Élvezzük, ha együtt lehetünk // Lázár Domokos, Pegazusok Nem Léteznek

Október 1-én dupla dalpremierrel egybekötött koncertet ad az A38 Hajón a nyolcvanas évek hazai underground hagyományát a modern melankolikus gitárzenével és elektronikával keresztező Pegazusok Nem Léteznek. Lázár Domokos gitáros-dalszerzővel beszélgettünk.

Október elsején adja idei utolsó budapesti koncertjét a Pegazusok Nem Léteznek. Hogyan értékelitek az idei évet a zenekar szempontjából?

Az év elején a Trafóban egy csodálatos estét sikerült összehoznunk a Mayberian Sansküllotsszal. Már az ő koncertjük alatt lehetett érezni, hogy különleges este lesz: tele volt a hely, 400 ember, a hangulat mégis nagyon intim maradt végig. Másik János három dalban is vállalta a vendégszereplést, ami hatalmas megtiszteltetés volt, hiszen mi körülbelül Európa Kiadón és Cseh Tamáson nőttünk fel. Nagyon jó emlék, sokszor eszembe jut. Kreatív szempontból az év eleje még eléggé nehéz volt: egyrészt mi Ágostonnal és Kristóffal minden idegszálunkkal az új Esti Kornél lemezre koncentráltunk, másrészt Eszter és köztem voltak tisztázatlan dolgok, amelyeket azonban mostanra helyre tudtunk tenni. Tavasz vége óta elkezdtünk megint viszonylag rendszeresen próbálni és azóta 3-4 dalt össze is raktunk. Tavasszal játszottunk néhány helyen, például Debrecenben Szabó Benedekékkel, nyáron volt egy pár fesztiválos koncertünk. Ezeket nagyon élveztük. Meg úgy általában, most megint nagyon élvezzük, ha együtt lehetünk és dalokat írhatunk. És most már ugye öten vagyunk.

Meséljetek Horváth Kristóf csatlakozásáról! Honnan jött az ötlet, mit adott ő hozzá a zenekarhoz?

Kristóf azért került a képbe, mert egyrészt a barátunk és nagyon szeretünk vele lenni, másrészt a nagylemez megjelenése óta nagyobb helyekre is hívnak minket játszani és úgy éreztük, hogy kell egy olyan ember, aki a lemezen hallható, sokszor nagyon fontos szinti szólamokat élőben is stabilan le tudja játszani, emellett gitározni is jól tud. A lemezre a legtöbb dalban két gitárszólamot játszottam fel, és klassz, hogy most már élőben is meg tudjuk ezt oldani Kristófnak köszönhetően. Plusz Kristóf egy tök kreatív zenész, az új dalokba és a próbákra is hoz, hozott ötleteket.

Saját bevallásotok szerint újra kellett gondolnotok az egymással való viszonyotokat Eszterrel. Mit takar ez pontosan? Mennyire változott meg ez által és Kristóf csatlakozásával a dalszerzés folyamata?

Túl sokat nem akarunk ezen a témán lovagolni. Arról van csak szó, hogy már nem vagyunk együtt és egy ideig mindkettőnek nagyon fura volt így tovább csinálni a zenekart. Mivel egyikünk sem volt még ilyen helyzetben, idő kellett, hogy hozzá tudjunk ehhez szokni. A dalszerzés folyamata, mióta rendeztük a dolgokat, ugyanolyan mint régen: a most megjelenő kislemez szövegeit is nagyjából együtt írtuk, együtt agyaltunk a próbán összerakott demókra. Nagyon jó barátok vagyunk, minden ezen alapszik. Kristóf érkezésével, ahogy arra már utaltam, még több kreatív energia lett a zenekarban és magabiztosabbak lettünk élőben.

A most megjelenő két szám szövegét ismét közösen írtátok Eszterrel. Miért maradt ez abba anno? Más volt most, mint mielőtt abbamaradt volna?

Tavaly, a nagylemez utáni évben megjelent két új dal, a Mindig sötét van és a Tűnődöm. Én ezeket a dalokat eléggé szeretem, de mivel volt egy fura helyzet Eszter és köztem a fent említett dolgok miatt, másfajta érzésekkel mentünk neki a felvételeknek, nem voltunk annyi időt együtt, ami az igazán elmélyült és nyugodt munkához kell. Nem is tudnám megmondani, hogy pontosan miben volt más, egyszerűen kevésbé volt jó együtt lenni és ez nyilván sok mindent befolyásolt.

Meséljetek a két új számról!

A Menekülök és a Senkiben nincs erő című dalokról van szó, amiket dupla A-oldalas kislemezként hozunk ki szeptember végén. Tényleg eléggé frissek, tavasz végén kezdtük el csinálni és egészen a felvétel kezdetéig csiszolgattuk őket. A dobot Kirschner Péternél a Lily Stúdióban, a többi hangszert és az énekeket otthon vettük fel. Nehéz dalokról mesélni. Talán éppen azért csináltuk meg ezt a zenekart, hogy ne kelljen annyit beszélnünk. A címekből azért talán sejthető, hogy nem a határtalan jókedvünket akartuk kiadni magunkból, fura is lenne.

Tervek, álmok, rémálmok?

Álom: A szigetes Sigur Rós óta arra vágyunk, hogy nekünk is legyen olyan nagyon gyorsan forgó izénk, amivel a basszeros csávó a gitárján játszott és aminek olyan hangja van, mint egy épp kitörni készülő gejzírnek (a neve E-Bow). Terv: Jó dalokat szeretnénk írni, jó koncerteket adni. Rémálmaink nincsenek (vagyis dehogynem).