Song/name

Nem lehet boldogságot venni

Az1970-es évek egyik jellegzetes másodvonalbeli, fúvósokkal megerősített popzenekara, melyet 1972-ben alapítottak profi zenészek: Rusznák Iván (gitár, ének, ex-Gemini), Tihanyi Gyula (basszusgitár, ex-Metro) Kisfaludy András (dob, ex-Kex). Később csatlakozott Szalontai Ferenc (trombita, ex-Theatrum), Kiss András (dob, ex-Hungaria), Virág László (szaxofon, ex-Nap) és a Táncdalfesztivál-on feltűnt Kalmus József.
Nevét az akkoriban Zamárdiig átadott autópályáról kapta, miután – többek között – annak környékén is gyakran felléptek. (Más verziók szerint viszont azért lett M7, mert ezt a két karaktert könnyen lehetett krétával felírni a falra.) Elsősorban klubzenekar volt, a nagy gyárak kultúrházaiban lépett fel. Hat évig a Láng és az Ikarus gyár háziegyüttese, de négy esztendőn át Pesterzsébeten, a Csiliben is játszotta a korszak slágerzenéjét és néhány saját népszerű dalt.
A hetvenes évek közepén az M7 volt az a slágerekre specializálódott zenekar, amelyik a divatos trendhez alkalmazkodva minden évben összehozott egy-két nagy slágert (Ég és föld között, Félig sem szerelem, Valaki áttáncolt az életemen, Nem lehet boldogságot venni, Mindenki visszakapja egyszer, Mert minden véget ér). 1976-ban A kenguru című magyar road movie egyik betétdalát (Nincs arra szó) énekelték, egy évvel később pedig a Metronóm '77 elődöntőjében az Úgy kérj, hogy adjak még dalukkal szerepeltek.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 235.

Kapcsolatok

M7