Band/name

A nem túl nagyszámú hazai doom-metál bandák talán legfontosabbika.
Azt a vonalat képviselik, ami anno a Black Sabbath-nál indult, később a Trouble-t, a Crowbart vagy a Downt is jellemezte: lassú tempó, lehangolt gitárok, málhás vonszolás. A korai grunge és a metál egyfajta furcsa ötvözete. A Mood rövid fennállása alatt négy lemezt is megjelentetett, majd 2001 végén feloszlott. Jobban mondva osztódott: a tagok egyik része – Hegyi Kolos (gitár), Megyesi Balázs (basszusgitár), Koltay Tamás (dob) – a StereoChristban folytatta, a másik része – Holdampf Gábor (ének) és Füleki Sándor (gitár) – a Wall Of Sleepben.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 193.

Mood

Modern metál

Hogy Magyarországon ki játszott először heavy metált, azt kellő dokumentumok hiányában nem lehet eldönteni. Két együttes, a budapesti <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pokolgep-10735">Pokolgép</a> és a soproni <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-moby-dick-10756">Moby Dick</a> is magát tartja az úttörőnek. A soproniak kétségkívül előbb alakultak, viszont a város határain túlra csak azután jutottak el, hogy a Pokolgép 1983-ban feltűnt a Ki mit tud?-ban, majd <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kalapacs-jozsef-10738">Kalapács József</a> szerepelt az István, a király-ban, és ezzel bandája mindenkivel szemben behozhatatlan előnyre és országos ismertségre tett szert.
A hőskor: teatralitás és marginalitás. A Pokolgép nemcsak az idehaza szokatlan zenei világával, fémes hangzásával tűnt ki az akkori rockmezőnyből, hanem az új szubkultúra kelléktárának demonstratív viselésével is. Emellett a színpadi látványra is nagy hangsúlyt fektetett. A tagok minden alkalommal Orff Carmina Burana-jára vonultak be, és a lehetőségekhez képest éltek a pirotechnika eszközeivel is. S bár a zenészek nyilatkozataikban nem győzték hangsúlyozni, hogy ez a teatralitás csak a zenét hivatott alátámasztani, a közönség jó részét éppen ez vonzotta, és nem annyira a panelekből építkező, kiszámítható zenei produkciójuk. Ehhez jött még a szövegeket alapvetően jellemző sötét, sátánisztikus fantáziavilág, tele pokolfajzatokkal, boszorkányokkal, démonokkal, vérszívó asszonyokkal, ami szintén teljesen újszerű volt a korabeli Magyarországon.
Jól jellemzi a társadalmi környezetet, melyben mozogniuk kellett, hogy a legnagyobb sajtóvisszhangot nem a zenei teljesítményükkel, hanem egy véletlen balesettel sikerült kiváltaniuk: 1987. december 28-án a Petőfi Csarnokban egy szabálytalanul használt pirotechnikai anyag az első szám alatt felrobbant a színpadon, és a közelben állók közül tízen megsérültek, közülük ketten rendkívül súlyosan. Miként az is kortünet, hogy a még 1983-ban publikált első daluk (Kegyetlen asszony) – ami valójában nem is metál, hanem egy keményebb rock and roll szám volt – a Ki mit tud? 1983-as, egyenborítós kislemezsorozatában jelent meg, másik oldalán a Smog újhullámos dalaival.
Hogy miért ódzkodott a Hanglemezgyár még 1985-86-ban is ettől a műfajtól? Nyilván volt benne egyfajta rossz beidegződés: mint minden Nyugatról érkezett zenei és ideológiai áramlat, eleve gyanús volt, és mint ilyen, nem támogatandó. Másrészt ez az addig sosem hallott vad hangzás, illetve a hozzá tartozó, a szabadságról és mindenféle hatalomellenességről szóló, alapvetően destruktív szemléletű szubkultúra – akárcsak az ekkor szintén indexre került punkoké – egyáltalán nem volt összeegyeztethető a hivatalos szocialista ideológiával. És csak az egyre elviselhetetlenebb külső nyomás hatására adták be 1986-ban a derekukat, és jelentették meg a Pokolgép első albumát.
Aztán az elkövetkező években mind az MHV, mind az újonnan alakult kiadók számára az egyik legbiztosabb bevételi forrást éppen a metálzenekarok korongjai jelentették.
A Pokolgépből kivált Paksi Endre által alapított <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ossian-10777">Ossian</a> nemcsak zeneileg körözte le a konkurenciát (mindenekelőtt <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-marothy-zoltan-10778">Maróthy Zoltán</a> gitárjátékának köszönhetően), de dalai is melodikusabbak voltak, szövegei pedig sokkal földhözragadtabbak. Annak, hogy az Ossian a metálzenekarok közül másodikként lemezszerződéshez jutott az MHV-nál, nemcsak színpadi aktivitásuk, de demójuk akkoriban még szokatlan terjesztési módszerei – kazettaosztogatás a budapesti Scorpions-koncerten, postaköltség ellenében a szalag elküldése bárkinek – is szerepet játszottak. Így, amikor Wilpert Imre, a Hanglemezgyár könnyűzenei főnöke elment meghallgatni a német UDO előtt őket, és a több ezer rajongó láthatóan kívülről fújta a szövegeket, számára is nyilvánvalóvá vált, hogy Paksiék jelentős vásárlóerőt képviselnek.
