Song/name

Jégszív

Az 1970-80-as évek fordulójűának népszerű rockcsapata. Az undergroundból (Dogs, Liversing, Sakk-Matt, Tűzkerék) indult, majd a popfősodorban (Bergendy) sztárrá lett énekes-basszusgitáros <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-demjen-ferenc-330">Demjén Ferenc</a> (1946) a V’73-ban korábban szimfonikus rockot játszó fiatal muzsikusokat – Lerch István (1953, billentyűsök, ének), Herpai Sándor (1954–2014, dob) –, és az igényes slágerzenében utazó Ferm egykori tagját, Menyhárt Jánost (1952, gitár) vette maga mellé, hogy az „együtemű, négyhengeres formációval” új korszakot nyisson a pályáján.
A V’Moto-Rock (melynek nevében a V betű az együttest támogató Volán Elektronikára utalt) bemutatkozó koncertjét 1977. november 28-án tartotta az Uránia moziban, és a színpadra hatalmas BMW-n begördülő, bőrruhás Rózsi új társaival – akikkel néhány új dal mellett főként Fújom a dalt című szólólemezének anyagát játszották – egyértelmű sikert aratott. A karácsonyra megjelent első kislemez (Motor-boogie / Nyújtsd a kezed) szintén új színt hozott a korabeli zenei életbe, az 1978 augusztusában piacra dobott bemutatkozó album viszont csalódást okozott. Kiderült, hogy a kemény rock követelte nyersesség és agresszívebb megszólalás, a moto-rockkal párosított macho szerep távol áll Demjén zenei-szövegi világától, eredendően lírai alkatától. A nagylemezt a közönség is tartózkodva fogadta, miközben a hetvenes évek végén felbukkanó új rockzenekarok (Edda, Beatrice, Korál) hamarosan el is vették az életteret a V’Moto-Rock elől.
Demjénék a következő két évben vissza is húzódtak, 1979-ben ugyan az Osibisával turnéztak, de kevés saját koncertet adtak, inkább Kovács Kati és Katona Klári lemezein működtek közre, közben pedig szép lassan kialakították azt a sajátos V’Moto Rock-os hangzást, amely az 1980-ban megjelent, valóban kiforrott második nagylemezen (sokak szerint az „első igazin”) hallható. Már a zenészek megjelenése (fehér ing, zakó, nyakkendő) hangsúlyozta a különállást a kemény rock akkori fősodrát jelentő zenészekhez képest, akikhez mérten zeneileg is összetettebb produkcióval rukkoltak elő. Profi hangszeres játék, gondos stúdiómunka, pontos alapok, összetett kompozíciók, a keménységet jól ellensúlyozó, mindig időben feloldó lírai hangulatok, igényes szövegek. És ami a legfontosabb, könnyen felismerhető, azonosítható zenei világ.
A következő években ennek köszönhetően különböző karakterű dalokkal (Várj, míg felkel majd a nap; Ne kövess; Gyere és szeress; Jégszív; Angyallány; Új év; Gyertyák) folyamatosan szerepeltek a slágerlistákon. Aztán a nyolcvanas évek közepén még kiadtak két, nem túl acélos stúdiólemezt (Garázskijárat, 1984; V’Moto Rock 5, 1986), majd a Szerelem első vérig című film – amúgy Dés László által írt – betétdalának hatalmas sikere nyomán 1988-ban Demjén Ferenc csendben feloszlatta csapatát, és inkább a szólópályát választotta.
JBSz-SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 389–391.

Kapcsolatok

V’Moto-Rock