Modern és egyedi // Vaghy

Az egyre népszerűbb modern klasszicista “poszt-komolyzenét” műveli az Anna and The Barbies-ból is ismerős Vághy Tamás, azaz vaghy. Első albumát az A38 Hajón mutatja be március 24-én.

Klasszikus képzettségű zenész vagy, de rockzenekarban lettél ismert. Mi vonzott a rockhoz és aztán mi indított arra, hogy saját projektet indíts, egyfajta modern, kortárs kontextusban keretezett komolyzenével?

A rockzene volt a kezdet a zenekaros életemben. Az Anna and the Barbies zenekarhoz valamikor 2008-ban csatlakoztam. Addig nagyon sok zenekarban voltam sessionzenész, de valahogy Anna és testvére, Simi egy olyan kohéziót alkot mind emberileg és zeneileg, ami nagyon bevonzott; így lehorgonyoztam. Valahogy az, hogy szólóban alkossak és létezzek, mint egy produkció, régóta bennem volt. Rengeteg zenét írtam a fióknak, de soha nem tudtam velük mit kezdeni. Eleinte elektronikus zenei köntösben léteztek; addig, amíg egyszer ki nem próbáltam, hogy lecsupaszítva áthangszereljem őket egy szál zongorára. Ez a letisztult minimalista hangzás annyira magával ragadott, hogy elkezdtem technikailag is felépíteni a projektet. A célom az volt, hogy mindazt, amit fiatal koromban megtanultam a komolyzenén keresztül, beépítsem a zenémbe úgy, hogy a műfaja és a hangzása modern és lehetőleg egyedi legyen.

Kik a zongorista és billentyűs kedvenceid? Kik inspirálnak zenészként?

Rendszerint nem hallgatok zongoristákat, mert nem az fog meg a zenében leginkább. Mindig olyan előadókat keresek, akik próbálnak unikálisak lenni. Itthon kifejezetten szeretem Yankot - imádom, hogy ennyire eklektikus, mindig meg tud lepni valamivel. De azért, akik inspirálnak, azok a nagy elődök. Theolonius Monk az abszolút kedvencem, bár ő jazz; de itt is a komplex lénye az, ami meg fog. Természetesen ennek a modern klasszikus zenének vannak alappillérei, mint Nils Frahm vagy Ólafur Arnalds. Őket mindig kötelező meghallgatni, de ebben a műfajban nekem Joep Beving és Lambert tetszik a legjobban.

Külföldi kiadókkal is dolgozol. Hogyan találtatok egymásra?

Szerződésem nincs külföldi kiadóhoz. 2018-ban a Blue Spiral hirdetett egy pályázatot, hogy kiadnának egy albumot és a legjobb 16 pályázó rákerül a lemezre. Ide beadtam az Invisible Touch című dalomat, ami első lett a lemezen. Az érdekessége az a dolognak, hogy az a Lubomyr Melnyk volt a zsűri elnöke, akivel rá egy évre együtt játszhattam a Müpában. Óriási megtiszteltetés volt. A tavalyi évben pedig készítettünk egy közös számot a Wave Of Sound nevű formációval, ami ennél a kiadónál jelent meg. Úgy van kötődésem a kiadóhoz, hogy még sincs.

Ha már a külföld: dolgozol-e nemzetközi karrieren?

Sajnos ez egy szomorú téma számomra, mert a járványhelyzet áldozata vagyok. 2020 áprilisában volt egy meghívásom berlini Q3 Ambient Festre, és utána szerte Európában lettek volna koncertjeim. Na ez mind elmaradt. Most ennyi idő elteltével ezt újra kell építenem, hogy az akkori lendületet visszanyerjem és ezek a koncertek a jövőben létrejöjjenek. Ennek a műfajnak itthon nincs még olyan nagy bázisa, piaca. Kicsit küldetésem, hogy ez növekedjen és létrejöjjön; ezért teszek is. A Piano Day mozgalommal próbálok mindig találni olyan előadókat, akik félve töltenek fel videót a YouTube-ra vagy nem mernek kiállni a publikum elé. Ezért mindig törekszem arra, hogy a rendezvényeken legyen olyan kezdő előadó, aki a szárnyait bontogatja. Én segíteni őket annyiban tudom, hogy noszogatom őket. Idén a Piano Day-en is fellép a Konkoi néven futó Grócz Bence, aki szerintem egy nagyon tehetséges fiú. Hogy a kérdésre is válaszoljak: igen, van nemzetközi promóciója a Minimalism lemeznek, amiről nagyon sok pozitív visszajelzés érkezik. Az utóbbi időben elég sok interjút adtam angolul.

