Publication/name

Under The Rainbow

Komár László (1944–2012) azon kevesek egyike, aki nemcsak énekelte és táncolta a rock and rollt, hanem életformaként is élte.
Az 1960-as  években kiemelkedő szerepet játszott a műfaj magyarországi meghonosításában és népszerűsítésében: a visszaemlékezések szerint a Scampolo bulikon olyan tökéletesen utánozta Elvist, hogy a hallgatóság eleinte azt hitte, a dalok magnóról szólnak. Az évtized derekán beköszöntött beathullám – az Illés-Metro-Omega beatszentháromsággal az élén – azonban időlegesen háttérbe szorította. Később hiába szerepelt a táncdalfesztiválokon, hiába próbálkozott különböző formációk élén beattel, poppal, rockkal vagy countryval, hiába tartoztak az általa énekelt dalok a táncos szórakozóhelyek közönségének kedvencei közé, igazából csak a nyolcvanas évek hajnalán, az akkoriban kibontakozó rock and roll nosztalgiahullám idején virradt fel az ő igazi napja.
Későbbi próbálkozásai (Dogs, Szemek, Szájak, Szívek, Sprint) kevésbé lettek áttörőek. Végül Presser néhány dalával sikerült visszatérnie. Első slágere Az áldozat című magyar film betétdala volt (Oh, csak a hajnal jönne már), majd sorra következtek a kisebb-nagyobb sikerek (Fehér hold, Szóljon a zene, Húsz év múlva, No Miss), amelyek a táncos szórakozóhelyeken is a kedvencek közé tartoztak. Komár azzal is nyerő volt, hogy a korábbi férfi előadókhoz képest egyéniséget vitt a színpadra, és miután az elhunyt Elvis Presley-t idéző zenei világa jól beleillett az évtized végén kibontakozó nosztalgiatrendbe, a divathullám még magasabbra emelte. 1981-ben megjelent első nagylemeze után Az év énekesének választották. „A távoli vadnyugat megszelídített keleti hírnöke” ekkorra már igazi szórakoztató művész volt, s bár soha nem rendelkezett fanatikus rajongótáborral, profizmusával mindig képes volt az aktuális divatokat követni és azokat a saját fazonjára igazítani. Így sikerült folyamatosan fennmaradnia a szórakoztató popzene élmezőnyében.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 19–20.

