Publication/name

12 nő

Tolcsvay László (1950) zenész, énekes, zeneszerző, előadóművész, felesége Péreli Zsuzsa képzőművész, testvére Tolcsvay Béla,
Klasszikus zenei tanulmányai mellett beatzenekarokban játszott, 1967-ben a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tolcsvay-trio-6674">Tolcsvay Trió</a> egyik alapítója, mellyel az elsők között ötvözte a rockzene elemeit a magyar népzenével. A formáció legnagyobb sikerét 1973-ban aratta, amikor Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményét megzenésítette, mely bár csak 1981-ben kerülhetett nagylemezre, korosztálya egyfajta himnuszává vált. 
1973 szilveszterétől a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fonograf-488">Fonográf</a> tagja és egyik zeneszerzője lett, az együttes 1984-es feloszlásáig több mint tíz nagylemez készítésében vett részt. A zenekarnak komponált slágerei (Első villamos, Jöjj kedvesem) mellett rendszeresen írt Koncz Zsuzsának és Halász Juditnak dalokat. 
Az elmúlt évtizedekben számtalan szólólemezt jelentetett meg (Várd ki az időt, 1983, Kapcsolj át, 1995, Fehér zaj, 1997, 12 nő, 2002, ’68, 2018), egyik legnagyobb munkája mégis az 1987-ben írt, a népi, a klasszikus és a rockzenei hagyományokat ötvöző Magyar Mise. Benne rockerekkel és operaénekesekkel, modern ütőegyüttessel és népzenészekkel, valamint egy száztagú klasszikus kórussal.
Színpadi művei közül talán a legjelentősebbek a Müller Péterrel és Bródy Jánossal közösen írt Doctor Herz musical, melyet tíz éven át játszottak a Madách Színházban. Ugyanitt mutatták be 1991 húsvétján a Müller Péterrel és Müller Péter Sziámival közös Mária evangéliumá-t, mely nemzetközi szinten is jól futott, illetve 1995-ben az Isten pénze című musicalt (ugyancsak Müller Péterrel és Müller Péter Sziámival).
További színpadi művei: Testamentom (oratórium, 1992), Bábel (táncdráma, 1994), Beszterce ostroma (daljáték, 1999), ÖrökKörök (balett, 2002), Rákóczi-fantázia (2003), Egy mondat a szabadságról (kantáta, 2006), Ördögölő Józsiás (tündérmusical, 2013), Vörös és fekete (musical, 2015).
Munkásságáért 1989-ben eMeRTon-díjat, 1991-ben Erzsébet-díjat, 1995-ben Erkel Ferenc-díjat és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét kapta.
JBSz
 
<a href="https://www.facebook.com/tolcsvay.laszlo/">https://www.facebook.com/tolcsvay.laszlo/</a>

Tolcsvay László

A főleg country-stílusú dalairól ismert, napjainkban gyerekeknek éneklő Eszményi Viktória az 1972-es Ki mit tud?-on folkkategóriában versenyzett. 1973-tól előbb a Bergendyvel, majd az Omegával lépett fel. Melanie-ra emlékeztető gitáros-énekesnő dalaival (Egy rozoga ház, Szólj, ha valaki kell, Üzenj a széllel, Üres egy hely, Nagyon fázom, Egyszer még visszatér) kisebb sikereket aratott, és a hetvenes években a hazai slágerparádék mellett elsősorban külföldön vendégszerepelt. Kiváló hangi adottságait az évtized végétől a Rockszínház előadásain (Evita, Sztárcsinálók) kamatoztatta.
Karrierje az 1981-es Táncdalfesztiválon újult meg, ahol későbbi férje, Heilig Gábor jóvoltából talált rá igazi hangjára (Vidéki lány vagyok). Első country stílusú nagylemezét 1981-ben a Bojtorján együttessel készítette. 1983-ban házasodott össze Heilig Gáborral, akivel két közös popalbumot (Nekem ő a legszebb, 1984, Veled és nélküled, 1986) jelentetett meg. 1987 óta főként gyerekzenéket tartalmazó nagylemezeket ad ki.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 362–363.
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/eszmenyiviktoria/">https://www.facebook.com/eszmenyiviktoria/</a>