A nyolcvanas években feltűnt többi magyar metál együttes azonban a rendszerváltozás előtt önálló nagylemezig nem jutott el. Sem a klasszikus metálvonalat követők (<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-stress-10925">Stress</a>, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-saman-10897">Sámán,</a> Morris), sem a thrash bandák (<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-undertaking-10936">Undertaking,</a> <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bedlam-10802">Bedlam</a>, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-beyond-10807">Beyond</a>, Atomic), sem a black metal-előfutár <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tormentor-10931">Tormentor</a>, sem a paródia határát súrolók (Diktátor, Rotor), sem a könnyedebb glam-metálosok (Ramses, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dance-10817">Dance</a>), sem a kemény zenét a klasszikus elemekkel ötvöző, érzelemdús dalokat játszó Classica.
Ez a helyzet 1988-ra változott meg gyökeresen. Nemcsak a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat monopóliumának megszűnése után felbukkanó új lemezkiadóknak (lásd a Sztárt, amely Robbanásveszély címmel adott ki metalválogatásokat), hanem a szintén ekkoriban gombamód szaporodó új független ifjúsági lapoknak, illetve a Nagy Feró vezette, akkoriban komoly tömegbefolyással bíró Garázs rádióműsor és a hozzá kapcsolódó válogatáslemez-sorozat megjelenésének köszönhetően, melyek általában már elfogulatlanul és súlyához mérten tudósítottak a műfaj történéseiről. Plusz ebben az időszakban több tízezer példányszámban kelt el a Metallica Hungarica néven indult fanzine, mely később együtt jelent meg a német Metal Hammer magyar verziójával, majd egyesült vele, és ma HammerWorld néven az ország egyik legstabilabb rockmagazinja.
Annak, hogy nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján az egyik legprofitképesebb műfaj a metál volt, persze társadalmi okai is voltak. Mindenekelőtt az, hogy a magyar gazdaság addig soha nem tapasztalt mélyrepülésbe kezdett, az egyre romló életszínvonal egyre nehezebb életkörülményeket teremtett, és az ekkor felnövekvő új generáció a benne feszülő érzéseket, indulatokat leginkább a metál durvaságában és energiájában találta meg. Ez a meglehetősen egyszerű szerkezetű és szövegvilágú, ugyanakkor rendkívül direkt és erős kisugárzású zene lett számukra a legalkalmasabb csatorna a feszültség és a frusztráció átmeneti levezetésére, az egyetlen lehetőség a mindennapokból való kiszakadásra. Közérthető zenék, könnyen dekódolható üzenetek kellettek, és ezt a leghatásosabban a heavy metált játszó együttesek nyújtották.
A kilencvenes években gyakorlatilag a metáltól volt hangos az ország. 1990-ben Bíró Ica Metal Lady néven – a Pokolgép segítségével – kiadta az első magyar női metállemezt. Nem sokra rá pedig a Metal Hammer piacra dobta az első Demonstráció CD-válogatást, rajta a feltörekvők fiatal zenekarokkal. 
Az évtized közepére a multik betelepedésével és a kereskedelmi rádiózás elterjedésével azonban erőteljesen átalakult a zeneipar, ugyanakkor a külföldi történések és sikerek már egyre kisebb fáziskéséssel jutottak el Magyarországra. Mindez magával hozta – akárcsak a punkban, a Green Day-féle populáris vonal megjelenése – a rajongótábor felhígulását, a régi és az új metálosok közti konfliktusokat, mely gyakorlatilag idehaza is végigkísérte a kilencvenes évtizedet. A metál tábor ebben az évtizedben két meghatározó részre szakadt: a régiek – az újakat divatmetálosoknak titulálva – alapvetően visszavonultak az időközben kialakult metál undergroundba, a folytonosan cserélődő (a tizenéves lázadó kor elmúltával a műfajt levedlő) újak pedig – a régieket csak marginális csökevénynek tartva – mindig a legújabb irányzatokra vetették magukat, és megbízható fogyasztói lettek a zeneipar termelte új együtteseknek, illetve azok termékeinek.
JBSz

Mood

Zeneszöveg

Kapcsolatok

Modern metál

Klasszik metál

Hegyi Kolos

Megyesi Balázs

Koltay Tamás

Füleki Sándor

Holdampf Gábor