Komár László

Faragó „Judy” István (1944–2003), a korai beatkorszak egyik kiemelkedő képességű gitárhőse volt.
A Bács-Kiskun megyei Borotán, a jugoszláv határ közelében született. A szerény körülmények között élő család Budapestre küldte őt továbbtanulni, majd visszatért szülőfalujába, ahol a megyei tanács alkalmazta népszámlálóként. Zenei érdeklődését az újvidéki rádió könnyűzenei műsora, abban is mindenekelőtt a Shadows és ­ legfőképpen – Elvis Presley dalai keltették fel. Először egy tangóharmonika, majd egy akusztikus gitárt került tulajdonába. A szakma alapjait az utóbbin sajátította el, játékát a fővárosba való visszaérkezése után egy zeneoktatói munkaközösségben fejlesztette.
Faragó István 1962-től a Földmunkát Gépesítő Vállalat segédmunkásaként dolgozott, és még ugyanabban az évben megalapította első zenekarát, a Szinkront, amelyből hamarosan Tacskó együttes lett, abból pedig az időközben csatlakozó józsefvárosi vagány, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-komar-laszlo-6232">Komár László</a> javaslatára <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-scampolo-160">Scampolo</a>. Ugyancsak Komár lett István „névadója” is, ő nevezte el Judy-nak.
A repertoárjuk főként Elvis Presley-dalokból állt. A névváltás jó ómen volt, a banda ugyanis egyre sikeresebb lett, a Dália Klubban és az Ifiparkban is zenéltek. Újságokból lesték el a külföldi sztárok táncmozdulatait, a színpadon pedig hatalmas energiával játszották a legvadabb számokat. Saját klubjuk is lett: a Földgép Vállalat KISZ-helyisége, a Vigyázó Ferenc utcai Scampolo Klub. Ott az alig húsz éves virtuóz gitáros, Faragó „Judy” István és a vele egykorú Komár László énekes volt a két legnagyobb sztár.
„Az egyik haverom vitt el '63 májusában a Scampolo Vigyázó Ferenc utcai klubjába, és mondta, hogy itt egy fantasztikus gitáros van, a Faragó „Judy” István, látni kell. Valóban, hihetetlen technikai tudása volt, amit fejlesztett is. A boogie-woogie volt az erőssége, de játszottak sok Shadowst és hasonló instrumentális gitárzenét is.” – emlékezett vissza Danyi Attila, a későbbi Scampolós zenésztárs.
1964-ben Faragó „Judy”-t behívták kötelező sorkatonai szolgálatra, amely akkoriban két évig tartott. A seregben is zenélt, a Flottilla együttes gitárosa volt. Az 1965-ös Ki mit tud?-on is felléptek - matrózruhában.
Miután „Judy” letöltötte szolgálatát, ismét felmerült a Scampolo újraélesztése. A formációba 1967-ben néhány hónapra Presser Gábort is el tudták csábítani. De ez az új Scampolo nem kapott sok fellépési lehetőséget, saját nagylemezről pedig nem is álmodhatott. Az évek során „Judy” több zenésztársa is Nyugat-Európában telepedett le, ő viszont "képtelen volt külföldön élni", ezért itthon maradt.
1973-ban ismét összekerült Komár és „Judy”, a Szemek, Szájak, Szívek zenekarban, amelyet egy évre rá <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sprint-6851">Sprint</a>re kereszteltek át. Első sikerük a Postakocsi című szerzemény volt, azonban a rádiófelvételt csak egy nagylemez követte, 1978-ban, azután pedig fel is oszlottak. Faragó „Judy” és Komár László kapcsolata továbbra is megmaradt, „Judy” 1981-től kezdődően szerzőként és gitárosként is közreműködött az énekes szólóalbumain. Az első ilyen lemezen ő a zeneszerzője az Országutak csillaga című Komár-slágernek. És mindketten a magyarországi Elvis Klub tiszteletbeli elnökei voltak.
Faragó „Judy”-nak három önálló nagylemeze jelent meg: Judy Guitar (1983), Ezüst Gitár (1986), Judy 3. (1991), és egy válogatás CD-je, a Best of Faragó "Judy" István (1992). Ezek az instrumentális lemezek elsősorban "Judy" gitárjátékára épültek, saját szerzeményeken kívül magyar sikerdalok és világslágerek feldolgozásai szerepelnek (Akácos út, Szomorú vasárnap, Csinibaba, Love me tender).
Az 1986-1993 között közreműködött olyan előadók lemezein, mint Aradszky László és Szandi. Utoljára 1998 februárjában, a Budapest Kongresszusi Központban lépett színpadra a Scampolo emlékkoncertjén. Ezt követően végleg visszavonult a nyilvános szerepléstől. Hosszan tartó, súlyos betegség után 2003-ben érte a halál. Abban az évben töltötte volna be 59. életévét.
HZ

Faragó „Judy” István

1969-ben harmadikos gimnazistaként tűnt fel az Ifipark tehetségkutató versenyén, s a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-scampolo-160">Scampolo</a> azonnal elcsábította. Hat évig volt a szólistájuk, de saját slágerek hiányában sem a közönség, sem a média nem fedezte fel páratlan fekete hangját. 1974-től szólóban próbálkozott, majd a Vukán Trióval jazzt és bluest, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-nautilus-6744">Nautilus</a>sal popot énekelt. 1973–1977 között elvégezte a jazztanszakot. Csak találgatni lehet, hogy kiváló jazz- és bluesénekesnőként meddig juthatott volna, de 1979-ben egy alapvetően diszkólemezzel (Ártatlan bűn) rukkolt elő (dalszerzők: Jakab György, Másik János, Adamis Anna). Végül 1989-ben I Feel So Good címmel tehetségéhez méltó jazzlemezt készített, azóta jazzénekesnőként van jelen és 2005-ben ő lett az első női Szabó Gábor-díjas.
Bontovics Kati 1953-ban Budapesten született. 1973–77 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Vukán György és Gábor Éva tanítványa volt, de már 1969 óta hivatásos előadóművész. 1969-75-ig a Scampolo együttes tagja, ezután pedig vezető jazz-zenekarokkal szerepelt. 1977–1985-ig Vukán György triójával dolgozott, velük 1984-ben a Pori Jazz Fesztiválon lépett fel nagy sikerrel. Turnézott még Kőszegi Imre és Tomsits Rudolf formációival is, valamint a Trio Midnighttal. 1997-től az amerikai jazz-zenész, a harsonás Jiggs Whigham vendégszólistája volt.
Saját zenekara, a A Bontovics Kati Group a mainstream, bebop, rhythm-and-blues és soul stílusokat képviseli. Tagjai meghatározó személyiségei a hazai jazzéletnek, itt zenélt többek között a billentyűs Cselik Gábor, a dobos Berdisz Tamás, és a harsonás, basszusgitáros Friedrich Károly, aki 1977 óta az énekesnő férje.
A már említett két önálló albumán kívül 1974–1984 között több kislemeze is megjelent, többnyire olyan dalokkal, amelyeket különböző könnyűzenei versenyeken (Tessék választani!, Metronóm ’77) énekelt. Illés Lajos 1988-ban megjelent szerzői lemezén két dalt is Bontovics Kati adott elő.
Filmes és televíziós szerepei is voltak, az egyikben, Bacsó Péter Sértés című tévéfilmjében nem meglepő módon egy énekesnőt alakított. Két egészestés animációs filmhez is szinkron- és énekhangját adta, ezek a Habfürdő (1980, zenéjét szerezte: Másik János) és a Hófehér (1984, zeneszerző: Deák Tamás) című alkotások.
Az 1980-as évek sokak által ismert és kedvelt budapesti éjszakai klubja, a Kati Bár a legenda szerint onnan kapta a nevét, hogy a művésznő gyakran fellépett ott.
Egyéni hangja, temperamentuma, "jazz feeling"-je és biztos stílusérzéke a swinghez éppúgy, mint az R'n'B és a soul irányzatokhoz az egyik legismertebb és legelismertebb hazai jazzénekesnővé tette.
Egykori zenésztársai úgy emlegetik őt, mint egy magasan kvalifikált énekesnőt, akivel mindig nagy élmény volt együtt zenélni, és Bontovics Kati a magyar jazzénekesnők first ladyje.
JBSz, HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100069227058709">https://www.facebook.com/profile.php?id=100069227058709</a>