Eszményi Viktória

A marosvásárhelyi születésű rockénekesnő tornásznak, majd testnevelő tanárnak készült, de a nyolcvanas években énekelni is tanult, és miután Magyarországra áttelepült és előadói engedélyt szerzett, előbb a külföldi vendéglátóiparban dolgozott, majd 1988-ban a Rózsaszín Bombázók tagja lett. 1989-től több zenekarban (Kormorán, Keresztanya) énekelt, illetve vokálozott. 
Szólistaként bemutatkozó nagylemeze 1999-ben jelent meg (Nem tudod elvenni a kedvem), amiért megkapta a legjobb énekesnőnek járó eMeRTon-díjat. Balázs Fecóval (Csönd éve volt) és Erox-szal (Ciosa della Vita) sikeres duetteket énekelt, de hiába lett a második nagylemez (Nekem más kell, 2001) poposabb hangvételű az előzőnél, és hiába írt rá dalokat Szűcs Norbert és Adamis Anna, mégsem sikerült szintet lépnie. 
Pedig ekkor már létezett saját zenekara, a Keresztes Ildikó Band, melyben az indulásnál Maróthy Zoltán gitározott (őt 2001-től Alapi István váltotta), Vörös Gábor basszusgitározott, Pálfi Balázs billentyűzött és Herpai Sándor dobolt. A 2000 és 2002 között működő formáció 2005-ben Edda-tagokkal átmenetileg újjászületett (Alapi István gitár, Gömöry Zsolt billentyűsök, Kicska László basszusgitár, Hetényi Zoltán dob), majd 2009 és 2011-ben ismét életre kelt, ezúttal Szekeres Tamás gitáros vezetésével, akit 2012-ben Szűcs János váltott. A Keresztes Ildikó Band végül 2014-ben szűnt meg. 
Keresztes Ildikó az új évezredben ennek ellenére főleg rockoperákban és zenés darabokban tündökölt (többek között 56 csepp vér, Kabaré, Irma, te édes, A költő visszatér, Az első sírásó, Kabaré, Chicago), játszott az István, a király későbbi bemutatóiban, rendszeresen fellépett az Omegával, éveken át volt az X-Faktor mentora. Miközben továbbra is keresett vokálénekesnek számított, jellegzetes rekedtes hangja több tucatnyi hanghordozón hallható.
Harmadik szólóalbumán (Minden, ami szép volt, 2008) magyar rock és blues előadók dalait adta elő. Azóta további három, kereskedelmi szempontból sikeres nagylemezt (Csak játszom, 2010, A démon, aki bennem van, 2011, Most, 2016) jelentetett meg.
JBSz
<a href="https://www.facebook.com/KeresztesIldiko/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/KeresztesIldiko/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/keresztesildiko_official/">https://www.instagram.com/keresztesildiko_official/</a>

