Publication/name

I legális szerető

(Nagy Krisztina, 1970) festőművész és énekesnő, sokak szerint „a hatvanas évek perverz reprodukciója”, aki a leginkább mindig mindenáron arra törekedett, hogy pukkassza a polgárokat. Hol bugyiban és melltartóban feszített az óriásplakáton, hol hatféle mellel egy számítógéppel manipulált képsorozaton, hol saját temetését rendezte meg, hol bekeretezett szerelmes verseit, vagy huszonöt egyforma képet tett ki a falra kiállítás gyanánt.
Első, még lányokból álló zenekara is alkalmi gegből nőtt ki 1989-ben: szerelmes volt az egyik tanárába, és az ő kedvéért zenés-táncos-miniszoknyás produkciót hozott létre, ami olyan jól sikerült, hogy folytatták. Később fiúk is csatlakoztak hozzá, már velük jelent meg az első kazetta (UFO, 1995) címmel, rajta olyan dalokkal, mint a Buzi, a Száll az űrhajó, a Ne kiabálj! és a Cicalány.
1997-ben jött a debütáló CD-jük (Ne mondd rám), majd két további CD után (Koncert Mix Best Of, 2000, Illegális szerető, 2001) Tereskova több látványos koncerten búcsúzott el az énekesi pályától, és azóta inkább kiállításaival pukkasztja a polgárokat.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 230–231.

Kapcsolatok

Tereskova