Publication/name

Tudod, csak azért

Az egyik legelső hazai akusztikus bluesista kétségkívül Vas Zoltán (1952, ének, gitár, basszusgitár), aki már az 1970-es években a székesfehérvári fiatal dalos találkozókon énekelte a maga fanyar humorú bluesait. Több klasszikus korai fekete bluest (Robert Johnson, Leadbelly, J. B. Lenoir) ő ültetett át magyar nyelvre. Azóta számos formációt hozott létre, akusztikusat (Vas-Bocskai Trió, Fővárosi Blues Művek, Bistro Blues Band) és elektromosat (Bluesügyi Hivatal) egyaránt. Legfőbb társa Bocskai István (1953), akivel 1975 óta zenélnek együtt kisebb-nagyobb megszakításokkal. A kilencvenes évek elején ő vitte tovább a Kassák-beli Blueskocsma örökségét az FMH-ban a Komplex Blues Kantonnal.
Vas szintén Bocskaival csinálta a Bistro Blues Band-et (rajtuk kívül Szabó Tamás – szájharmonika, washboard, vendég Bacsa Gyula, tangóharmonika), melynek az 1991-ben megjelent albuma (Tudod, csak azért) az első hazai akusztikus blueslemez volt.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 342–343.

Vas Zoltán

Ha Fekete Jenő jelenti a hagyományt, úgy a másik egykor <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-palermo-boogie-gang-11403">Palermo Boogie Gang</a>-frontember, Szabó Tamás (1968) a szüntelen kísérletezgetést. Egyrészt már korábban is számos hazai popprodukcióban (Zorán, Charlie) vett részt, másrészt 1997 őszén a fiatal kora ellenére több bluesformációban (Mama Killed A Chicken, Paid Holyday, Deep Fried) is megfordult zongorista Nemes Zoltánnal megalapította a Spo-Dee-O-Dee-t. Hozzájuk csatlakoztak később huszonéves muzsikusok (Szűcs Gábor, gitár, Varga László, bőgő, Torma Gábor, dob). Három, stilárisan eléggé heterogén korongot (Drinking Wine, 1999, Boogie Woogie Barbershop, 2000, Ain’t Got No Money, 2002) publikáltak 2003-as feloszlásukig.
A Spo-Dee-O-Dee után Szabó Tamás a bluesos, szvinges Largo Cammino formációban játszott, 2011 óta pedig a tradicionális blues vonalat a beattel és countryval elegyítő Mojo (korábban Mojo WorKings) alapító tagja.
Szabó emellett rendszeresen adott ki szólólemezeket. Első két korongja (The Tailor’s Clothes, 1997, The New Lodger, 1999), sokszínű, eklektikus munka, a 2001-es Blue Orange pedig szokatlan vállalkozás, és egyben arra kísérlet, hogyan lehet beleilleszteni a harmonikát a klasszikus zenébe, illetve a klasszikus darabokat hogyan lehet ötvözni a mai könnyűzenei hangzással. A 2003-as Part Of Silence-en filmzenei anyagok hallhatók, míg a két évvel későbbi All Comes Back-en Nemes Zoltánnal közösen New Orleans hangulatát igyekeznek felidézni.
Miként 2020-ban a Kortárs Online-on nyilatkozta: "Nincs még egy hangszer, ami ilyen szinten jelen lehet a hétköznapjaidban. Elfér a zsebedben, bármikor játszhatsz rajta. A szájharmonika nagyon emberi hangszer. Nincs rajta semmiféle áttét, se húr, se billentyűk: megfújod, és a lyukakon keresztül jön a hang. Emiatt a kapcsolatot is közvetlenebbnek érzem vele."
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 337–338.

Tudod, csak azért

Kapcsolatok

Vas Zoltán

Szabó Tamás (szájharmonikás)