Publication/name

Süsü csapdába esik/Süsü és a sárkánylány

Bergendy István (1939-2020) zeneszerző, szaxofonos, a hazai pop- és szórakoztatózene kiemelkedő személyisége, aki a Bergendy együttesnek megalakulása óta zenekarvezetője volt.
Szolnokon született, ott járt gimnáziumba, emellett az 50-es években a helyi csapatban vízilabdázott. 1958-1961 között a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult autómérnöknek.
Első hangszerének a harmonikát választotta, aztán a Bartók Béla Konzervatóriumban 1961–1964 között klarinétozni tanult. Később a szaxofon lett az egyik fő hangszere. Bár a klasszikus zene alapjaiban meghatározta zenei pályafutásának kezdetét (a Műegyetem szimfonikus zenekarában játszott), élete jelentős részét a szórakoztató-, a könnyűzene, és a társasági zene világában töltötte.
Testvérével, Péterrel már az egyetemen, 1958-ban megalapította a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bergendy-326">Bergendy zenekar</a> ősformációját. Az együttes csúcsidőszaka a hetvenes évek első felében volt, amikor Demjén Ferenc (ének, basszusgitár, szövegíró) és Latzin Norbert (billentyűs hangszerek, zeneszerző) csatlakozásával a zenekar országszerte népszerűvé vált. Akárcsak a zenekar vezetője, Bergendy István, akinek ismertetőjegye a megjelenése volt: hogy kitűnjön a zeneipar szereplői közül, 1971-ben haját leborotválta, és színpompás ruhákban lépett fel. Ez a „védjegye” mindvégig megmaradt, ahogy a nyakába akasztott zsebóra is.
Érdekesség, hogy az első hazai tűzijátékos koncertet Bergendyék csinálták a Kisstadionban, 1974-ben. Kiemelt gázsiként kapott a zenekar 20 ezer forintot, a füstölés viszont százezerbe került. Többé nem próbálkoztak ilyesmivel.
Az 1980-as évek elején alakította meg a Bergendy Koncert-, Tánc-, Jazz- és Szalon Zenekart, akkor 12 taggal, aztán ez a formáció 2009-től kisebb létszámmal működött. A XX. század mindenféle könnyűzenéjét, tánczenéjét játszották, elegáns ruhákban, show-szerű előadásmódban. A kétezres években már csak ritkán vállaltak fellépést, aztán 2017-ben véget ért a Bergendy együttes története.
Bergendy István nevéhez fűződik a Süsü, a sárkány, a Futrinka utca és több más tévésorozat, valamint az Én táncolnék veled című televíziós tánciskola zenéje, emellett musicaleket is írt. A Süsü-dal miatt később az a vád érte, hogy ezt a dallamot egy amerikai zenész már eljátszotta, amire akkor csak annyit mondott egy interjúban, hogy hasonló hangzással tele van a zenevilág.
Azoknak az albumoknak és kislemezeknek a száma meghaladja a százat, amelyeken közreműködött zenekarával, saját vagy más előadók kiadványain. Felsorolni is nehéz, ki mindenkivel zenélt együtt a 60-70-80-as évek hazai énekesei közül. Csak néhányan közülük: Toldy Mária, Korda György, Zalatnay Sarolta, Koncz Zsuzsa, Koós János, Kovács Kati, Máté Péter, Harangozó Teri.
Szeretett minden zenét, a heavy metalt és az operettet is. „Kemény rockot soha nem játszottam, de nagyon sokszor voltam a Rollsszal, a Beatricével, Hobóval. Még gázsi nélkül is lementem velük Pécs környéki turnéra. Fogtam a szaxofonomat, és ha volt egy gitárszóló, utána én fújtam a szaxofonszólót.” – mesélte 1989-ben egy interjúban.
1963 és 2011 között számtalan díjjal jutalmazták zenei munkássága elismeréséül. Ezek közül kiemelkedik a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2009) és a Liszt Ferenc-díj (2011).
81 éves korában, 2020. december 14-én hunyt el Budapesten.
Egy nyilatkozatában azt is elmondta, mi kerülne ide, ha neki jutott volna a feladat, hogy Bergendy Istvánról szócikket írjon egy rocklexikonba. „Egyetlen szót írnék: muzsikus. Ennyi."
HZ

