Image/name

The Somersault Boy

The Somersault Boy koncertfotók

A notórius zenekarhalmozó Sallai László (1990) egyik saját, angol nyelven éneklő formációja. 2009-ben otthoni zenebarkácsolós projektként indult, melyből 2012-re önálló együttes nőtte ki magát. Az önmagát sickpopként aposztrofáló Somersault Boy a dalszerző-gitáros leginkább garázs rockos formációja, mely a punk és a powerpop határán mozog.
Sallai még 2011 karácsonyán feltette az internetre azt az albumot (This Year I’m Lost), amelyet aztán tíz évvel később This Year I’m Lost: The Lo-Fi Collection címmel újrahangszerelve, újra felvéve ismét megjelentetett. Mint 2021 áprilisában a keretblogon nyilatkozta „A This Year I’m Lost-ot anno hirtelen felindulásból tettem fel a netre, és talán ha ez nem történik meg, akkor sosem lesz zenekar a Somersault Boyból, úgyhogy utólag nem bánom. Ugyanakkor a lemez erősen félkész állapotban volt, bizonyos dalok azért nem kerültek rá, mert még nem készültek el teljesen, néhány szám meg csak azért volt rajta, mert készen volt.”
A Somersault Boy (Bukfencező Srác) névre keresztelt formáció – Sallai László (ének, gitár), Horváth Zoltán (basszusgitár), Mika Sundholm (dob) – végül 2012-ben egy EP-vel debütált (Herminamező Sickpop), melyet 2013-ban egy újabb EP (Spread The Love) követett, az első, a nyolcvanas évek amerikai gitárzenéit idéző és kellően fülbemászó debütáló album (How To Do A Somersault) viszont csak 2014-ben látott napvilágot.
Aztán némileg csendesebb évek következtek a zenekar életében, kevés koncertet vállaltak, hisz Sallai időközben elindította a Felső Tízezert, illetve beszállt basszusgitározni a Szabó Benedek és a Galaxisokba és a Zombie Girlfriendbe. 2017 májusában viszont jött a második Somersault Boy LP (Come On Feel The Misery), mely talán infantilisebb és agresszívebb az előzőhöz képest, de továbbra is ugyanazon az amerikai gitár/garázs rockos vonalon mozgott. Azóta ez a formáció viszont ismét visszafogottabban van jelen a hazai klubéletben. Az albumhiányt pedig a 2011-es dalok – már korábban emlegetett – újravett, újrahangszerelt változatával (This Year I’m Lost: The Lo-Fi Collection) próbálták kitölteni.
JBSz
 
A zenekar Facebook-oldala: https://www.facebook.com/TheSomersaultBoy/

A nyolcvanas-kilencvenes évek undergroundjából kinövő A38 Hajó 2003-ban nyitotta meg kapuit a Petőfi-híd budai hídfőjénél. Magyarország technikailag egyik legjobban felszerelt koncerthelyszíne és független kulturális központja, amely évente hétszázötven előadóművészeti programot, koncertet szervez. Mindezek mellett hazánk egyik legtermékenyebb, egyik legnagyobb tradíciókkal bíró mozgóképgyártó műhelye, amely évente körülbelül kétszázötven (eddig összesen több mint kétezer) televíziós produkciót készít, valamint helyszínt ad a közszolgálati televízió naponta jelentkező élő magazinműsorának.
Fennállása során eddig több mint tízezer programot, koncertet, kiállítást, színházi előadást szervezett meg és bonyolított le, közel kétezer televíziós műsort, illetve dokumentumfilmet készített és több száz élő televíziós adást bonyolított le. Éves látogatószáma meghaladja a százötvenezer főt, az elmúlt húsz évben több millió látogatót fogadott. Számos elismert külföldi előadó/formáció (pl. az M83, a dEUS, King Krule, Tricky, a Veils, a Vienna Art Orchestra, Anna Calvi és a Gogol Bordello) lépett már fel a helyszínen, ahová azóta is szívesen visszajárnak. A hazai szólóprodukciók és zenekarok számára komoly presztízst jelent egy hajós koncert. A magyar könnyűzene minden műfaja képviselteti magát a nagyterem színpadán, így például az Ivan and the Parazol, a Halott Pénz, a Bagossy Brothers Company, Lajkó Félix, Jónás Vera, Barabás Lőrinc, Péterfy Bori, a Galaxisok és az Analog Balaton.
Az A38 Hajó jelenlegi tulajdonosi köre egykor a Bahia láncot és kiadót működtette. A klub maga egy egykori szovjet-ukrán nehézáru-szállító uszály átalakításával jött létre, amely 1999-ig látott el szállítási feladatokat a Dunán. Nemcsak klubként, hanem kiadóként, szervezőként, kortárs művészeti galériaként, étteremként és filmes képzőhelyként (A38 Akadémia) is működik.
A klub megnyitójára 2003. április 30-án került sor Maceo Parker szaxofonművész koncertjével. Az első évforduló egybeesett az Európai Uniós csatlakozás estéjével, ezt „titkos” Európa Kiadó-fellépésekkel ünnepelték. A dunai árvizek az évek során többször is akadályozták az A38 Hajó zavartalan működését, előfordult, hogy zárva kellett tartania néhány napig, amíg a folyó vízszintje le nem csökkent. 2010-ben az A38 Hajóhoz került a második ütem, a Dereglye. Eredeti funkciójában kiállítóterem volt, aztán kisebb koncerteket tartottak benne, jelenleg pedig már stúdióknak ad otthont, például a Petőfi Rádió is innen sugároz.
2015-ben újabb építészeti fejlesztés zajlott az A38-on. Ekkor készült el a hajó orrterasza fölött a látványos, 33 négyzetméteres panorámastúdió, amely egy modern felszereltségű televíziós stúdió. Innen jelentkeznek be a Petőfi TV műsorvezetői is. 2017-ben Bognár Attilát, az A38 Hajó vezetőjét a Forbes Urban különszáma beválasztotta a 100 legfontosabb közéleti szereplő közé, akik világvárossá tették Budapestet.
2020 nehéz év volt világviszonylatban és a Hajó életében egyaránt. A járványügyi korlátozások miatt hosszú ideig nem lehetett zenei eseményeket rendezni, így az A38-on sok előadó közönség nélkül állt színpadra; a fellépésekből koncertfilmek készültek, amelyeket a Petőfi TV sugárzott. A pandémia alatt a sor került a Tetőterasz átalakítására, és ott immáron koncertfelvételeket is lehet rögzíteni. 2023-ban, az A38 20. évfordulója alkalmából nagyszabású programsorozattal készültek a szervezők, emellett pedig Szirmai Márton rendezett egy közel egyórás dokumentumfilmet a Hajó múltjáról és jelenéről.
BB

Kapcsolatok

The Somersault Boy koncertfotók

The Somersault Boy

A38 Hajó