Publication/name

Take 4

A magyar jazz korszakos alakja, az 1960-as és 1970-es évek egyik legünnepeltebb hazai jazz-sztárja, hangszerének méltán híres virtuóza, aki ráadásul egyszerre játszott klasszikus zenét és jazzt. Vele kapcsolatban a szakmában mindenkinek van mókás története.
Híres nagybőgős családból származott, már édesapja is kora egyik leghíresebbjének számított ezen a hangszeren. 1955-ben, Turán László együttesében mutatkozott be. 1969-ben a Zeneakadémia klasszikus nagybőgő szakán szerzett diplomát, ahol tanárai Montag Lajos és Tibay Zoltán voltak, és ahol később tanított is – egészen nyugdíjba vonulásáig. Első saját együttesét 1963-ban alapította, a Pege Trióval – Pege Aladár (bőgő), Balogh „Csibe” Jenő (zongora), Kovács Gyula (dob) – ugyanebben az évben szerepelt a bledi jazzfesztiválon. Az elkövetkező években, évtizedekben számtalan külföldi városban lépett fel, melyek közül a legnagyobb sikereket Prágában (1964), Montreux-ben (1970) és Bombayben (1980) érte el. Fellépett a New York-i Carnegie Hallban is, Herbie Hancock együttesének vendégszólistájaként, ami azért is volt emlékezetes számára, mert akkor kapta meg ajándékba a világ egyik legjobb bőgősének tartott Charles Mingus hangszerét a művész özvegyétől.
Pege Aladár pályája során amúgy szerette merészen keverni a műfajokat, a hetvenes évek második felében például rockzenekarok (Piramis, Hobo Blues Band) előtt lépett fel rendszeresen a néhai Budai Ifjúsági Parkban, de a Locomotiv GT-vel is volt közös országos turnéja. A jazz-zenészek közül az elsők között játszott rockot és fúziós zenét is.
Munkásságát 1972-ben Liszt Ferenc-díjjal, 2002-ben pedig Kossuth-díjjal ismerték el.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 99.

Pege Aladár

Magyarország talán legismertebb jazzgitárosa, a jazztanszakon a gitár szak 1977-es bevezetése óta annak vezető tanára, szinte nincs ma olyan jazzgitáros, aki ne nála kezdte volna. Ráadásul az egyik legtöbbet foglalkoztatott hazai jazzmuzsikus, játéka megszámlálhatatlan hazai pop-, rock- és jazzlemezen hallható.
Prímás édesapja nyomdokain haladva gyerekkorában ő is hegedülni kezdett, később zongorázni tanult. Tizenhét éves korában Pege Aladár együttesének tagjaként megnyerte a Magyar Rádió jazzversenyét. 1970-ben a Kex együttesben tűnt fel, később a Rákfogóban gitározott, majd Kőszegi Imre zenekarában játszott.
1979-ben alapította meg első saját formációját, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-saturnus-53790">Saturnus</a>t – partnerei: Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Dandó Péter (basszusgitár), Gritz Péter (dob), később Kőszegi Imre (dob) –, amellyel két populáris jazzrock albumot jelentetett meg. 1985-ben létrehozta a Babos Trio Pluszt, amit később a Babos Trió váltott fel (Egri János – bőgő, Balázs Elemér – dob).
1989-ben került a boltokba első önálló nagylemeze, a Kinn és benn. Egy évvel később a Petőfi Csarnokban koncertezett Victor Bailey, Terry Lynn Carrington, Jinda György és Szakcsi Lakatos Béla társaságában. Az 1990-es Sham című Hungaroton nagylemezt régi muzsikuspartnerével, Szakcsi Lakatos Bélával és az akkor már az Egyesült Államokban élő, ott roppant népszerű Jinda Györggyel készítette (a korong címe is az ő zenei világára utalt). Az elkövetkezendő években pedig olyan neves amerikai előadókkal lépett fel, mint Frank Zappa, James Moody és Tony Scott.
1994-ben a Sony jóvoltából második jazzalbuma, a Blue Victory Európa tizenkét országában volt kapható. A Babos Quartetben ekkor Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Szappanos György (basszusgitár) és Borlai Gergő (dob) játszott. 1997-től a Babos Project Romani nevű új produkciójával járta a hazai és európai fesztiválokat, mellyel 1998-ban Egyszer volt... címmel albumot is jelentetett meg. Később a Take 4-ral, majd Herbie Mann-nel készített felvételeket. 2004-ben adták ki a Trilok Gurtuval közös koncertlemezét. 2005-től újabb formációt hozott létre, Babos Project Special névvel.
Munkásságát 2003-ban Szabó Gábor-díjjal, 2008-ban Liszt Ferenc-díjjal ismerték el.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 179–182.