Keresztes Ildikó

A hatvanas években felbukkant beatlányok közül kétségkívül ő vitte a legtöbbre, ő emelte pódiumművészetté a műfajt.
Tizenhat évesen, 1962-ben a Ki mit tud?-on tűnt fel az egyik „gézengúzként”. Felfedezése Benkő László nevéhez fűződik: „Néztük a tévében a Ki mit tud?-ot, és látjuk, hogy a gézengúzok közül az egyik, bizonyos Koncz Zsuzsa valahonnan nagyon ismerős. Akkor már a Várban játszottunk, nagy törzsközönség előtt. Következő szombat, buli a Várban, megvan! Innen ismerjük, a saját bulinkról, ott táncolt lent egy sráccal. Nekilódultunk a szünetben a szaxofonossal, leszólítjuk a büfében, hogy lenne-e kedve megtanulni néhány számot. Mondta, lehet. Össze is jöttünk, egész héten gyakoroltunk. A Locomotion-t és hasonló nótákat. Szombaton indult a műsor, mi show-ban gondolkodtunk: Zsuzsa továbbra is lent táncol a fiúval, mi meg egyszer csak spontán felhívjuk a csajt, aki elénekel három nótát. Nagyon nagy sikert aratott.”
A Koncz–Omega fúzió azonban rövid ideig tartott. 1963-ban a Sportcsarnokban megrendezett koncert után a tizenhét éves énekesnő átpárolt az Illéshez, majd amikor a zenekar kikerült a külvárosba, tovább állt a belvárosi Metróhoz. Little Eva-, Connie Francis-, Sandie Shaw-dalokat énekelt. Végül 1965-ben a Rohan az idő című Szörényi-sláger indította el a pályáját. Egyik főszereplője volt az Ezek a fiatalok című filmnek (Mr. Alkohol, Szőke Anni balladája, Ez az a ház). 1967-től 1969-ig elsősorban táncdalénekes, a táncdalfesztiválok rendszeres fellépője volt (Színes ceruzák, 1968).
Az első nagylemeze (Volt egyszer egy lány, 1969) megjelenése után csak az Illéssel (1973-ig), majd a Fonográffal (1978-ig) készítette nagy- és kislemezeit. 1973-ban Jelbeszéd című albumát - elsősorban a rajta található Ha én rózsa volnék című dal miatt – betiltották. A hetvenes évek elején, első lemezein a játékosság, a könnyedség, a kedvesség, egy új műfaj, a popsanzon megteremtésének igénye a meghatározó. Ekkor született dalai (Micimackó, Kis herceg, Szinga-linga, Csillag Hajnalka) a mai napig népszerűek, és ez a népszerűség fogadtatta el 1973-ban az előzőektől alapvetően eltérő, súlyos mondanivalójú lemezét, a Jelbeszéd-et, mely a Szörényi–Bródy szerzőpáros valódi, a beatkorszakot elbúcsúztató dalait tartalmazza. Már az „új” Bródy által kitalált jelbeszédben megfogalmazva, nyersen és kíméletlenül számolt le az álmokkal, idézte meg a forradalminak hitt nemzedék nevében Petőfi alakját, rajta találhatjuk a beatnemzedék utolsó, talán legszebb himnusszá lett hitvallását (Ha én rózsa volnék).
A Jelbeszéd-del azonban nemcsak a szerzőpáros, hanem Koncz életében is lezárult egy szakasz, és az Illés megszűnése, a Fonográf megalakulása után döntenie kellett, kivel és hogyan folytatja tovább. Együttműködése a szerzőpárossal nem szakadt meg, de – némileg kényszerből, hiszen Bródyt „leállították” – a magyar és külföldi költők műveit énekelte lemezre. Elhatározása Liszt-díjat eredményezett (1977), a műfajnak is fontos és jelentős elismeréseket hozott. Weöres Sándor írta: „Úgy hiszem, sokan köszönhetik Önnek Weöres Sándor- és József Attila-szeretetüket. Ön az idők folyamán énekesből népművelővé vált.” Ilyen elismerő, méltató dicséretet a műfaj képviselői még soha addig nem kaptak.
Az évtized közepétől az egyik legsikeresebb magyar exporténekesnő lett (NDK, NSZK, Franciaország, Lengyelország). Slágerei rendszeresen szerepeltek a sikerlistán (Zöld szemem kék, A széllel szemben, Előszó, 1964, Bordódi Kristóf, Mama kérlek, Még minden előttem áll, Légy óvatos, A szerelem hív, Őszinte bohóc, Könnyű kis kabátban). 1979-től váltakozó zeneszerzőkkel (Tolcsvay László: Valahol, Menetrend; Bornai Tibor: Újhold, Fordul a világ) dolgozott, mindinkább háttérbe vonulva a mindennapi popélettől. 1981-ben résztvevője volt A Koncert című nosztalgiaestnek és a róla készült filmnek. Az 1980-as évektől ritkábban jelentkezett albumokkal, és a reprezentatív koncertek mellett a turnézást is hanyagolta.
1991-ben a Hungarotontól átszerződött a független Quint (később EMI-Quint) kiadóhoz, ahol öt albuma jelent meg (Illúzió nélkül, Ne veszítsd el a fejed, Jubileum XXX., Unplugged, Miénk itt a tér). 1997-ben ismét a Hungarotonhoz szerződött, ahol azóta több válogatás-CD-n kívül kilenc új anyagot tartalmazó albumot adott ki. Ezek egyike a Csodálatos világ, amelyen duettben énekelt a hazai élmezőny legjobb előadóival. 2002-ben kiadott stúdiólemezén (Ki nevet a végén?) pedig először dolgozott együtt Lerch Istvánnal. Addigi szerzői mellett többek között Bódi László (Cipő), Gerendás Péter és Müller Péter Sziámi dalait is elénekelte. 2006-os verslemezén (Egyszerű ez) a magyar irodalom klasszikusaitól és az új generáció költőinek verseiből válogatott. Szabadnak születtél  címmel 2020-ban jelent meg jelentős életművének eddigi utolsó, új dalokat tartalmazó stúdióalbuma.
Számos elismerés és díj tulajdonosa, melyek közül a legrangosabbat, a Kossuth-díjat 2008-ban vehette át.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 83–85, 409–412.
 
