A Fiatal Dalosok Országos Találkozója a nyolcvanas évek első felében még sikeresen hozta a kezdeti színvonalat, a rendszerváltozás időszakában azonban a fénye már erősen megkopott, a kilencvenes évekre pedig az egészet már inkább a családias hangulat jellemezte, lényegében osztálytalálkozóvá alakult át. Ezért is döntöttek úgy 1998-ban a szervezők, hogy Székesfehérváron „véget vetnek a zenének”.
Az aktuális „mai dalosok” seregszemléje azonban továbbélt: 1999 és 2004 között a rendezvény átköltözött a Gödöllői Művelődési Házba (immár az Akusztika Alapítvány szervezésében), majd két év kényszerszünet után 2006-ban Szombathelyen éledt újjá, immár Országjáró Dalosok Találkozója néven. 2010-ig a helyi MMIK-ban (Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ) rendezték meg, 2011 és 2014 között a Fejér megyei Hosszúperesztegen, 2015 óta pedig ismét visszatért szülővárosába, a Szabadművelődés Házába, ahol amúgy anno az utolsó székesfehérvári találkozót is tartották

Boros Lajos

Zenész - énekes

Kapcsolatok

Fiatal Dalosok Országos Találkozója

Fehérvári „mai dalosok” találkozója