Publication/name

Epilógus

A nyolcéves fennállása idején mindössze két nagylemezt publikáló debreceni Panta Rhei a rendszerváltozás előtti magyar poptörténelem egyik nagy talánya: az Emerson, Lake &amp; Palmer nyomvonalán indult, letiltott Bartók-átirataival elhíresült zenekar ugyanis rádiós és hanglemezgyári nyomásra a legkülönbözőbb zenei stílusokban próbálta ki magát. A diszkótól a sanzonon át a jazzig terjedt a skála, Ács Enikővel még Weöres Sándor-feldolgozásokat is előadott, miközben messze a legnagyobb sikereit az 1983-as, több mint százezer példányban eladott elektronikus zenei LP-jével (p.r.computer) aratta. De mire ez a korong a boltokba került, a Panta Rhei voltaképpen már nem létezett.
„Szívünk szerint progresszív rockot játszottunk, hangszeres zenét, klasszikus feldolgozásokat. Csak az akkori, hihetetlenül merev struktúrák között ezzel nem lehetett érvényesülni. Így sok mindent csináltunk, és ezek közül sokba a kényszer vitt bele” – magyarázta 2014-ben a Quartnak e nagyfokú eklektikusság okait Szalay András zenekarvezető.
Az 1974-ben debreceni egyetemisták által alapított Panta Rhei mindenesetre az első években még részben King Crimson-, ELP-, Yes- és Nice-dalokkal, részben saját átiratokkal (Hacsaturján: Kardtánc, Grieg: Peer Gynt) koncertezett. Bár az 1977-es Ki mit tud?-on hosszúra nyúlt improvizatív számukkal az elődöntőben kiestek, még ebben az évben lemezfelvételt készíthettek a Hanglemezgyárban. A Bartók-átiratokból álló album első kontingense állítólag már az MHV raktárában várta, hogy a boltokba szállítsák, amikor ifj. Bartók Béla tudomást szerzett róla, és anélkül, hogy az anyagot hallotta volna, óriási botrányt csapott, így a kész példányokat be kellett zúzni. (A sors iróniája, hogy amikor 1998-ban a Mega Records dupla CD-n ki akarta adni a Panta Rhei archív felvételeit, amelyeknek körülbelül a fele Bartók-feldolgozásokból állt, az időközben meghalt ifj. Bartók Béla helyett az Amerikában élő Bartók Péter tiltotta le a megjelentetést.) Úgyhogy a Panta Rhei esetében nem tudott ugyanaz a taktika működni, ami példaképe, az Emerson, Lake &amp; Palmer esetében igen: annak bemutatkozó albumára ugyanis szintén előzetes engedélykérés nélkül került rá az Allegro Barbaro (mi több, The Barbarian címmel, saját szerzeményként feltüntetve), amiért persze a Bartók-örökösök beperelték a zenekart, de végül – miután a korong már a boltokban volt – valahogy mégiscsak megegyeztek. A nagylemez későbbi kiadásaiban pedig már Bartók szerepel szerzőként.
„Maguk olyan tehetséges fiúk, de mit vacakolnak ezzel a hülye progresszív zenével, vegyék be a zenekarba Laár Andrást, csináljanak egy lemezt, azt kiadjuk” – ajánlotta nekik ezt követően Erdős Péter, a korszak hírhedt popzenei menedzsere, és ezzel megszületett a „háromperces Panta Rhei”. Feltűntek a Tessék választani! előadói között, 1979-ben a Mandarin című jazz-rockos számukból diszkósított verziót készítettek, amely a rádiós slágerlistára is felkerült.
A Laárral rögzített, groteszk életképeket és számos elektronikus ötletet felvonultató bemutatkozó albumuk viszont felemás eredményt hozott. Ahhoz túl igényes volt, hogy sláger legyen, ahhoz meg túl kevés, hogy valódi művészi élményt nyújtson, és miközben a régi rajongók számára idegenül hangzott, újabb követőket nem hozott. Ráadásul, mire megjelent, Laár már a formálódó KFT-vel próbált, így hiába adtak el belőle harmincötezer példányt, az albumot nem igazán volt kivel népszerűsíteni.
A zenekar 1982 tavaszán adta utolsó koncertjét, addigra a Szalay testvérek és Matolcsy Kálmán felfedezték maguknak az elektronikus popzenét, a Tangerine Dream és a Kraftwerk zenei világát, majd 1983-ban – Kóbor János (Omega) kezdeményezésére – hármasban felvették a teljességgel elektronikus p.r.computer LP-t, amelynek anyagát jórészt a saját fejlesztésű Muzix 81-gyel készítették. Ebből már százezer példányt értékesített az MHV, de a produkció mögött szintén nem állt valós zenekar, úgyhogy mindössze néhány alkalommal mutatták be élőben – főként Benkő László, Balázs Fecó és Mihály Tamás társaságában. Majd feladták a szélmalomharcot, és inkább a tudományos pályára koncentráltak – Szalay Sándor professzor régóta a kozmológiai kutatások világszerte elismert szaktekintélye, míg Szalay András nemzetközi hírű hangszerfejlesztő mérnök, Matolcsy Kálmán pedig neves rendszerfejlesztő lett.
Az ezredforduló környékén több archív felvételüket megjelentették CD-n: Grieg Peer Gynt-jének 1976-ban felvett, de kiadatlan átiratát 1998-ban tették közzé, egy átfogóbb válogatáskorongot 2002-ben. 2017 júliusában pedig – 35 év után először – egyetlen koncert erejéig újra színpadra lépett a RAM-ban a Panta Rhei.
JBSz–SJ
 
forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (60–70-es évek), Bp., Kossuth Kiadó, 2019, p. 311–314.
<a href="http://www.panta-rhei.hu/">http://www.panta-rhei.hu/ </a>
<a href="https://www.facebook.com/people/Panta-Rhei/100057435490282/">https://www.facebook.com/people/Panta-Rhei/100057435490282/</a>

Panta Rhei

Szalay András énekes, basszusgitáros, zeneszerző. 1974-1982 között a hazai progresszív rockzene egyik legeredetibb formációjában, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-panta-rhei-8090">Panta Rhei</a> zenekarban játszott. 35 évvel megszűnésük után, 2017-ben újra összeállt az együttes, és azóta alkalmanként tartanak egy-egy koncertet.
Szalay András már fiatalon zenélni kezdett - saját építésű gitárjával. Amikor 1971-ben debreceni egyetemista lett, megkereste őt a három Bokor-testvér, a későbbi Color tagjai, és beszállt hozzájuk gitárosnak. Ekkor még nem Color volt a banda neve, hanem az Orvosi Egyetem Zenekara vagy DOTE zenekar néven futottak.
1974-ben alapította a Panta Rhei együttest, testvérével, Szalay Sándor (1949) gitárossal és a billentyűs Matolcsy Kálmánnal (1953–2005). Ő maga basszusgitáron játszott. Különleges, jórészt saját készítésű elektronikus eszközöket is használtak. Több műfajt kipróbáltak, játszottak klasszikus zenei feldolgozásokat, progresszív rockot, jazz-rockot és diszkózenét is. Bartók-feldolgozásaik kiadására a zeneszerző családja nem adott engedélyt. Nyolcéves fennállásuk alatt két nagylemezük jelent meg. Laár András gitáros-énekessel adták ki 1981-es bemutatkozó albumokat (Panta Rhei), itthon és külföldön százezer példányban eladott P. R. Computer című lemezükön (1983) elektronikus zene hallható, a három alapító tag szintetizátor-játékával. Mire ez a kiadvány boltokba került, a Panta Rhei már nem létezett.
Szalay András ezután néhány évig Németországban élt és dolgozott. Foglalkozását tekintve fizikus és nemzetközi hírű hangszerfejlesztő mérnök. Szintetizátorait és elektronikus hangkeltő eszközeit itthon többek közt Presser Gábor és az Omega, külföldön pedig világhírű zenészek egész sora – köztük John McLaughlin gitáros és Michael Brecker szaxofonos is használta. A kétezres évek elején az Akai cégnek dolgozott, ahol basszuspedálokat fejlesztett. 2015 karácsonyára készült el az első száz darab Future Impact basszusszintetizátorral, ami egy nap alatt el is fogyott. Ezekből az angol Muse zenekar is kapott két darabot.
2017-ben állt össze ismét a Panta Rhei, fiatal zenészekkel kiegészülve – köztük András fiával, Szalay Dániel dobossal (Shell Beach, SONYA). A Rockmúzeum rendezvényén léptek fel – 35 év után először, 2018-ban pedig Debrecenben és Budapesten, az A38 Hajón is adtak egy-egy koncertet. 2022-ben a budapesti MOMkult-ban léptek fel.  Koncertjeiken minden korszakukból játszanak: Bartók-feldolgozásokat, elektronikus zenét és rockklasszikusokat is.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100057435490282">https://www.facebook.com/profile.php?id=100057435490282</a>

Kapcsolatok

Panta Rhei

Szalay András