Kapcsolat:
<a href="https://konczzsuzsa.hu/">https://konczzsuzsa.hu/</a>

Koncz Zsuzsa

Bár pályája szorosan összefügg a Muzsikáséval, érdemes külön írni a méltán világhírű Sebestyén Márta (1957) népdalénekesről, aki kellő zenei örökséggel született, lévén édesanyja, Sebestyénné Farkas Ilona – vagy, ahogy a mozgalomban hívják, Mona néni – Kodály Zoltán egyik utolsó tanítványa, és az egyik legismertebb hazai zenepedagógus és karnagy. Ő nyerte azt a hanglemezt, amelyen palóc lányok és csángó asszonyok énekeltek, és amely tizenkét éves korában úgy elbűvölte a lányát. És miközben korosztálya Beatles- és Stones-lázban égett, Sebestyén Márta a csángó Jánó Annától tanulta felvételről a népdalokat.
Tizenöt és fél évesen fedezte fel Sebő Ferenc, az első koncertjét 1974 márciusában az Egyetemi Színpadon adta a Muzsikással, majd a Sebő, a Muzsikás és a Vujicsics együttessel egyaránt rendszeresen fellépett. Az igazi hírnevet az 1983-ban bemutatott István, a király című rockopera hozta meg neki, bár Koltay Gábor nem ítélte színpadképesnek és a Réka szerepét játszó lánynak csak a hangját kölcsönözhette. (Pedig, mint a bemutatón Koncz Zsuzsa megjegyezte: „Ennek a lánynak gyöngyök peregnek a torkából”.) Miközben a nyolcvanas évek második felében Cserepes Károllyal három, korát megelőző, ma már világzenének nevezhető albumot készített (Jeles napok [Szörényi Leventével] 1984, Szerelmeslemez [Szörényi Leventével], 1985, Kivándorlás [Hobóval], 1989).
Aztán, ahogy az évtized végén beindult a Muzsikás nemzetközi karrierje, úgy csodálkozott rá a világ Sebestyén Márta kivételes hangjára és énektechnikájára. Az angol Hannibal Records is jelentetett meg tőle szólólemezt, az igazi nemzetközi kiugrást viszont egy zenei miliőben és színvonalban hozzá egyáltalán nem illő produkció, a francia elektronikuszenei duó Deep Forest hozta számára. Nem Sebestyén kereste az alkalmat, de, mint 1998-ban elmondta, számára ez mutatta, hogy van értelme annak, amit csinál. „Két francia zenész, akinek az égadta világon semmi köze ehhez a kultúrához, de még a saját népzenéjét sem ismeri, beleszeretett egy erdélyi dalba. Őket egy melódia ragadta meg, egy dallam és egy hangszín, és ez történetesen az én hangom volt és ez a dal. Azt sem tudták, hol van Erdély, azt hitték, valahol Szlovákiában. Legalább valamit tanultak tőlem.”
Aztán 1996-ban jött az Angol beteg című film, melynek Oscar-díjas filmzenéjéhez ő is hozzájárult két gyönyörű dallal (Szerelem, szerelem, Lullaby for Catherine). Időközben neve már a Muzsikás-koncerteken is külön szerepelt, de 2008-ig sajátos szimbiózis volt ez, hisz a Muzsikás legfontosabb, legnagyobb koncertjein ott volt, és neki sem akadt olyan jelentős fellépése, ahol legalább részben nem Hamar Dánielék játszottak volna mögötte. Nem mindig persze, hisz Sebestyén Márta művészete a kezdetek óta nem korlátozódott a magyar népzenére, a délszláv vagy román dallamokat hasonló színvonalon képes előadni, mint ezt szólólemezei is mutatják.
Aztán a kétezres években Szokolay Dongó Balázzsal és Bolya Mátyással ígéretes szólópályába kezdett, megjelentette élete elsőnek deklarált szólólemezét (Nyitva látám mennyeknek kapuját, 2008) de az újabb világhír küszöbén sajnálatosan széthullott a társulat. Az utóbbi évtizedben javarészt a régizenére specializálódott Andrejszki Judittal, a Gryllus testvérekkel, Agócs Gergellyel és a Folk Embassy-val koncertezik. Meg persze több évtizedes pályája rendszeres partnerével, a Vujicsics együttessel.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 84–85, 122–124.
Kapcsolat:  <a style="font-family: -apple-system, BlinkMacSystemFont, 'Segoe UI', Roboto, Oxygen, Ubuntu, Cantarell, 'Open Sans', 'Helvetica Neue', sans-serif;" href="https://www.facebook.com/MartaSebestyenOfficial/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/MartaSebestyenOfficial/?locale=hu_HU</a>

