A tempót jól bírjuk, sőt egyre jobban // Run Over Dogs

Idén öt éves a hazai desert rock színtér lángoló koponyákkal díszített zászlóshajója, a többek közt a Queens Of The Stone Age és a Kyuss bűvöletében alkotó Run Over Dogs. Czeglédi Szabolcsék ez idő alatt turnéztak Európában és Amerikában, megjelentettek két kiváló nagylemezt, a Nagy-szín-pad! tehetségkutatóban egészen a döntőig meneteltek; március 15-én ezeket ünneplik majd. Interjúnk a frontemberrel.

Ötödik születésnapját ünnepli februárban a Run Over Dogs. Fél évtizeddel ezelőtt gondoltátok volna, hogy egyszer majd ennek kapcsán beszélgetünk?

Fél évtized, ez azért így rémisztően hangzik, maradjunk inkább az ötödik születésnapnál, az barátságosabb. Egyébként igen, én gondoltam volna. A 2012-es alakulásunk óta ugyanannyira szeretjük egymást, ugyanannyit b*sztatjuk egymást, és szerintem a kezdetek óta tudtuk, látszott, hogy így lesz. Nem mintha ez az öt év olyan hosszú idő lenne és nem mintha a barátság megromlásán kívül más nem vezethetne egy zenekar feloszlásához. Még mindig gyakran járunk együtt szórakozni, a tempót jól bírjuk, sőt egyre jobban.

Mivel készültök a születésnapi A38-as koncertre?

Sok olyan számot fogunk eljátszani, amik az elmúlt időszakban kikoptak a repertoárból. Amikor ezt mondom, főleg első lemezes dalokra, és a két akusztikus jellegű számra gondolok. Szeretnénk egy jól passzoló vizuállal készülni, amivel az elmúlt években nem törődtünk sokat, és szeretnénk meghívni minden olyan zenészt, aki ebben az öt évben közreműködött felvételeken, vagy koncerteken. Egyelőre senkinek nem szóltunk, de nagyon szeretnénk, hogy Németh Juci, Nóvé Soma (Middlemist Red), Domokos Tibi (Óperentzia), Weil Andris (Ethnofil, Kistehén), Börönte Tomi (mirrorinside) fel tudjon velünk lépni, legyen ez egy meghívó! Rajtuk kívül pedig egy-egy számra szeretnénk olyan zenészeket meghívni, akiket bírunk, és akik minket bírnak.

Szerintetek az indulásotok óta milyen irányban változott a hazai zeneipar és benne ti? Milyen tanácsot adnátok egy kezdő zenekarnak?

Szerintem a 2000-es évek indie hullámának 2008-2009-es halála után kicsit visszaesett a koncertlátogatók száma és - bár még elég fiatal voltam - ha jól emlékszem, elég sok zenekar megfeneklett akkor. Meg tényleg érezhető volt a válság, a fiatalok inkább cigit vettek, mint koncertjegyet. Szerintem akkortájt, mikor mi alakultunk, valami elkezdett mocorogni. Nem a Run Over Dogs volt a zenekar, akik miatt újra menő lett koncertekre járni, de az Ivan & The Parazol, meg a Middlemist Red felívelése is ekkor indult, szóval talán ez igazolja az előző gondolatomat. Eleinte azon pörögtünk, hogy a mi koncertjeinken miért nincsenek fiatal lányok, mint a többi feljövőben lévő banda koncertjén, aztán mindig mondták, hogy talán nem kéne köpködnünk, meg káromkodnunk, meg a sört a fejünkre borítani. A hazai zeneipart tekintve szeretik az illetékesek azt mondani, hogy milyen sokat változott pozitív irányba, és tényleg vannak értékes szakemberek és kiemelkedő koncertlehetőségek magyar zenekarok számára, amik szerintem korábban is voltak. Én nagyon hiszek az ügyben, főleg a zenei export része érdekel, de még mindig rengeteg kutyaütő, lehúzó arccal találkozunk, és tisztelet a kivételnek, az ország klubjainak nagy százaléka sajnos meg sem közelíti a nyugati színvonalat. Sajnos hosszú éveken át elég mélyen belénk nevelték az ízléstelenséget, amit nagyon nehéz lesz kikalapálni és igényt teremteni az élőzenére. Azonban, hogy valóban értékteremtő zenekarok juthatnak támogatáshoz lemezfelvételre, videoklipre, hazai és külföldi turnékra, az nagyon ráfért már az iparágra. Kezdő zenekaroknak azt mondanám, hogy bandázzanak sokat, alakítsák ki a Vittulájukat és Beat On The Bratjüket és pörögjenek ezerrel. A legfontosabb pedig, hogy ne vállaljanak el minden szart - mi ezt néha elfelejtettük.

A hazai alternatív zenekarok mintha enyhe tartózkodással viszonyulnának a tehetségkutatókhoz, míg ti érezhetően profitáltatok az R33 és a Talentométer megnyeréséből, valamint ott voltatok a Nagy-szín-pad döntőjében is. Mi az álláspontotok ebben a kérdésben?

Ezek a tehetségkutatók sok esetben értéket képviselnek, nem úgy, mint azok, amelyek a nagy kereskedelmi csatornákon mennek és csak a kiszipolyozásról szólnak. Nekünk ezek akkor nagy élményt jelentettek, és az első lemezünk felvételét - és vele a legszebb nyarunkat - az R33 tehetségkutatójának köszönhetjük, ahol nagyon sok segítőkész embert ismertünk meg többek közt Németh Juci és Vasaló Áron, személyében, a Talentométeren nyert 2000 kilométernyi benzin meg gyakorlatilag megmentette a seggünket az első Európa-turnénkon 2014-ben. Óriási hírnévre a tehetségkutatókkal nem tettünk szert, inkább a szakma szeretett meg minket ezek hatására. Vegyük jelenlegi tök jó példának a Keret Kikeltetőjét, amin a legtöbb menő, fiatal underground zenekar elindul és publicitást kap. Úgyhogy az enyhe tartózkodással viszonyulást elfogadjuk, de ezzel nem azért nem hoznak ki minket a sodrunkból.

Két éve jelent meg a második albumotok, a Cold Sweat Of Lust. Mikorra várhatjuk a folytatást? Mennyire változtatta meg az első két lemez dalaihoz való kapcsolódásotokat, hogy már évek óta játsszátok őket élőben?

Nyáron szeretnénk újra egy olyan alkotói folyamatot, mint 2015 nyarán, mikor az előző lemezünk írásához leköltöztünk 3 hónapra Kecskemétre a próbatermünkbe. Azt mondanám, hogy egy éven belül szeretnénk új lemezzel jelentkezni. A második lemez dalait nem játszottuk még rongyosra, hiszen mostanra nem vállalunk be minden bulit, ezért kevesebbet koncertezünk, mint az első lemez idejében, úgyhogy még mindig bírjuk a legújabb anyagot, sőt néha olyannyira frissnek érezzük, hogy pár ital után kihívás őket eljátszani.