01 Off Course - First Station.flac

02 Off Course - My Fairytale.flac

03 Off Course - Uncertain Meeting.flac

04 Off Course - Mother River.flac

05 Off Course - Expectation.flac

06 Off Course - House of Memories.flac

07 Off Course - Beyond the Mountanis.flac

08 Off Course - Street of Secrets.flac

MusicAlbum/name

Szenzitív, nagyon európai indíttatású jazz az Off Course-é. Nem populárisnak készült, de a végeredmény mégis a szélesebb közönséghez szól. A tíz éve alakult zenekar mára fölényes érettséget mutat, lemezükön kamarajellegű együttmuzsikálást hallhatunk.
 
ELŐADÓK
Juhász Gábor - akusztikus és elektromos gitárok Szakcsi Lakatos Róbert - zongora és billentyűs hangszerek Barcza Horváth József - bőgő Balázs Elemér - dob, ütőhangszerek
 
PRODUKCIÓS ADATOK
Szerzők: Szakcsi Lakatos Róbert - Juhász Gábor (1,3), Barcza Horváth József (2,6,7,8), Juhász Gábor (4), Balázs József (5) Felvétel és keverés: Tom-Tom Stúdió, Budapest Hangmérnök: Farkas László Szintetizátor programok: Spányi Emil
Borítofotó: Gaál Zoltán Portréfotó: Vas János Design: ArtHiTech
Producer: Gőz László

Off Course - Street of Secrets

Off Course

Balázs Elemér (1967) a magyar jazzélet egyik legkiválóbb dobosa. Már amikor a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján a No-Spában, a Trio Midnightban, illetve a Vukán György vezette Creative Art Trióban felbukkant, érezni lehetett, hogy hangszerén ő a jövő egyik legnagyobb hazai ígérete. Huszonévesen a legnagyobbakkal dobolhatott, partnereinek listája azóta is folyamatosan bővül, az elmúlt évtizedekben olyan világhírességekkel muzsikálhatott együtt, mint Pat Metheny, Zbigniew Namylowski, Steve Houben, Lee Konitz, Art Farmer, Charlie Mariano, Randy Brecker vagy Al Jarreau. Nem véletlenül áradozott róla annyit a nemzetközi jazzvilág egyik legjobb gitárosa, Pat Metheny: „Úgy gondolom, Elemér az egyik legjobb dobos ma a világon. Képes minden zenei pillanatot belülről hallani; muzikalitása, finomsága és spontán döntéshozó képessége révén minden vele játszó zenész számára lehetővé teszi, hogy a legjobbat hozzák ki magukból. Csodálatosan üti meg a hangszerét. Mindig élvezem, ha alkalmam nyílik vele muzsikálni, illetve a játékát hallani.”
Balázs Elemérnek bő húsz éve van saját formációja. A kilencvenes években triójával, illetve kvintettjével három albumot készített, melyek közül az utolsó, a régi magyar tánczenei slágereket feldolgozó Always That Moment. 2000-ben elnyerte az év magyar jazzlemeze címet. Ezt követően alapította meg máig sikeres együttesét, a Balázs Elemér Groupot, mellyel végképp megerősítette a helyét a hazai élvonalban. Annak ellenére, hogy a zenekar az indulás óta többszörösen átalakult, s mára benne egyedül ő és zongorista testvére, Balázs József képviseli a folyamatosságot.
Az amúgy egységes, kiforrott, egyedi szonikus világú Balázs Elemér Group szinte minden CD-je más és más zenei kultúrából táplálkozik: a 2003-as Our Worlds Beyond-on például Charlie Marianóval keresték a közös hangot, a 2005-ös Fonogram-díjas Magyar népdalok címe magáért beszél (vendég: Palya Bea és Szalóki Ági), a 2007-es Early Music-on pedig a barokk zenét ötvözik a jazzel (vendég: Nuria Rial). Hosszabb szünet után 2013 októberében teljesen megújult felállásban – Szőke Nikolettával az élen – bukkantak fel újra a színen, és jelentették meg beszédes című (The New BEGinning) nagylemezüket. Azóta több anyagot (Örök szerelem, 2015, Sounds Of Diversity, 2018, Celebration 20&amp;10 ‎2020) is publikáltak.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 262–263.
<a href="http://balazselemergroup.hu/">http://balazselemergroup.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/balazselemergroup/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/balazselemergroup/?locale=hu_HU</a>