Babos Gyula

Kőrössy János 1964-es qualitonos nagylemezén többek között a magyar modern jazz első igazán nagy formátumú trombitása, Tomsits Rudolf (1946–2003) fújt. Másfél évtizeden át volt a Stúdió 11 egyik legstabilabb tagja és elsőszámú hangszerelője, emellett zeneszerzőként és zenekarvezetőként egyaránt elismerést vívott ki magának. 2003-ban neki ítélték oda a Szabó Gábor-díjat, 2008-ban pedig az ő emlékére rendezte meg a Magyar Rádió a jazztrombita tehetségkutató versenyét.
A hatvanas évek elején a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-gonda-janos-44721">Gonda János</a> által vezetett Qualitonban, majd <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-korossy-janos-44863">Kőrössy János</a> és <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bergendy-istvan-161">Bergendy István</a> együtteseiben hívta fel magára a figyelmet, a hatvanas évek végén alapított kvartettje, majd tíz évvel későbbi szextettje pedig a legjobbakéval vetekedett. 1980 és 1992 között az újvidéki rádió big bandjét vezette, melynek egyben karmestere, zeneszerzője, hangszerelője és szólistája is volt. 1991-ben a szekszárdi Belvárosi Plébániatemplomban mutatták be Christus Vinicit – Szekszárdi Jazz Mise című művét. 1995-ben Babos Gyulával, Pege Aladárral és Kőszegi Imrével létrehozták a Take 4 együttest, mellyel három CD-t jelentettek meg. Éveken át tanított a jazztanszakon. A kilencvenes években emellett sokat dolgozott Hobo produkcióiban, lett a bluesénekes-előadóművész több színházi produkciójának és nagylemezének szólistája, hangszerelője.
Pályafutása legerősebb köreit azonban kétségkívül 1964 és 1972 között működő kvartettjével futotta. Előbb a szintén a Stúdió 11-tag Berkes Balázzsal (bőgő) és Korodi Jenővel (dob) alakított triót, majd egy darabig Berkessel duózott. Az ő javaslatára vették be harmadiknak a zongorista Vukán Györgyöt, végül a Kórodit váltó Rosenberg Tamással lett teljes a később legendássá nemesedett Tomsits Quartet. A következő években járták a külföldi fesztiválokat, többek között Montreux-ben, Bledben, Bécsben, Palermóban és Varsóban arattak megérdemelt sikereket. 1971-ben a Dizzy Gillespie-vel, Thelonious Monkkal és Art Blakeyvel fölálló Giants of Jazz előzenekaraként turnéztak Európa-szerte. Főként saját számaik voltak, jól megírt, koncepciózus zenék, kellően progresszív hozzáállással. Kár, hogy a kvartett játékát nem őrizte meg önálló nagylemez.
Tomsits Rudolf: „A prospektuson az volt feltüntetve, hogy a stílusunk modern. Nem avantgarde; abban az időben mentek a free zenék, de azt soha nem szerettük. Azon az úton mentünk, amin Keith Jarrett és Chick Corea is járt: modern jazzt játszottunk, tele swinges elemekkel. Minden számot kidolgoztunk, az akusztikus hangzás minden lehetőségét kihasználtuk. Sok olyasmit csináltunk, amire ma már nem vállalkoznak a zenekarok, mert elüzletiesedett a szakma, mindenki azt nézi, hogy mit tud érte kapni. Mi viszont azért szerettük, mert eljuthattunk fesztiválokra, ahol személyesen láthattuk az addig csak rádióból hallott muzsikusokat. Ez nagy élményt nyújtott, ebből rengeteget lehetett tanulni. Azért is maradtunk korszerűek, mert mindig az áramlattal tudtunk haladni.”
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 110.