Bontovics Kati

A Scampoló (korábban Tacskó) a beatkorszak előtti idők hangulatát kifejező, zenéjét megszólaltató legnépszerűbb zenekar volt. Legnépszerűbb felállása: Faragó „Judy” István (1944–2003, gitár), Komár László (1944–2012, ének), Atkári Lajos (gitár), Varga Tibor (zongora), Markója József (szaxofon), Selmeczi Sándor (basszusgitár). Törzshelyük a Földmunkát Gépesítő Vállalat Vigyázó Ferenc utcai, 200 nézőt befogadó klubja lett. Rajongói bázisukat a Paul Anka Fan Club tagjai alkották, és 1962–63-ban a legjobb rock and roll zenét játszották Magyarországon. Faragó „Judy” gitárjátéka mellett a Carl Perkins, Cliff Richard és Elvis Presley sikereit éneklő Komár László volt a fő vonzerő, aki olyan tökéletesen utánozta Elvist, hogy a hallgatóság eleinte azt hitte, a dalok magnóról szólnak.
A Scampolo fellépett a Dáliában, a Budai Ifjúsági Parkban, versengett gitárpárbajokon, és ott volt 1963 májusában a Sportcsarnokban megrendezett fesztiválon is. 1963-ban Markója és Selmeczi helyére az Omegából Harmath László igazolt át, november 3-án pedig a Toldy gimnázium bálján felfedezték Zalatnay Saroltát (1947), aki 1964-től duóban lépett fel Komárral. A „rokizó énekes” és a „filigrán csajszi” duettje tovább növelte a zenekar nimbuszát, amely 1964 nyarán, az Ifiparkban érte el karrierje csúcsát, amikor valóságos népünnepélyt rendeztek a tiszteletére.
A Vigyázó Ferenc utca – a nagy beatklubok megalakulásáig – legendás hely volt Budapesten, és a Scampolo továbbra is az élvonalba tartozott. Ősszel eljutottak a hanglemezgyárba is, ahol megkezdték első kislemezük (Üzenet a Shadowsnak, Judy boogie) felvételét, de Faragó „Judyt” behívták katonának, s ezzel a Scampolo karrierje derékba tört. Fejük fölött ráadásul 1965-ben átcsapott a beathullám, az a „luxemburgi stílus”, amelynek már az Illés–Metro–Omega triumvirátus alkotta az élmezőnyét.
A Scampolo megmaradt klubos rock and roll bandának, de a Hanglemezgyár már nem számolt vele. Hiába tért vissza Faragó „Judy” a bevonuló Harmath helyére, a lépéshátrányt nem tudták ledolgozni. Ezt a sikertelenség miatti gyakori tagcserék is akadályozták. 1966-ban Mihály Tamás, 1967-ben Presser Gábor is tagja volt rövid ideig a zenekarnak, és ekkor slágeres felvételeket (Ne írjon fel rendőr bácsi, Maradj egy percig) készítettek. 1967-ben új felállásban a korszak változó zenei divatjához alkalmazkodva átálltak előbb a rhythm and blues vonalra (Jimi Hendrix, Cream, Fleetwood Mac), majd 1969-ben ismét újabb összeállításban Led Zeppelin-, Moby Grape- sikereket játszottak. Dalszerző hiányában azonban a Scampolónak nem lett igazi saját slágere (Egy öreg barátomnak, Sietős emberek, Levegőben, Aranyásó balladája, Belváros), így az évtized végétől végleg eltűntek az élvonalból, és állandóan változó összeállításban besoroltak a „parkos” bulizenekarok közé. Többször feloszlottak, majd új tagokkal folytatták, egészen 1981-ig.
1998-ban a Budapesti Kongresszusi Központban egy nosztalgiaest erejéig újra összeálltak.
Első és egyetlen nagylemezüket (Under The Rainbow) 2009-ben jelentette meg a Moiras Kiadó.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 48.

