“Az élet minden történése” - Polyák Eszter, Naked Woods

A hazai zenei élet egyik legizgalmasabb új szereplője a Naked Woods néven szereplő hangmérnök-dalszerző-gitáros-énekesnő, a folkos kamarapopban utazó Polyák Eszter. Fires című dalának videoklipjét szeptemberben mutatta be, október 30-án pedig megjelenik Darkness című második szólólemeze, melyet az A38 Hajón mutat be november 19-én, egy stílusban is, habitusban is hasonló popművész, Emilíana Torrini előtt.

Eddigi három zenekarod (caracasUnderpop, Down The Dayz, Naked Woods) három teljesen más stílust képviselt: kik hatottak rád zeneileg?

Háromnál több zenekar volt, amiben énekeltem, a caracasUnderpopban például csak vokáloztam, nem az én dalaimat játszottuk. A Down The Dayzben már igen, de a hangzást, a szólamokat közösen alakítottuk, ahogy a Naked Woods korábbi felállásaiban is. Különböző emberek különböző dolgokat adtak hozzá, ettől volt más szerintem, a 2013-as album szólamait és hangzását pedig nagyrészt egyedül találtam ki. Szerintem minden, ami hat, az zeneileg is hat, filmek, könyvek, és az élet minden történése. Mivel a munkám során is sok zenével találkozom, otthon már inkább a csendet szeretem, most éppen nincs is egy nagy kedvencem, de hogy mondjak pár nevet, akik az elmúlt sok évben fontosak voltak: Loreena McKennitt, Portishead, Emilíana Torrini, Everlast, Prince, Yma Sumac, Bobby McFerrin.

Mi inspirált arra, hogy zenélni kezdj és hogyan lettél hangmérnök?

Gyerekként inkább rajzolni szerettem, de azért énekelgettem is, jártam kórusba. Körülbelül tizenhat évesen kezdtem gitározni, nem emlékszem már, hogy jött. Valami belső késztetés hatására, mert nem tudok zenészekről a felmenőim között és alapvetően kevés zenét hallgattunk otthon. Két évig jártam zeneiskolába jazzgitár szakon, de a hangszert épp csak annyira tanultam meg, hogy tudjam magam kísérni. Dalokat viszont azonnal elkezdtem írni.

A zenélés miatt kezdtem a hangtechnikával is foglalkozni, érdekelt, hogyan tudnám felvenni a dalaimat. Végül beiratkoztam egy iskolába. A tanulás nagyobb része viszont a papír megszerzése után kezdődött, a gyakorlatban, amikor másoknak kezdtem felvételeket készíteni és dolgozni kezdtem az Echo Hangstúdióban.

Miért lett a zenekarból szólóprojekt?

Két éve eléggé mélyponton voltam ezen a téren, nem úgy alakultak a dolgok, ahogy gondoltam, hogy alakulniuk kellene, és feloszlattam a zenekart. Egy fél évvel később, már 2013-ban, mikor azt éreztem, hogy nekem mégis muszáj zenélni, csak a dalokkal szerettem volna foglalkozni. Még mindig nem akartam próbákra járni, szervezni, koncertezni. Fogalmam sem volt, hogy jó lesz-e, hogy lesz-e egyáltalán valami. Nem akartam másokat hitegetni, és nekem is jobb volt, hogy azt csinálok zeneileg, ami épp eszembe jut. Adtam magamnak egy határidőt, hogy ezeket a dalokat felveszem év végéig, hogy azért egyszer legyenek már meg rendesen felvéve. Ez volt a cél, semmi további tervem nem volt. Így jelent meg az album december 31-én, de már az a tény, hogy megcsináltam, lökést adott, és folytattam. Úgy tűnt, hogy nekem ez a módszer jobban működik, de nem kizárt, hogy később majd másképp szeretném csinálni.

Merrefelé mozdultak el a szövegek a Darknessen?

Kétely, elhagyatottság és megsemmisülés, ilyen témák körül forognak a szövegek. Egy picit ez egy koncept album, sötétebb és bensőségesebb hangulatú dalokat gyűjtök össze, de lesz rajta egy improvizáció alapján rögzült, szöveg és zene nélküli dal, és egy újra feldolgozás (Freer). Akik figyeltek, a dalok nagy részét egyébként már hallhatták demó formában. Elgondolkodtam, hogy ha az album dalait más sorrendben teszem fel, akkor más értelmet nyer az egész. De igazából bárki megteheti, hogy olyan sorrendben hallgatja majd, amilyenben szeretné, úgy formálva ezzel a végkicsengést, ahogyan neki jobban tetszik.