Bergendy István

Az egyik legtovább működő és a legváltozatosabb pályát befutó zenekar.
.A Bergendy testvérek 1958-ban a Közgazdasági Egyetem Ifjúsági Jazz Együtteseként alapították. A változó felállású formáció tradicionális dixielandet, big band slágereket és esztrádzenét játszott, majd a hatvanas évektől fokozatosan áttért a modernebb stílusokra. 1962-től 1966-ig a Budai Ifjúsági Park házi zenekara volt. Kísértek táncdalénekeseket, beatsztárokat, készítettek saját felvételeket, de a jazzisták számára kommersznek, a luxemburgi stílust játszók számára pedig túl jazzesnek számítottak. Számos tagcsere után (1963-ban Tomsits Rudolf trombitás, 1964-ben Oroszlán György gitáros, 1967-ben Hajdú Sándor trombitás érkezett) a Bergendy 1967 januárjában két és fél évre a külföldi vendéglátóiparba szerződött. 1969-ben tértek haza, és a dalszerző Latzin Norberttel (1946–1984, orgona) néhány figyelemre méltó slágert (Szavak, szavak, Zimmezum, Csúnya fekete lány, Te vagy a lexebb) jelentettek meg.
Aztán 1970-ben Debreczeni Csaba (dob) és Demjén Ferenc (1946, basszusgitár, ének) csatlakozásával alakult ki a „nagy Bergendy”, amely a következő években az egyik legsikeresebb zenekar volt Magyarországon. A zenekar talán a legszerencsésebb pillanatban érkezett. A közönség éppen új hangokat, új bálványokat keresett, a listákra új sikerek kellettek, és a Bergendy mindezt szállította. Demjén Rózsi személyében ismert frontembere volt, a profi zenészek levették a trendet, és a két szerzővel (Latzin, Demjén) ugyanolyan gazdagsággal ontották a slágereket, mint egykor az Illés vagy az Omega (Jöjj vissza vándor, Jelszó: LOVE, Úgy szeretném, Sajtból van a Hold, Iskolatáska). Ráadásul a hagyományos slágervilágot igényes jazz-rockkal, fúvósokkal, többszólamú vokállal és közönségnek kedves ideológiával (jelszó: szeretet) fűszerezték.
1971-ben angol nyelvű dalok feldolgozásait készíthették el – hat különböző borítóval megjelent – bemutatkozó nagylemezüket (Beat ablak), 1972-ben második díjat kaptak a Táncdalfesztiválon (Úgy szeretném). 1973-ban elkészítették az első dupla nagylemezt (Hétfő [Hét fő]). Az Ötödik sebesség LP (1974) után Latzin Norbert távozott – helyére Tóth János Rudolf (1948, gitár) érkezett, majd több mérsékelt sikerű album (Fagypont fölött miénk a világ, 1976, Jazz, 1976) után Demjén Ferenc is kilépett.
A hetvenes évek első fele vitathatatlanul a Bergendynek jött be leginkább. 1971–75 között a zenekar sikereit zengte a rádió, a televízió, a hanglemezgyár. Az Omega után játszottak az E-klubban, a balatoni zenés hajókon, bejutni mindkét helyre igazi bűvészmutatványnak számított. Ám ahogy bekövetkezett a nemzedék- és stílusváltás (csövesek, kemény rock), úgy a Bergendynek is bealkonyult. Több felállás és próbálkozás után 1980-tól Új Bergendy néven játszottak Balogh Ferenc énekessel, majd 1983-ben megalakult a Bergendy Koncert-, Tánc-, Jazz- és Szalonzenekar, amely ismét a régi idők tánczenéjét játszotta. A zenekar szolgáltatta az Én táncolnék veled című tévéműsorhoz a zenét. Ezt követően számos filmhez, tévéműsorhoz, gyerekműsorhoz (Süsü, a sárkány) komponáltak kísérőzenét, Ólomkatona címmel pedig rockoperát is írtak.
1992-től előbb Demeter György, majd Zareczky Miklós volt az énekesük, s a zenekar továbbra is a rock and roll előtti évtizedek muzsikáját – szving, dixie, boogie, szalonzene, húszas-harmincas évek tánczenéje – játssza. Az új évezredben pedig a zenekar működése kizárólag báli, privát rendezvényekre, valamint utcabálokon, szabadtéri fesztiválokon való részvételekre korlátozódott.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 226–227. Cikkeink: <a href="https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/08/cseh-tamas-kern-andras-csik-zenekar-demjen-ferenc-wellhello-zene/">https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/08/cseh-tamas-kern-andras-csik-zenekar-demjen-ferenc-wellhello-zene/</a>

Kapcsolatok

Bergendy István

Bergendy