Az egyik tenger, a másik óceán // Szilárd

Augusztus 5-én a Tetőteraszon koncertezik szólóprodukciójával-zenekarával a Quimby billentyűse, Balanyi Szilárd. Az immár jó pár éves saját kalandot próbáltuk meg innen-onnan megvilágítani.

Sokáig ez egy igazi szólóprodukció volt, egy ideje már inkább zenekar. Mi hozta a változást?

Arra jöttem rá, hogy sokkal több a lehetőség és sokkal érdekesebb, meglepőbb tud lenni egy dal, ha több embert eresztek össze az alkotásnál. Mindenkinek, így nekem is megvannak a korlátaim, így viszont lehet azt tágítani, áttörni…

Mik azok a zenei kalandok, amiket itt élhetsz meg és nem a Quimbyben? Mitől saját a saját világod?

Itt szabadabban lubickolhatok a zenei tengerben, de igazándiból csak az a különbség, hogy az egyik tenger, a másik óceán. Víz víz, de kicsit más.

Honnan jött az ötlet hogy énekesnőket invitálj magad mellé a frontba?

Egyrészt van olyan dal, amin már az írásakor érzem, hogy női hangnak kéne énekelnie, másrészt odavagyok azért, ahogy Dorina és Flóra énekel.. Ez is növeli a szabadságot, a zenei lehetőségeket. Barbiról nem is beszélve, de ő csak az ünnepi tejszínhab tud lenni nálunk, mivel a Blahalouisiana miatt ő csak ritkán ér rá.

Milyen volt az idei szilárdos éved, min dolgoztok most?

Az idei év egyszerűen csodálatos volt. Sikerült újraéleszteni a Szilárd zenei univerzumot. Rengeteg helyen megfordultunk a Piano projekttel, voltak zenekaros koncertjeink is, ráadásul új dalokat is megjelentettünk, sőt, új dalokon is dolgozunk, amiket szeptemberben kezdünk rögzíteni Stuttgartban! Szóval, mit is mondhatnék: pont ezt szerettem volna erre az évre. Remek emberekkel dolgozhatok együtt, egy irányba állnak a vektorok.

Álmok, rémálmok, titkos tervek?

Álmom rengeteg van, azoknak élek… Most nagyon jó együtt dolgozni a zenekarral, alig várom, hogy a közönség hallhassa az új dalokat és szeretnék sok olyan koncertet adni, ahol mindenki ugyanazon okból van jelen. Kíváncsiságból és azért, hogy jól érezze magát, hogy kicsit kikapcsolhasson és kirándulhasson velünk a mi kis univerzumunkban...