Balázs Elemér

A rendszerváltozás után felbukkant gitáros nemzedék talán legjelentősebb képviselője. Játékát kifinomultság és esztétikai érzékenység jellemzi.
Az anyai ágon észt származású muzsikus Pécsett nőtt fel, ahol kamaszként gyakorta fellépett az Ifjúsági Ház Jazz Teázójában és Blueskocsmájában. 1988-ban költözött Budapestre és lett a jazztanszakon Babos Gyula növendéke. A fővárosban egy évvel később az Off Course tagjaként debütált, 1990-től Binder Károllyal játszott duóban, több közös nagylemezt (Little Song, 1992, Chrismas Song, 1993, Senior &amp; Adolphis, 1996) készítettek.
A kilencvenes évek elején Juhász Gábor alapító tagja volt a Pangea zenekarnak és a Tin-Tin Quartetnek, közreműködött a Binder Quartetben, a Bosambóban, a Balázs Elemér Groupban, a Mirrorworldben, a Samsara Quartetben és a Dés László Septetben. Legalább negyven albumon hallható a játéka, a fentieken túl például Téli Márta és Marozsán Erika korongjain. Az Off Course tagjaként olyan világsztárokkal készített közös nagylemezt, mint Erik Truffaz és Charlie Mariano.
A dán trombitással, Palle Mikkelborggal közös 2004-es 60/40 című CD volt az első, amelynek borítóján a saját neve szerepelt. Zenekarvezetőként az igazi lemezdebütálása azonban csak három évvel később következett be: power trió felállásából készített Fények című CD-n a basszusgitáros Papesch Péter és a dobos Borlai Gergő volt a partnere. Szintén 2007-ben jelent meg a Szájról szájra projekt zenei anyaga, amelyen Juhász három népdalénekesnővel – Bognár Szilviával, Herczku Ágnessel és Szalóki Ágival az új évezred egyik legerősebb folkprodukcióját hozta létre. Egy évre rá pedig Karády Katalin világháború előtti keserédes dalait szedte szét és hangszerelte újra, melyeket Szalóki Ági énekelt lemezre.
2009 őszén került a boltokba 1978 című újabb albuma, amely nemcsak sokkal líraibb és meditatívabb volt a Fényeknél, de rajta a dalok – tőle szokatlan módon – hangsúlyos fúvós hangszerelést kaptak (ez amúgy Bacsó Kristóf érdeme).
2012 elején egykori tanítványával, Gyémánt Bálinttal készített közös albumot (Budapest), legutóbb pedig aktuális triójával – Juhász Gábor (gitár), Lukács Miklós (cimbalom), Szalai Péter (ütőhangszerek) – a modern jazz egyik alapművét, John Coltrane 1964-es A Love Supreme-ét játszotta a maga felfogásában lemezre.
Juhász Gábor életében a kezdetek óta meghatározó a tanítás, többek között a Postás Zeneiskolában és a Bartók Béla Zenei Szakközépiskola jazztanszakán oktat (ami nem azonos az időközben a Zeneakadémia részévé vált Gonda János alapította jazztanszakkal).
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 257–259.

Juhász Gábor (jazzgitáros)

Az 1996-ban alapított <a href="https://popkulturalis.hu/helyszin-budapest-music-center-bmc-112671" target="_blank" rel="noopener">Budapest Music Center (BMC)</a> nemcsak koncertszervezőként és információs központként működik, hanem saját lemezkiadóval is rendelkezik, ez a BMC Records. A kiadót 1998-ban <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-goz-laszlo-7017" target="_blank" rel="noopener">Gőz László</a> alapította, a jelenlegi menedzser Bognár Tamás.
A független lemezkiadó főként kortárs, klasszikus és jazz műfajok hazai és nemzetközi képviselőivel készít felvételeket. Kiadványainak száma már meghaladta a 300-at, ezek CD-n és digitális formában egyaránt elérhetők.
A kiadó katalógusában megtalálható a legjelentősebb kortárs és klasszikus magyar zeneszerzők munkássága (Liszt, Bartók, Ligeti, Kurtág, Eötvös), olyan kiemelkedő hazai és nemzetközi művészek tolmácsolásában, mint Pierre-Laurent Aimard, Barbara Hannigan, Csalog Gábor, Krausz Adrienne, az Ensemble Modern, a Calder Quartet és a BBC Symphony Orcherstra. A jazzlemezek előadói között ott szerepel Archie Shepp, Chris Potter, Hans Lüdemann, Dave Liebman, Joachim Kühn, Daniel Erdmann, Lionel Loueke és Émile Parisien.
A klasszikus, kortárs- és jazzlemezek Midem-, Jazzman-, Deutsche Schallplatten- és Gramofon-díjai, valamint a hazai és külföldi sajtóban megjelent több ezer méltató kritika jelzi, hogy a BMC jelentős tényezővé vált az európai hanglemezkiadásban. Mi több, a tengerentúlon is jegyzik a magyar kiadót. A neves amerikai szaklap, a The New York City Jazz Record a 2020-as év öt legjobb jazz lemezkiadója közé választotta a BMC Recordsot.
HZ

