Person/name

Barta Alfonz

Az 1970-1980-as évek fordulóján egyetlen vidéki zenekarnak sikerült kiharcolnia magának a sztárkultuszt: a „bakancsos” Edda Műveknek. Szövegei kivétel nélkül az „egek felé kiáltottak”, a romantikus elvágyódás, a társtalanság és a szabadságigény csendült ki belőlük, ami tökéletesen passzolt a korszakban felnövekvő tizenévesek lelkivilágához. Az 1983-ban feloszlott, majd a Pataky Attila által 1985-ben – teljesen más felállásban – újraindított <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-edda-9400">zenekar</a> lemezeladásait tekintve azóta kétségkívül az egyik legsikeresebb hazai rockbanda: szinte valamennyi albuma bearanyozódott, közülük kettő gyémánt-, kettő platinalemez lett.
Az Edda elődjének tekinthető Griff együttest 1973-ban alapította két miskolci egyetemista, hogy az ösztöndíj mellé némi plusz jövedelmet szerezzenek, majd ezt a régióban haknizó, bálokon, ötórai teákon, műsoros esteken népszerű slágereket játszó együttest 1974 elején átkeresztelték Eddának. A későbbi frontember és névtulajdonos Pataky Attila csak valamikor 1974 végén vette át a sokadik énekestől a mikrofont, majd három évvel később megnyerte magának az épp zenekar nélkül maradt dalszerző-gitáros Slamovits Istvánt, akivel 1978-ra gyökeresen átalakította az együttest. Ekkor jött létre az Edda később legendássá vált „bakancsos ötös fogata”: Pataky Attila (ének), Slamovits István (szólógitár), Barta Alfonz (billentyűsök), Zselencz László (basszusgitár) és Csapó György (dob).
A lokálisan már sztárnak számító Edda 1979 márciusában mutatkozott be a Közgáz Klub Rockreflektor című műsorában, majd szeptemberben a Piramis előzenekaraként ott volt a Nagy buli-n – debütáló kislemeze (Minden sarkon álltam már / Álom) anyagát is itt rögzítették. Az 1980. júniusi első önálló fővárosi fellépés azonban szervezési hibák miatt valóságos fiaskó lett: aznap a Piramis koncertezett a Kisstadionban, így mindössze 176 fizető néző lehetett szem- és fültanúja az eseménynek. A nyár végén az újabb Ifipark-beli koncerten viszont már telt ház fogadta őket, és alig fél év alatt megszerezték előbb a közönség, majd a tömegkommunikáció szimpátiáját. A Popmeccs év végi szavazásán Pataky Attilát választották az év egyéniségének, kislemezük azonnal a slágerlista élére ugrott, majd az 1981 májusában megjelent bemutatkozó album rövid idő alatt bearanyozódott, és végül több mint 250 ezret adtak el belőle.
Az Edda hihetetlen gyors berobbanásának titkát azóta is sokan próbálják megfejteni. Kétségkívül jó időben érkeztek: a kemény rock hulláma még tartott, de a Piramis már túl volt a csúcson. A közönség pedig vágyott az új hangokra. Ráadásul viselkedésükben, közönségkapcsolataikban, nyilatkozataikban rendre hangsúlyozták vidékiségüket, munkás származásukat (Edda Művek, lemezborítók, overál). Csöves életérzéseket énekeltek meg (Engedjetek saját utamon, Egek felé kiáltottam, Minden sarkon álltam már, Álom, Elhagyom a várost), s bár színpadi mozgásukban, show-jukban bőven volt P.Mobil-utánérzés, Pataky kétségkívül karizmatikus frontembernek bizonyult, Slamovits pedig nem csak remekül gitározott, de kiváló rockdalokat is írt.
1981/82-ben az Edda sikert sikerre halmozott, ekkor született a Hűtlen vagy a Kölyköd voltam sláger, és még az időközbeni tagcseréket sem sínylették meg. 1983-ra azonban a két vezéregyéniség, Pataky Attila és Slamovits István között egyre erőteljesebb lett a súrlódás, mind nagyobb a nézeteltérés. Slamo szeretett volna továbblépni az addigi eddás stíluson, Pataky viszont inkább a jól bevált, anyagilag biztosabb vonalnál akart maradni. Hamarosan szerzői jogvita is támadt kettejük között, ami végül szakadáshoz vezetett. A „bakancsos” Edda hivatalosan 1983. december 17-én lépett utoljára színpadra.
Pataky ezt követően elment Norvégiába vendéglátózni, majd hazatérte után ugyanazon a néven teljesen új (és nála vagy tíz évvel fiatalabb) tagokkal újra nekilendült (ráadásul közben Budapestre költözött). De ez már egy <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-edda-9400">másik történet.</a>
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 394–398.