Tomsits Rudolf

A modern magyar jazz „nagy generációjának” egyik kiemelkedő muzsikusa, a hazai és a nemzetközi jazzélet egyik legaktívabb résztvevője, legtöbbet foglalkoztatott dobosa. Öt évtizedes pályafutása során szinte nincs olyan számottevő hazai muzsikus, akivel valamilyen formában ne játszott volna. Emellett számos saját együttest vezetett, melyek közül talán a hetvenes évekbeli Kőszegi Rhythm and Brass és a nyolcvanas években a Gregg–Namyslowski–Gárdonyi–Kőszegi-formációja legfontosabb.
Bár világéletében a „Mátyás tériek” között érezte a legjobban magát, egy újpesti körházban nőtt fel. Édesanyja zongorázott, cimbalmozott, édesapja dobolt, de mindketten műkedvelő szinten. Ötéves korától zongorázott, de világéletében a ritmus vonzotta, így önszorgalomból lényegében mindenre dobolt, amit a rádióban hallott. 1962-ben a Mediterrán iskolai együttesben együtt játszott Bajtala Jánossal és Szörényi Leventével.
A Dália Klubban kezdte a szárnyait bontogatni, mindenekelőtt Pege Aladár formációiban játszott, azokkal a hatvanas években már külföldön is sikerrel szerepelt. A Modern Jazz sorozat antológialemezeinek szinte mindegyikén dobolt. 1975-ben szervezte meg első saját együttesét, a különleges – két fúvós, egy dobos és két ütős – felállású Kőszegi Rhythm and Brasst. 1980-ban pedig az amerikai Jack Gregg, a lengyel Zbigniew Namyslowski és Gárdonyi László társaságában nemzetközi formációt alapított, amellyel nagy sikerrel turnézott Európában. Emellett a Vukán György vezette Super Trió és Creative Art Ensemble együtteseinek állandó tagja volt.
Kritikusai szerint sodró ritmusaival, vérbő tempójával hozza lázba a közönséget. Játékán a legnagyobb amerikai dobosok – Philly Joe Jones, Elvin Jones, Art Blakey, Tony Willliams, Jack DeJohnette – stílusjegyei érzékelhetőek, különösen a bebop és free swinging jazz volt rá nagy hatással.
Hosszú pályája során megszámlálhatatlan külföldi és magyar muzsikussal játszott és játszik együtt. Szabados György free jazz együttesével éppúgy fellépett, ahogy a klasszikus swinget játszó Super Trióval vagy a jazz-rock egyik hazai úttörőjének számító Rákfogóval. Játszott Radics Bélával és Frank Zappával, a Take 4-ban társa volt Tomsits Rudolf, Pege Aladár és Babos Gyula gitáros. Zenélt továbbá az Amerikai Egyesült Államokban élő magyar gitárosokkal, Zoller Attilával és Szabó Gáborral, az osztrák szaxofonos Harry Sokallal, Fritz Power zongoristával, és a német harsonással, Albert Mangelsdorffal. Színgazdag dobjátéka több mint százötven nagylemezen hallható.
Hetvenedik születésnapjára Kőszegi Imre: New5 néven hozott létre új projektet, mely saját kompozícióit játssza. Ebenn Kőszegi mellett Horányi Sándor gitározik, Pecze Balázs trombitál, Szaniszló Richárd vibrafonozik és Vasvári Pál basszusgitározik.
Munkásságát 1996-ban Szabó Gábor-díjjal, 2011-ben Liszt Ferenc-díjjal ismerték el.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 160.
 
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/imrekoszegiartist/">https://www.facebook.com/imrekoszegiartist/</a>

Kapcsolatok

Pege Aladár

Babos Gyula

Tomsits Rudolf

Kőszegi Imre