A kortárs magyar experimentális zene két meghatározó alakja, Mezei Szilárd (1974, Zenta) és Márkos Albert (1967, Kolozsvár) 2002 óta létező brácsa-gordonka duója teljesen szabad, spontán improvizációra épülő zenét játszik, egyfajta modernizált romanticimust ötvöz improvizatív elemekkel. Régi jó barátok, mindketten részt vesznek egymás különböző formációiban, mindketten aktív színházi zeneszerzők. Eddig három duó CD-jük jelent meg: Korom (2008), Dér (2016), Köd (2018).

A hegedűs, brácsás és nagybőgős Mezei Szilárd zeneszerzőként főként az improvizáció és kompozíció kapcsolatát kutatja, különösen nagy hatással volt rá a lengyel Witold Lutosławski aleatorikus világa és az amerikai avantgárd jazzművész, Anthony Braxton zenéje.  Fiatal zenészként a bartóki és szabadosi vonal követője volt. Előadóként és résztvevőként közreműködött több improvizatív zenei műhelyben, illetve személyiségfejlesztő kurzus intuitív zenei részlegének munkájában. Régóta keresett színházi zeneszerző, miközben kobozon és oudon játszik eredeti népzenét, illetve népzenéhez kötődő improvizatív zenét.

Márkos Albert csellista, zeneszerző a Kolozsvári Zeneakadémiát két év után otthagyta, 1988 és 1992 között a Marosvásárhelyi és a Kolozsvári Szimfonikus zenekarokban dolgozott, illetve a Concordia Kamarazenekar tagja volt. 1992-ben viszont felhagyott a klasszikus zenészi pályával, egy évvel később átköltözött Magyarországra, azóta improvizatív, kortárs, alkalmazott és kísérleti zenével foglalkozik. Zeneszerzőként eddig egyetlen albuma (Hang hangba hull és hangot kerget, 2015) jelent meg.

JBSz