Song/name

Zsiráf

Az 1982. április 1-jén, bolondok napján alakult Satöbbi története jól érzékelteti, hogy az 1980-as évek Magyarországán milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük a feltörekvő fiatal zenekaroknak. A kezdetben Kentaur (Erkel László, 1965, ének, billentyűsök), Pethő Zsolt (ének) és Seres Péter (ének, gitár) hármasára alapuló formáció a GM49 és a Forum mintájára a ska zenét hozta divatba, mindezt fanyar, abszurd, ironikus, humoros szövegekkel társítva. Középiskolás és egyetemista körökben kiugró sikereket aratott, a klubéletben sztárzenekarnak számított.
A Satöbbit az énekes bátyja, Erkel András próbálta menedzselni. Mint a Magyar Ifjúság-ban 1989-ben elmesélte: „Eleinte minden jól indult. Szerepeltünk az 1983-as Ki mit tud?-on, kislemezünk jelent meg, a rádiófelvételeinket játszották, de akkoriban előrelépni csak úgy lehetett, ha nagylemezünk jelenik meg. Azt azonban nem tudtuk elkészíteni. A Satöbbi fennállásának hat éve alatt Wilpert (Wilpert Imre, az MHV márkamenedzsere – a szerk.) talán ha egyszer látta a zenekart, s bár szerette a zenénket, nem hitt benne. Bármerre fordultunk, a 22-es csapdájába kerültünk. A tévében azt mondták, szerepelhetünk, ha országosan ismertek leszünk. Vidéken viszont azt mondták, nem vagyunk ismertek, mert nem szerepelünk a tévében. A Hanglemezgyárban azt emlegették, ha már elég nagy sikerünk van, akkor ők is beszállnak reklámmal, pénzzel. De a sikerhez előbb pénzre, reklámra lett volna szükség. De nekünk nem volt pénzünk. Szerettünk volna bekapcsolni szponzorokat, de csak akkor támogattak volna, ha már híresek vagyunk.”
A Satöbbi hat évig tartotta magát, 1983 és 1985 között három önálló kislemeze (Milyen is neked, mikor kezemben kezed / Zsiráf, Az ajtó / Sárkány, Szolid party / Árnyjáték) és az Interpop ’86 fesztivál kapcsán egy, a Smoggal közös korongja (James Bond) jelent meg, valamint szerepeltek a harmadik Start-válogatáson is (Róma). 1985-ben a Depeche Mode első budapesti látogatásán előzenekar lehetett, 1986-ban pedig a Magyar Rádióban gerillamódszerrel, többnyire éjszaka felvett egy nagylemeznyi anyagot, ami végül csak a 2010-es években jelent meg.
A felvételek kálváriája szintén tipikus nyolcvanas évekbeli történet. Miként Erkel András elmesélte: „Elhívtam Pressert az egyik koncertünkre, aki rettenetesen megkritizált bennünket, de segített, ő volt a zenei rendező. Amikor készen voltunk a lemezzel, megpróbáltuk eladni. Wilpert mondta, ha jó, átveszi. De pechünkre, az MHV-nál ekkor döntöttek a piacgazdálkodás bevezetése mellett. Egy-két művészeti szempontból fontos előadótól eltekintve csak a 100 ezer példányos sztárokkal kötöttek szerződést. Így a mi lemezünk – bár Wilpertnek tetszett, s már a borító is kész volt – szóba sem jöhetett. Ott álltunk megfürödve, ki fizesse a lemez elkészítésének költségeit, a közreműködők gázsiját, a stúdióidőt? Semmiféle írásos szerződésünk nem volt. Mindent a hitre, a bizalomra alapoztunk. Nyilvánvalóvá vált, hogy a hazai viszonyok alaptétele: építsd fel magad a sikert, az intézmények pedig majd osztoznak veled ebben!”
1988-ban aztán Kentaur megunta az állandó szélmalomharcot, kivált a Satöbbiből, és szólópályára lépett, Pethő Zsolt később a Holló Színház, majd a L’art pour l’art Társulat tagjaként folytatta pályáját, de közben a Satöbbit sem adta fel. Egyrészt a régi dalok (Live, 1995) újrajátszása után újra stúdióba vonult (A világ legszebb dalai, 1996), másrészt a régi harcostárs Seres Péterrel és változó felállású zenekarával időről időre koncertezett, mi több, 2017-ben teljesen új dalokból álló Satöbbi-nagylemezzel (Vissza a pénzt!) is előrukkolt.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 155–157.

Kapcsolatok

Satöbbi