Egyre népszerűbb ez a modern-klasszikus-kortárs stílus. Miben látod a sikere okát?

Talán abban, hogy az emberek vágynak a hagyományosan vett ülős koncertekre, ahol gondolatok és érzések születnek. Kevés a körítés, és csak a letisztult zene van a teremben, amit magukba tudnak szívni. Régebben is az együtt létezés volt a zene alapja. Szerintem ezért nem működnek az online térbe áthelyezett koncertek, mert a legfontosabb dolog hiányzik belőle: a kémia. Az egy érdekes felfedezés volt még régebben, hogy az elektronikus zenét kedvelő hallgatókból mennyien szeretik ezt a letisztult műfajt.

Ezeknél a zenéknél – legalábbis én így látom – mindig kihívás, hogy az ember kerülje a giccs és a modorosság csapdáit. Ezt hogy látod? És mi a megfejtésed erre?

Erre szerintem nincs recept. Ez akkor működik, ha ösztönös vagy. Mindenféle gondolkodás és agyalás kiöli belőled az ösztönszerű létet. Előfordul, hogy készül olyan dalom, ami “szép”. Ezeket utána nem használom. Elég sokat improvizálok koncerteken és kialakult bennem egy olyan jelzőlámpa, ami felvillan, hogy vigyázz, ez már kezd “szép” lenni. A múltkor pont Anna mondta, hogy megnézte egy live act-videómat, és az tetszett neki a legjobban, hogy nem volt “szép”. Tehát erre nincs recept; a lényeg, hogy ösztönös és önazonos legyen, és akkor már jó. Plusz adalék lehet talán a lazaság és a humor.

Ez a koncerted lemezbemutató. Kérlek, mesélj az új albumról. Hogyan és mennyi idő alatt készült? Hogy nézett ki az alkotói folyamat? Van-e valamilyen keretet adó koncepciója, vagy egyszerűen csak kompozíciók összessége?

Nagy utazás volt a Minimalism album elkészítése. Rengeteg kísérletezés eredménye lett a hangzás megalkotása egészen mikrofonok kiválasztásán át azok pozíciójának a megtalálásáig. Sok energiát fektettem bele, hogy az a kis pianette úgy szólaljon meg, ahogy a fejemben elképzeltem. Úgy kezeltem, mint egy szintetizátort, csak itt a filterek különböző fizikai dolgok voltak. Mindegyik dal sztorija nagyon személyes, így az egészet egységként tekintve egy teljes történetet alkot. Remélem, mindenkinek, aki végighallgatja, lesz egy saját sztorija a lemezről. Azért ez lett a címe, mert egyrészt a dalok eredeti formájukban egy kicsit túlhangszerelt elektronikus körítéssel születtek, amit átalakítottam egy szál zongorára; másrészt pedig reflektál a személyes létemre - arra, hogy a zenekarozás mellett egyedül vagyok ebben a projektben és én döntök mindenről. Ez kezdetben egyszerűnek tűnt, de nem az. Most, hogy lett kiadóm a Theque Records személyében, egy kicsit egyszerűbb a helyzetem, hiszen nagyon sok mindenben segítenek. Nagyon nyitottak a gondolataimra, én pedig az ő szakmai tapasztalataikra. Jó összhang alakult ki közöttünk. Az album már elérhető minden online platformon és boldogságomra már gyártásban van a vinyl változat is, ami valamikor tavasszal jelenik meg.