Sebestyén Márta

Ki gondolná, hogy egy énektanár anya, pszichológus és edző is lehet

Voltaképpen ugyanehhez a jazzénekesnői „új hullámhoz” sorolható a nagyközönség által a Jazz+Az, illetve a Cotton Club Singers tagjaként megismert Kozma Orsi (1976–). Közreműködőként legalább száz nagylemezen vett részt, megannyi slágert énekelt és több musicalfőszerepet játszott el. 2008-ban azonban kvartettjével hamisítatlan jazzlemezzel (Hide And Seek) jelentkezett.

Kozma Orsi

Lesittelték, elűzték, betiltották – ez történt az idei top pop magyarokkal

Az 1972-ben a Táncdalfesztivál-on feltűnt Katona Klári (1953) három-négy évig különböző stílusirányzatú rádiós slágereket énekelt. Majd őt is felfedezte az MHV, és előbb Demjén Ferenc alkotói segítségével két figyelemreméltó nagylemezt adott ki (Savanyú a csokoládé, 1977, Láthatod, boldog vagyok, 1978), majd ő is bekerült a világsztárjelöltek közé. Szerencséjére harmadik lemezét (Titkaim) már Presserrel és Dusánnal készítette, a korong az év egyik legnagyobb zenei meglepetése lett, és elindította a nyolcvanas évek egyik kiugró karrierjét
A Locomotiv GT kíséretével felvett Titkaim az év legnagyobb popzenei eseményének számított Magyarországon, a nyolcvanas évtized egyik maradandó popalkotása, hiszen majdnem minden dala telitalálat (Hello…, Vigyél el, Miért nem próbálod meg velem?, Titkos szobák szerelme, Gömbölyű dal). A szakma és a közönség egyaránt rajongott érte, nem meglepő, hogy Katona Klári az 1982-es Pop-Meccs szakmai szavazásán az év énekesnője lett.
Egy évvel később egy szintén Presser–Dusán-szerzeménnyel (Elvarázsolt dal) indult a Tessék választani!-n, majd az évtized közepén két újabb kiérlelt lemezzel (Katona Klári, 1984, Éjszakai üzenet, 1986) ismételte meg korábbi teljesítményét, és ezzel kivívta helyét a magyar pop élvonalában. A produkciókért háromszor kapta meg (1982, 1985, 1987) Az év énekesnője címet, női vonalon ő volt a magyar pop befutója a nyolcvanas években. Ebben az időszakban több zenés darabban is szerepelt: 1984-ben az Olivér-ben (Lionel Bart műve) 1985-ben pedig a János a vitéz-ben és az Itt élned, halnod kell-ben (mindkettő Victor Máté műve).
1989-ben még egy közös albumot készítettek (Mozi), melyen döntően Presser és Dusán eredetileg másoknak írt dalait énekli el, valamint néhány korábbi Demjén-szerzeményt és egy dalt a Hobo Blues Bandtől. Miután azonban a szerzőpárossal a munkakapcsolata megszakadt, törés következett be pályáján. A kilencvenes évektől új szerzőkkel és saját elképzelései szerint írta a dalait, készítette a lemezeit, amelyek sikere, színvonala elmaradt az előzőekétől, mert zenéjük kevésbé populáris, inkább jazzes, szövegviláguk pedig túlságosan elvont, befelé forduló volt. Az énekesnő a kilencvenes években az önmegvalósítás más lehetőségeivel is próbálkozott. Írt lapokba, folyóiratokba, szerepelt televíziós műsorokban, volt reggeli műsorvezető, bekapcsolódott karitatív programokba. Munkája elismeréseképpen 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, 2002-ben eMeRTon-díjat, illetve MAHASZ-életműdíjat kapott.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 268–269.

12 nő

Kapcsolatok

Tolcsvay László

Eszményi Viktória

Keresztes Ildikó

Koncz Zsuzsa

Sebestyén Márta

Kozma Orsi

Katona Klári

Czerovszky Henriett