Edda (bakancsos)

Lemezeladásait tekintve kétségkívül az egyik legsikeresebb hazai rockbanda. Szinte valamennyi albumuk bearanyozódott, közülük kettő gyémánt-, kettő platinalemez lett. A vidék és a főváros közti válaszfalat ilyen elementáris erővel korábban senkinek sem sikerült ledöntenie.
1974-ben alapították miskolci egyetemisták, később csatlakozott hozzájuk Pataky Attila (1951, ének), aki 1978-ban teljesen átalakította a csapatot. Ekkor jött létre a híres „bakancsos” Edda: Slamovits István (1953, szólógitár), Barta Alfonz (1957, billentyűsök), Zselencz László (1953, basszusgitár) és Csapó György (1955, dob).
Romantikus, populáris rockzenéjük révén hamar népszerűvé váltak, ők játszhatták a Ballagás című film betétdalát is. Első nagylemezük 1980 májusában jelent meg (több mint negyedmillió példányban kelt el), és szintén jól fogyott a következő két albumuk is. Időközben a gerincsérv miatt a dobolástól eltiltott Csapót Fortuna László (1954), az íngyulladástól szenvedő Zselenczet pedig Róna György (1953) váltotta fel. Aztán a Pataky és Slamovits között egyre mélyülő ellentét miatt 1983. december 17-én adta a „bakancsos” Edda a hivatalos búcsúkoncertjét. (Szervezői malőrből amúgy két nap múlva még volt egy lekötött fellépésük Gyöngyösön, ahonnan hazafelé ráadásul a mikrobusszal beborultak az árokba.)
1985 májusában azonban Pataky újraindította a csapatot. Ekkor már Budapesten élt, a miskolci mítosz veszített erejéből. Három kitartó évbe telt, mire a nála legalább egy nemzedékkel fiatalabb (szintén fővárosi) társakkal sikerült stabilizálni a felállást: Alapi István (1962, gitár), Pethő Gábor (1964, basszusgitár), Gömöry Zsolt (1962, billentyűsök), Donászy Tibor (1955, dob). Rajongóik szerint az ekkor készült Változó idők az egyik legerősebb Edda-album. Ekkoriban több szokatlan helyszínen – Lenin Kohászati Művek acélszerkezeti csarnoka, márianosztrai börtön – adtak koncertet.
1991-ben Pethő és Alapi Kanadába ment szerencsét próbálni. Helyükre Kicska László (1966, basszusgitár) és Kun Péter (1967–1993, gitár) érkezett. A generációja egyik legígéretesebb rockgitárosaként számon tartott Kunt az agárdi Edda-tábor idején máig tisztázatlan körülmények között halálra gázolták (az ő emlékét őrzi az Unplugged album), ekkor lett újra csapattag a tengerentúlról visszatért Alapi István. Azóta gyakorlatilag csak egyetlen poszton történt változás – 1997-ben Donászy helyett Hetényi Zoltán (1970) ült a dobok mögé.
1996-ban Elvarázsolt Edda-dalok címmel egész albumnyi számukat dolgozták fel ismert popelőadók, többek között Ákos, Demjén Ferenc, Somló Tamás, Keresztes Ildikó, az Animal Cannibals és az Alvajárók.
1998-ban egy angol nyelvű lemezt (Fire And Rain) is megjelentettek, különösebb nemzetközi visszhang nélkül maradt. Eddigi utolsó – amúgy 35. – albumukat (A hírvivő) 2021-ben dobták piacra.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 396–397.
Kapcsolat:
<a href="https://edda.hu/">https://edda.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/eddamuvek/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/eddamuvek/?locale=hu_HU</a>

Barta Alfonz

Zenész - szintetizátoros

Kapcsolatok

Edda (bakancsos)

Edda