Scampolo

Kivételes hanganyagú énekesnő, aki szinte minden stílusban énekelt.
Egerben egy gimnáziumi amatőrzenekarban Little Richard, Ella Fitzgerald és más fekete előadók dalait adta elő. Temperamentumos viselkedése után „Dinamit Katinak” nevezték, és erre első nyilvános szereplése alkalmával is rászolgált. 1965-ben a Ki mit tud?-on tűnt fel nálunk teljesen szokatlan, ám hangjához kiválóan illő shouter (kiabáló – a szerk.) előadásmóddal. Tagja lett a Magyar Rádió Könnyűzenei Stúdiójának, a következő években rendszeres szereplője volt a rádiós slágerbemutatóknak és táncdalfesztiváloknak. Az afroamerikai fekete zenéktől egyúttal mindinkább az olaszos – sweetes – slágerek felé távolodott.
1966-ban és 1972-ben két ismét merőben szokatlan dallal és előadásmóddal nyert (Nem leszek a játékszered, Add már uram az esőt), de a neki kiosztott olaszos dalokból is szinte minden alkalommal slágert csinált. 1967-től felfedezték a filmesek (Ünnepnapok), összesen 14 filmben szerepelt. 1968-ban szerepeiért (Fejlövés, Fényes szelek, Eltávozott nap, A hamis Izabella, Holdudvar) őt választották az év színésznőjének.
A hetvenes években volt egy közismert, kedves slágereket éneklő fesztivál-énekesnői képe (Úgy szeretném meghálálni, Találkozás egy régi szerelemmel, Mit remélsz?, A régi ház körül, Én igazán szerettelek, Hull a hó a kéklő hegyeken, A pesti férfi), és egy rejtőzködőbb, kevésbé ismert „Dinamit Kati”, aki élvonalbeli rockegyüttesek és szerzők támogatásával mesterműveket adott elő (Rock and roller, Szólj rám, ha hangosan énekelek, Apák és anyák, Menjünk világgá, Várlak, Segíts túl az éjszakán, Nekem biztos lesz egy fiam, Közel a Naphoz, Kék farmer, Tíz év az úton, Életem lemeze, 1492). 1974-ben és 1976-ban az LGT-vel, 1978-ban Szörényi Leventével és Adamis Annával, 1979-ben és 1983-ban a V’Moto-Rockkal készített lemezeket.
Később kiválóan énekelt gyerekeknek filmdalokat (Elza kölykei, Dot és a kenguru, Hugó, a víziló, Robin Hood), esemény volt megszólalása a rockoperákban (Atilla – Isten kardja), és sikerrel debütált műsorvezetőként (Slágertévé) szórakoztató zenés műsorokban. Hatszor kapta meg a Magyar Rádió és Televízió Nívódíját. Mindez együtt azt sugallja, hogy a legnagyobb női szórakoztatósztár volt Magyarországon. Számos fesztiválon (Dresden, ’72, Castlebar, 1974) győzött, 1975-ben a brit Music Week szaklap az év énekesnőjének választotta. 1986-ban Liszt-díjat kapott, 1994-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjét, 2014-ben pedig a legmagasabb állami kitüntetést, a Kossuth-díjat vehette át.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 85–86, 414.
Kapcsolat:
<a href="https://www.kovacskati.hu/">https://www.kovacskati.hu/</a>

Under The Rainbow

Kapcsolatok

Komár László

Faragó „Judy” István

Bontovics Kati

Scampolo

Kovács Kati