Jó a színpadra felmenni, nehéz onnan lejönni // Palya Bea

Dupla koncertet ad - ráadásul egy napon kettőt - decemberben Palya Bea. Hazatalálok című új lemezét mutatja be. A lemez készítéséről, a lemez dalairól és a lemezt övező nehéz és különleges időszakról beszélgettünk.

Valahogy úgy van, hogy a te lemezeidet az élet alakítja. Ha jól látom, a Hazatalálok című albummal is ez a helyzet. Meséld már el, hogyan kerekedik ki az életedből egy lemez. Hogyan folynak át a történések dalokká, és a dalokból hogyan lesz egy kerek dalos történet?

Van ennek már egy természetes medre: ami történik velem, az zenébe folyik. Először felvesz egy írásfolyam-alakot, ez a “kiírom magamból” rész. Sokszor tényleg automatikusan írok, ömlesztem ki a belső tartalmat, mert az onnan kikívánkozik. Ez segít megérteni, hogy mi is van, vagy néha csak abban segít, hogy ne kattanjak meg: a folyamatot elkezdem alkotásnak hívni, és ez egyszerűen behúz a saját közepembe. Aztán ebben az írásfolyamban megjelennek képek, rímek, témák, hangulatok. Onnan tudom, hogy melyikkel kell dolgozni, hogy valami intenzív testi érzet - hasi remegés, hő, sírás, intenzív pulzus - jelenik meg, ha ezzel foglalkozom. És közben ezekből a hangulatokból, vagy akár konkrét témák mentén termelődik egy csomó zene is: dallamokkal van tele a telefonom és a gépem, ritmusok, témavázlatok, amelyek nem hagynak békén. Elvagyok én ezzel jó sokáig, és egy idő után már nem fáj az, aminek fájnia kéne, mert izgalmi állapotba kerülök attól, hogy valami éppen születik. És közben ez egy hosszú áldozás a mesterség oltárán, mert az csak az első rész, hogy a témát a lényem legaljáról felhozom - onnantól jön az igazi meló dallamokkal és szavakkal, egyedül és zenészekkel. Imádom. A Hazatalálok készítésénél megéltem azt, hogy amilyen mélyről törnek fel ezek a dalok, annyira magasba emel engem, minket a dalcsinálás folyamata.

Mitől hazatalálás az, ami veled történt? Vagy mi a hazatalálás benne? És egyáltalán, mit jelent neked a hazatalálás?

Hát, lehet, hogy nekem hazatalálásból is sok van. Valamilyen megérkezés, megnyugvás - valameddig tart csak, de mégis, társul hozzá nyugalom. Családba megérkezni is egyfajta hazatalálás volt. Kevésbé jellemezte mondjuk összeségében a béke; inkább az izgalom, a növekedés melegsége. A mostani megérkezésnek, hazatalálásnak más az energiája. Most itt a haza: az saját magam egy újabb, érettebb változata. Válni azért nagyon kemény dolog, első megközelítésben, és rengeteg vesztesége van - de ha jól bánok ezzel a lehetőséggel, akkor szépen leszedi azt rólam, amit már nem akarok továbbvinni. Nekem könnyebbséget hoz. Megnyugvást, érést, teljesebb személyiséget.

Mennyi idő alatt és hogyan készült a lemez? Hogy nézett ki az alkotói folyamat?

Néhány fontos darab már korábban elkészült, a címadó dal, a Hazatalálok én tavaly nyáron született. Aztán a Tüzet fogok rakni, angol változatban, egy februári songwriting campben, az nagyon nehéz időszak volt. A Családbörtön szintén megvolt már év elején, szöveg, dallam, struktúra. Hú de fájdalmas időszak volt, volt honnan felfelé indulni, a zene égi magaslatai felé... A Belső gyermek című dalhoz is született egy előmunka, egy negyven perces ön-sirató, amelyet csak két hónappal később mertem meghallgatni, és leesett az állam: már akkor és ott elkezdtem magam kivezetni abból az állapotból; tudtam, hogy meg fogok gyógyulni, csak át kell menni ezen. Az egy mágikus ének volt, pont az volt a szerepe, mint a siratóknak, amit Moldvában gyűjtöttem. Aztán abból editáltam a lemezen hallható hat percet. Szóval elég sokat babrálgattam én egyedül, de márciustól elkezdődtek a próbák. Néha nagyon megvolt a fejemben minden, pl. az Amúgy egy jó embernél, dallam, szöveg, basszus, a lüktetés, a forma. Néha meg együtt alakult ki, mint a Számítógépözvegynél. Annyira felemelő volt együtt dolgozni a zenészekkel; bíztam is bennük nagyon, meg mindenki valahogy megérezte, hogy ez egy nagyon erős dolog, nagyon hamar összeértünk. A stúdiózás pedig mindannyiunknak egy kicsit "best ever" - síró hangmérnökök a pult mögött, egy-take-es számok, maximális egymásrahangoltság, szeretet, röhögés, csodálkozás, hogy a lábdob és a bőgő hogy szólhat ennyire együtt, hogy ilyen cimbalomhangszínt még nem hallottunk, és a kézzel pengetett oud (a Családbörtön dallamát játssza) az úgy szól, mint valami finom csellóhang...

Tudható, hogy átalakult a zenekarod is. A dalok követelték ki az új inkarnációt vagy egyéb – praktikus – okok is közrejátszottak? Hogy néz ki az új zenekar?

Előbb szétesett a régi, majd rövid idő alatt a helyén felállt valami új. Ez a folyamat szervesen illeszkedett az életem többi változásához; a végén már meg sem lepődtem a tőlem távozó emberek dominóján - hiszen rájöttem hamar, hogy akkor én is valamit másképp akarok, új hangulatokat, új működést keresek, újfajta kapcsolatokat, új hangzást, másfajta zenélést. Tóth Pisti gitáros tavaly októberben elment, Lisztes Jenő cimbalmos lett az új zenekari tag, illetve Stummer Márton gitáros is velünk játszik stabilan, váltja Jenőt. Bodoczki Ernő bőgős is távozott, most Orbán Gyuri játszik velem. Czirják Tomi dobos maradt. Ez a ritmusszekció az egekig emel, nagyon nagy energia van benne, és nagyon jó a közös tempó. Dongó (Szokolay Dongó Balázs) és Gerzson (Gerzson János) maradtak, hozzák a csodás etnikus hangzásokat; Dongó fúvósokon (furulya, duda, szaxofon), Gerzson meg mindenen: ney, oud, derbuka. A csapat tagja Sándor Albi hangmérnök és Sohonyai Peti sofőr-road; így van a banda, meg Szalontai Anna menedzser is utazik velünk. Jó velük a buszba beülni, jó a színpadra felmenni, nehéz onnan lejönni.