Publication/name

A Krónikás

A Rock Színház az egykori ZG- és Generál-tag Várkonyi Mátyás (1950) és a Koronggal korábban a hadak útját megjárt Miklós Tibor (1947–2013) édes gyermeke, mely először 1980. augusztus 14-én a margitszigeti Vörösmarty kertmoziban az Evita magyar változatával debütált. Ahogy egy korabeli cikkben olvasható: „Bemutatkozott a Rock Színház, bemutatta az Evitá-t – és sikert aratott. Nem is annyira a mű sikerét – azt is –, sokkal inkább a műfajét. És az ügyszeretetét, a színjátszáshoz oly szükséges lelkesültségét, áldozatkészségét, a vállalt ügybe vetett hitét. Ennek a nyarunknak ez a legnagyobb tanulsága – s nemcsak a télre. Nem az induló évadra. Hanem a színjátszásra általában.”
Abban persze, hogy a Rock Színház egy klasszikus angolszász rockoperával, az Evitá-val nyitott, az is szerepet játszott, hogy elsőre nem akartak túl merészet lépni. Ez a mű mind tematikájában, mind zenéjében közelebb állt a korabeli közízléshez, mint mondjuk a Hair vagy a Jézus Krisztus Szupersztár. Ráadásul esetében ideológiai ellenállásra sem kellett számítaniuk.
Aztán éppen az Evita szakmai és közönségsikere tette lehetővé később a születésük idején aktuális ifjúsági problémákkal (galerik, kommuna, békemozgalom) foglalkozó klasszikus musicalek – így a West Side Story (1955/1983), illetve az említett Hair (1967/1985) és Jézus Krisztus Szupersztár (1970/1986) – honosítását. Illetve a műfaj hazai történetében a következő mérföldkőnek számító első magyar rockopera, a Sztárcsinálók létrejöttét.
A darabot 1981. augusztus 6-án a győri sportcsarnokban mutatták be. Zenéjét Várkonyi Mátyás írta, szövegét Miklós Tibor, egy fiatal filmrendező, Kovácsi János vitte színre, a szerepeket többek között Eszményi Viktória, Kováts Kriszta, Sörös Sándor, Szakácsi Sándor és Szolnoki Tibor énekelte.
Ahogy Miklós Tibor a műfajról szóló könyvében (Musical!, 2002) visszaemlékezett, az első magyar rockoperához olyan témát igyekeztek keresni, amely politikai tartalmú, állásfoglalás a diktatúra ellen, de talán mégis elkerüli a cenzúra figyelmét. Várkonyi Mátyást a széles skálájú zenei megfogalmazás lehetősége miatt izgatta és inspirálta Néró, az ókori diktátor figurája, Miklós pedig a politikai sztárcsinálás példázatát akarta megírni a császárrá emelt kamasz és a római kazamaták mélyén szervezkedő első keresztények történetében. Ennek megfelelően a Sztárcsinálók zenei szempontból különös, bár sok újítást nem tartalmazó ötvözet: jazz, blues, rock- és popzenei elemek egyaránt megtalálhatók a dalokban. A szövegek pedig értelemszerűen tele voltak áthallással, és áttételesen egyszerre figurázzák ki az aktuális társadalmi, politikai és zeneipari rendszert. Mintegy jelmondattá téve a költő Juvenalis verssorát: „sok dicsőség és tengernyi szenny, ez a történelem”.
A Sztárcsinálók végül egyike lett a legtöbbet játszott magyar musicaleknek: itthon és külföldön összesen több mint ezer előadást ért meg. Fényét azonban elég hamar, alig két év múlva elhomályosította egy olyan rockopera (István, a király), melynek sikerét azóta sem tudja egyetlen más mű megközelíteni.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 129–130.

A Krónikás

Kapcsolatok

Rock Színház

Miklós Tibor (szövegíró)