BMC Records

Barcza Horváth József (1974, Budapest) az egyik legkeresettebb hazai bőgős-basszusgitáros. Számtalan formációban hallhatják őt a zenekedvelők, legyen szó jazzről (Szőke Nikoletta Quartet, Snétberger Ferenc, Gadó Quartet, Modern Art Orchestra, Oláh Kálmán Septet), világzenéről (Palya Bea, Mitsoura, Szalóki Ági), vagy éppen popzenéről (Caramel, Takács Nikolas, Zséda).
Klasszikus zenei tanulmányait a Szent István Zeneiskolában, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetében végezte. 1995-től 1997-ig a Claudio Abbado által vezetett Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar tagja volt, majd 1997-98-ban a Budapesti Fesztiválzenekarral dolgozott.
Autodidakta módon sajátította el a jazz-zene fortélyait, illetve vett néhány magánórát olyan kiválóságoktól, mint Egri János, valamint a svéd Palle Danielsson. A klasszikus képzettségből adódó magas szintű technikai tudása segítette őt a jazz elemek elsajátításában, így ebben az improzivatív zenei stílusban egy rendkívül egyéni zenei világot képvisel. 1995-ben Krakkóban a Jazz Juniors versenyen ő lett a „legjobb nagybőgős”, 2002-ben a Magyar Rádió által szervezett jazzbőgő tehetségkutató versenyén már ő volt a zsűri alelnöke.
Számtalan zenei projekt közreműködője, igen keresett session zenész. Emellett az évek során saját formációkat is létrehozott, ilyen a kortárs akusztikus jazzt játszó Barcza Congressio, a neo soult és R'n'B-t elektronikával fűszerező Bart’z eColony Band, vagy a Barcza Trió, amelyben Balázs Elemér (dob) és Zana Zoltán (szaxofon) a zenésztársai.
Több, mint 30 lemezfelvételen hallhatjuk játékát. Olyan előadókkal dolgozott együtt, mint Lakatos Tony, Erik Truffaz, Chris Potter, Joshua Redman, Mike Moreno, Gerald Presencer, vagy Gregory Hutchinson. 2011-ben jelent meg első önálló szerzői albuma, Garden of Myths címmel. 2022-ben adta ki The Sky Beyond the Glass című lemezét.
Az elmúlt húsz évben leginkább jazz-zenészként volt látható, de az utóbbi években újra elkezdett klasszikus zenészként is dolgozni - többek között a Danubia Zenekarral. A Budapest Scoring nevű formációval pedig filmzene felvételeket készít külföldi produkciók számára. A magyar jazz közép nemzedékének kimagasló nagybőgőse 2007 és 2008 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára volt, majd a Rajkó-Talentum Alapfokú Művészeti Iskolában tanított. Jelenleg a Snétberger Központban oktat, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén a kötelező klasszikus nagybőgőt tanítja a növendékeknek. Oktatói munkáját 2010-ben Artisjus Pedagógusi Díjjal jutalmazták.
HZ

Barcza Horváth József

Szonikus tüzesség és nagyfokú muzikalitás

A másodgenerációs jazzmuzsikusok közül az egyik legjelentősebb zongorista.
Szakcsi Lakatos Róbert (1975) a baseli Zeneművészeti Főiskolán előbb klasszikus, majd jazz szakon tanult, 1995-től pedig számos nemzetközi versenyen diadalmaskodott: Krakkóban a legjobb zongorista és a legjobb szólista lett, a bázeli Bach-zongoraversenyen első díjat kapott, 2001-ben a Montreux Jazz Fesztivál nemzetközi szólózongora-versenyét nyerte meg, míg 2005-ben az avignoni jazzfesztivál keretében lett a legjobb fiatal szólista.
Saját zenekarával, az Off Course-szal 2002-ben Erik Truffaz sztártrombitással adott ki közös nagylemezt. Ugyancsak a BMC gondozásában jelent meg a Szakcsi Generation with Jack DeJohnette and John Patitucci című CD, melyen az amerikai sztármuzsikusok mellett édesapjával, Szakcsi Lakatos Bélával és bátyjával, ifj. Szakcsi Lakatos Bélával, valamint Oláh Kálmánnal játszott együtt. Az utóbbi időben pedig többször fellépett a Liszt Ferenc Kamarazenekarral – a Bach-zongoraversenyeket improvizációkkal, jazz-kadenciákkal színesítve.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 273–274.